Dévény vára

 
 

H Dévény, Pozsony vm.

SK Devín

D Theben

 

48°10.430 É

016°58.691 K

 

↠ Tovább a térképhez

 

A Pozsony központjától 8 km-re, északnyugatra, a Morva folyó dunai torkolatánál található dévényi várhegyen a régészeti feltárások szerint az újkőkorban, a bronzkorban és a vaskorban is laktak, de keltákhoz, valamint germánokhoz köthető leletek is előkerültek. A Kr. u. 1. században rómaiak építkeztek itt, majd a szlávok vették birtokba a hegyet és környékét. Ennek bizonyítéka a morva kori templom és néhány egyéb épület alapfala.

Az Árpád-kori vár valószínűleg királyi határvárként épült, történeti források 1271-től említik. 1301-ben Rudolf osztrák herceg elfoglalta, ettől kezdve Dévény vára – akárcsak Pozsony vármegye többi része – osztrák kézen volt, és Tellesbrunni Ottó birtokolta. Ő 1323-ban adta át I. Károly királynak, ezután a pozsonyi ispánság tartozéka volt, és királyi vár 1385-ig. Ekkor Jodok és Prokop morva őrgrófok kezére került, de 1390-ben Zsigmond király visszaváltotta tőlük. Ezután az osztrák Lessel Heringnek adta zálogba, Zsigmond azonban ezt megbánva 1413-ban ostrommal akarta visszavenni tőle. Végül Garai Miklós 1414-ben váltotta ki Heringtől, majd 1419-ben királyi adományt szerzett a várra. 1444 előtt III. Frigyes elfoglalta Garai Lászlótól, ám 1450-ben visszajuttatta neki, és a források szerint még 1457-ben is Garai bírta. A Garai családtól 1459 táján zálog címén, majd 1468-ban Berencsért cserébe a Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond és testvérei szerezték meg. Miután a család 1517-ben kihalt, néhány évvel később, 1520-ban Mária királyné lefoglalta. 1527. július 8-án Habsburg Ferdinánd seregének előőrsei átlépték a magyar határt, és hozzáfogtak a Szapolyai János kezén lévő, Bornemissza János pozsonyi várnagy és katonái által védett Dévény ostromához. A vár július közepén megadta magát, a Johann von Katzianer vezette zsoldossereg pedig továbbnyomult az ország belseje felé. Ferdinánd még ugyanebben az évben ecsedi Báthory Istvánnak adományozta a várat, amely a Báthoryaké volt 1605-ig. Martin Bóna adata szerint az erősség 1529-ben ellenállt a törökök egy kisebb seregrészének, amely a Duna bal partján haladt Bécs felé.

II. Mátyás király 1609-ben Keglevich Jánosnak adta zálogba Dévényt, majd 1616. április 12-én ugyancsak őt és feleségét, ludányi Bay Zsuzsannát iktatták a vár birtokába. Időközben azonban Kollonich Szigfried báró is igényt formált rá zálogjogon, ezért Pozsonyban katonákat toborzott, és kapitánya, Kamper György oldalán, 1616. május 24-én megjelent Dévény falai alatt. A helybéliek is csatlakoztak hozzájuk, majd felvonultak a várba és harc nélkül birtokba vették. Rövidesen azonban Collalto Rambold és Somogyi Mátyás ezredesek megérkeztek csapataikkal a vár visszavételére, mire Kollonich elmenekült. Keglevich is visszatért és bosszút állt a falubelieken hűtlenségükért.

Bethlen Gábor serege 1620-ban foglalta el az erősséget. Miután Buquoy császári tábornok néhány csapattal átkelt a Morván 1621. február 22-én, Erdődy Zsigmond katonáinak segítségével sikerült visszafoglalnia a várat. A nikolsburgi béke (1621) Dévényt II. Ferdinánd császár kezére juttatta. Nem sokkal ezután a Palocsai család bírta zálogként. Miután Pálffy Pál a Palocsai családnak kifizette a várat terhelő zálogösszeget, 1635-ben királyi adományt szerzett rá. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török sereg sikertelenül próbálta elfoglalni. A Rákóczi-szabadságharc időszakában Dévény nem került kuruc kézre (bár Ocskay László 1705. augusztus végétől ősz közepéig ostromzár alatt tartotta). A Pálffy család ritkán tartózkodott itt hosszabb ideig, Dévénynek elsősorban gazdálkodási, igazgatási központként volt még némi szerepe. Az őrség nélkül hagyott, pusztulófélben lévő várat 1809-ben Napóleon Bécs felé visszavonuló katonái szállták meg, majd falait a békekötés ellenére felrobbantották. A vár feltárása és helyreállítása már a két világháború között megkezdődött, és ezután több megszakítással zajlott, végig a 20. század során. Napjainkban már a helyreállított vár fogadja a látogatót.

A Duna és a Morva folyók összefolyásának keleti oldalán emelkedő hatalmas sziklatömb stratégiai helyzetét többször felhasználták a történelem folyamán. A ma fellelhető romok között, a mai középső vár területén római kori épületek maradványai kerültek elő, de az 1. századi dévényi római jelenlétet tárgyi leletek is bizonyítják.

A Morva Fejedelemség korából (9. század) több maradványt találtak a kutatások során. Megállapították, hogy ebben a korban árokkal és sánccal védték az itteni települést, amelynek egyik része a hegygerinc peremén húzódott, végig a Duna felett. A várhegy délkeleti részén feltárták egy háromkaréjos szentélyzáródású, 9. századi templom romjait. Ezenkívül több, egyhelyiséges, földbe mélyített lakóépület maradványai is előkerültek.

A magyar honfoglalás eseményei során ez a település elpusztult, azonban a falucska rövidesen újraéledt, és az említett templom pusztulása után, a 11. században egy rotundát építettek a korábbi templom közelében. Köré temetkeztek a várhegy északkeleti lejtőjén lévő település lakói a későbbi vár felépítéséig.

A középkori vár a 13. század második felében kezdett kiépülni. Először a nyugati sziklamagaslaton építették fel a szabálytalan, rombuszhoz hasonlító alaprajzú várat, amelynek befoglaló mérete 33×25 méter volt. Ennek a belső várrésznek a területén több újkori átalakítást végeztek, amikor emlékművet és kilátót építettek a 19. század végén, ezért az itt feltételezett egykori lakótorony nyomai ma már nem láthatók. A 13. század végéig a vár északkeleti oldalához egy alacsonyabb szinten tört vonalvezetésű várfalat építettek, ezzel kialakítva egy közel félkör alaprajzú, kisméretű várudvart. Ezen az udvaron keresztül vezetett az út a felső várhoz.

A 14. század vége körül további külső falazatok épültek a vár északi és északkeleti oldalán, amelyet egy négyszögletű torony erősített a várszikla északkeleti lejtőjén. A felvezető út a toronyba épített kapun keresztül vitt a fölötte elhelyezkedő, félkör alakú udvarba. Az ekkor épült északi várfal nyugati végénél egy befelé nyitott, négyszög alaprajzú tornyot emeltek.

A vár további jelentős kiterjesztése a 15. század elején történt. Ekkor a felső vár keleti oldala előtti sziklaárkot mindkét oldalán kifalazták, majd ettől kelet–délkeleti irányban egy háromszöghöz hasonlító alakú területen épült ki a középső vár. Ennek délkelet felé emelkedő részén, a sziklás hegygerinc Duna fölé emelkedő végén palotaépületet emeltek, amelynek déli irányba néző várfalát egy félkör alaprajzú torony erősítette. A palota délkeleti oldalán félköríves védmű kapott helyet. A középső vár bejárata a várrész északkeleti kiszögellésénél volt, ahol a farkasvermen átvezető híd és a várkapu védelmére egy nagyjából észak–déli irányú várfalat, valamint annak északi végénél egy félkör alaprajzú védőtornyot építettek. A 15. század első felében a középső vár udvarának legalacsonyabban fekvő részében kutat készítettek.

A 15. század közepén elkezdték a nagy kiterjedésű alsó vár sáncfalainak kőfallá történő átépítését, amely a század végére még nem készült el, és az építkezést 1500-ban leállították. Ekkor az alsó várnak három kapuja volt, ezeket egy-egy kettős, félkör alaprajzú toronyból álló kapuvédmű erősítette. Az alsó vár őrsége részére egy külön épületet emeltek az északkeleti kapu közelében, amelyet azonban alig használtak.

A következő évszázadban a középső vár bejáratának védelmére korábban épített, észak–déli irányú várfal nyugati oldalához egy reneszánsz palotát emeltek, amelynek földszintjén boltíves helyiségek sorakoztak. A 16. században fokozódó török veszély miatt a vár erődítéseit is kiegészítették, megjavították, illetve újakat építettek. Ekkor készültek a felső vár déli oldala alatti sziklanyúlványokon emelt várfalak, a déli kiszögellésre emelt sokszögletű kis védőtorony (Szűz- vagy Apáca-torony), a várszikla délkeleti oldala alatti várfal, valamint a vár alatti parti út lezárására a nyugati oldalon épült félkör alaprajzú, tömör torony és a sziklához csatlakozó rövid várfalszakasz, rajta egy kapuval. A felső vár északi oldala elé egy szikla kiszögellésére ötszögletű bástya készült ugyancsak a 16. században, amely az alsó vár északnyugati falához csatlakozott.

A következő építési szakaszban, a 17. században új gazdasági épületeket húztak fel a vár területén. Ekkor, a 17. század első felében készült a középső vár délnyugati fala mentén emelt, kb. 60 méter hosszú, több helyiségből álló épület is.

1809-ben a francia csapatok a még álló épületeket felrobbantották. További átalakítások történtek a felső vár romjai között, amikor a millenniumi emlékmű alapozási munkáit végezték.

 

Források:

MVV Pozsony 1904. 53, 531–532, 679.

Thaly 1905. I. 63.

Pelz 1914. 497.

Demkó 1914. 436.

Takáts 1914. 4.

Haiczl 1933. 31.

Fügedi 1977. 123.

KMTL 167–168.

Engel 1996. I. 300–301.

Könyöki 2000. 91-93.

Plaček–Bóna 2007. 102–107.

Dyczek–Harmadyová–Kuttner–Lemke–Rajtár–Recław–Schmidtova–Schwarcz–Szabó–Visy 2008. 76–77.

Szilágyi 2009. 235.

 

Képek:

A 13. századi vár, az előtérben a 16. században épült falakkal

13. sz. közepe

Elővárfal

1400-as évek körül

15. sz.

16. sz.

17. sz., a modern téglafal fehér színű

Dévény, a vár alaprajza

A belső vár északkeletről

A középső vár kapujánál emelt őrségi épület