Nyitrasárfő – kastély

 

 

H Nyitrasárfő, Nyitra vm.

SK Nitrianska Blatnica

 

48°33.434 É

017°57.993 K

 

A Nagytapolcsánytól 19 km-re, nyugatra fekvő Nyitrasárfő községet 1185-ben “Sarfew” néven említik először a források. A településen már a 15. század első felében állt egy erődített kastély, melyet a 14–15. század fordulóján a Ludányiak építtettek, majd hűtlenségük miatt Zsigmond király elvette tőlük. 1410 körül a lengyel nemes, Skrzynnoi Donin kapta meg, tőle pedig ifj. Stibor bírta zálogként. Nem bizonyított azonban, hogy ez az épület az itt tárgyalt kastély helyén állt.

A sárfői uradalom a Dobó családtól 1560 körül jutott örökségképpen a Gutkeled nemzetségből származó Zeleméry (Kamarás) László (†1570 k.) esztergomi főispán, I. Ferdinánd király kapitánya kezére. A kastélyt azonban nem ő, hanem egyik fia, László (†1606) kezdte építtetni 1578-ban. Az építkezés 1588-as befejezését egy máig fennmaradt kőtábla hirdeti a kastélyban, amely ekkor nyerte el mai tömegét, arányait. A 17. század első felében már a Héderváry családé. Héderváry János, valamint Héderváry István özvegye, Esterházy Erzsébet emberei 1658 márciusában fegyveres erővel vették vissza a kastélyt Bossányi Lászlótól, aki azt rövid ideig elfoglalva tartotta. Ugyanebben az évben örökös nélkül meghalt a család utolsó férfitagja, Héderváry Lőrinc. Héderváry János püspök és a rokon Esterházy család közbenjárására I. Lipót császár hozzájárult Lőrinc nővére, Katalin fiúsításához, vagyis a férfiág kihalása után az ősiség jogán az uralkodóra szállt birtokot Héderváry István özvegyének és leányának, Katalinnak, Viczay János feleségének adományozta. Így Sárfő és Hédervár uradalma 1659-ben Viczay János kezébe került, aki egyesítve a két család címerét, felvette a Viczay-Héderváry nevet. Utódaiké volt Sárfő az 1600-as évek végéig. Rajcsányi Ádám, királyi kamarai tanácsos 1720 körül barokk stílusban átépíttette a kastélyt. A 18. század közepén az Esterházy család zólyomi ága birtokolta. Az Esterházy család osztálylevele Esterházy Ferenc halálát követően, 1747-ben említi Sárfő kastélyát az elosztott birtokok között. A 18. század végén a kastélyt körülvevő védőfalat lebontották, ezután kastélyparkot alakítottak ki és gazdasági épületeket hoztak létre. A 19. század elején a Szerdahelyi családé (ekkor klasszicista stílusú átépítések zajlottak), majd 1870-től Haase Lajos tulajdona, utóbbi romantikus stílusú átalakításokat végeztetett rajta. 1890 után Haase Mária kezével egy szászországi eredetű család sarja, Kurt Leonhard szerezte meg, elsőszülött fiuk, Antal a kastélyban született 1898 februárjában. A Leonhard család 1949-ig birtokolta a kastélyt.

A falu északi részén, a Szent Györgynek szentelt rotundához vezető út mentén látható a napjainkra erősen átépített állapotú, erődítéseitől túlnyomórészt megfosztott kastély. Jelenlegi mérete 30×20 méter. Közepén egykor egy kelet–nyugati tájolású központi udvar volt, amelyet a keleti oldalon fallal zártak le. A kétszintes kastély egyik oldalához kaputornyot építettek. A barokk korban jelentős átalakításokra került sor: a kaputoronyhoz nyugati irányban lépcsőházat építettek, valamint a belső udvart lefedték és területét beépítették. A 19. században az északi oldalához négyemeletes, bástyaoromzatú saroktornyot csatoltak, valamint egy második lépcsőházat is kialakítottak, ekkor kapta az épület a ma látható manzárdtetőt is. A 20. században modernizálták a kastélyt, közművekkel látták el, megváltoztatták a belső elrendezését és díszítményeit is. A dongaboltozatot deszkaboltozattal váltották fel, a helyiségek nagy részében műkő padlót raktak le, eltávolítva a korábbi parkettás járószintet.

P. Mich 1752 novemberében készült, az Esterházyak iratai között előkerült, és jelenleg a Magyar Országos Levéltárban őrzött ábrázolása (S 91 No 0018) szerint a kastélyt abban az időben négyszögletes alaprajzú védőfal vette körül, a falakba vágott kulcslyuk alakú lőrések sorával. A védőfal mind a négy sarkát egy-egy négyzetes saroktorony erősítette. A védett területen belül a fentiekben leírt kastély mellett egy másik egyemeletes épületet is ábrázol a rajz, amely azonban napjainkban már nem látható. A külső, lőréses védőfalat és annak saroktornyait teljesen elbontották, kivéve az északnyugati tornyot, amely fehérre meszelve, sátortetős fedéssel ma is áll. Az 1752-es rajz egy elpusztult felvonóhidas kaput is feltüntet, amely előtt sövénykerítés és külső kapuépítmény is volt. Az út ezen a kettős kapun vezetett a kastély udvarára.

 

Források:

MVV Nyitra 1899. 83.

Závodszky 1922. 294–295, 297, 300.

Mrňa 1990b. 20.

Engel 1996. I. 403.

Novosedlík 2000. 32.

Dvořáková 2002. 407–408.

Petrovay 2002. 184–186.

 

Képek:

Az északnyugati torony és a többször átalakított kastély épülete

1. Kastély 2. Puszta

Nyitrasárfő, a kastély és lőréses védőfalai P. Mich 1752-ben készült rajzának részletén

A kastély északkeletről