Pozsony – Pozsonypüspöki – templom

 

 

48°07.452 É

017°12.588 K

 

A Kis-Duna jobb partján található Pozsonypüspöki (Püspöki) 1972 óta Pozsonyhoz tartozik. A Pozsony belvárosától 7 km-re, délkeletre fekvő település középső részén található a Szent Miklós püspöknek szentelt katolikus templom, amely egykor erődített volt.

A koragót stílusban épült templom 1221-ben már állt (szentélye, sekrestyéje és tornya javarészt a 13. századból maradt ránk). Kisebb munkálatok zajlottak rajta a 14. század első felében. Jelentős mértékű átalakítása 1480 körül ment végbe, újraboltozása is ekkor történt meg. Bár erős védőfal övezte, 1683-ban a törökök feldúlták.

A templomvár a Rákóczi-szabadságharc folyamán, 1704-ben jelentős katonai szerephez jutott. Bercsényi Miklós főgenerális hadai ekkor nem csupán a német császári csapatokkal, hanem a megerősítésükre felfogadott dániai zsoldos ezredekkel is megütköztek a templomvárban és a várost védő sáncerődítményben.

1704. április 19-én a Trampe dán tábornok által irányított 1500 gyalogos – mintegy 6 császári és 2 dán zászlóalj – felfegyverzett hajókon indult el a Csallóközben portyázó kurucok kiszorítására. Első hadmozdulatuk a Püspöki környékén tartózkodó kurucok elűzésére irányult. A mezőváros ezekben az időkben már védőárokkal és sánccal volt megerősítve, a templomvárat is védhető állapotba hozták, valamint az eredetileg a dunai áradások ellen körülsáncolt temető is alkalmas volt a védekezésre. A Duna főágán kelet felé hajózó császári haderőt először április 20-án hajnalban, a Duna egyik szigetén tartózkodó kuruc előőrs észlelte és azonnal puskatüzet nyitottak rájuk. A hajók erre kikötöttek, majd a várostól nyugatra, 4-5 kilométerre a császári sereg rendezte sorait és megindult Püspöki irányába. A 24 főből álló felderítő egység, élén Fürstenberg kapitánnyal, a kurucokat egy erősebb sáncból kiűzte és nagyobb összecsapások nélkül elérte a helység szélét. Hamarosan egy dán zászlóalj – mintegy 150 katona – érkezett melléjük erősítésként Malmoe dán alezredes vezetésével. A sáncokból, az erődített templomból és a házak közül elmenekült kurucok a helység túlsó részén újból összevonták szétszóródott egységeiket, ezalatt Malmoe és Fürstenberg csapatai bevonultak a városba, és elővigyázatosságból a templomvár mögé húzódtak. Alighogy berendezkedtek a védelemre, megjelent az ismét harcra kész kurucok 4000 főnyi serege, amelyhez csatlakozott a helyi lakosság is. Körülzárták a templomot, majd megtámadták a dánokat és németeket. A túlerővel szemben a császári különítmény egyre kilátástalanabb helyzetbe került, ezért támogatásukra Trampe délelőtt még egy dán zászlóaljat küldött. A megerősített császári csapat Virmond ezredes irányításával folytatta tovább a harcot, amely már kiterjedt a templom körüli házak térségére is. A kurucok legyőzésére azonban még ez sem bizonyult elegendőnek, ezért délután Trampe többi ezrede is benyomult a községbe. Seregének balszárnya kiszorította a kurucokat a templom környékéről. Támadásuk eredményeképpen a kurucok késő délután kiürítették Püspökit, a dán tábornok pedig a lakosságon állva bosszút, az egész kisvárost porrá égette.

Amikor Bercsényi hírét vette az összecsapásnak, még aznap néhány ezer embert küldött Püspökibe. Kémei révén Trampe hamarosan tudomást szerzett a közelgő kurucokról, és úgy döntött, hogy a 20-ról 21-ére virradó éjjelen kiüríti a települést. A korábbi küzdelem színhelyére napszállta után megérkező Pekry Lőrinc generális főstrázsamester és Ocskay László ezredes serege azonban rögtön olyan heves támadást indított, hogy a császáriak visszavonulása pánikszerű futássá fajult. A település megerődített részein – így elsősorban a templomvárban – körülzárt 200 dán gyalogos csupán Malmoe alezredes elszántságának köszönhetően tudott kiszabadulni a kurucok gyűrűjéből. A hajókra való feljutás során a nagy tolongás közepette több ember vízbe fúlt. A visszavonulás során zajló kézitusában Trampe is súlyosan megsebesült és április 25-én, Pozsonyban meghalt. A kurucok tehát ismét fennhatóságuk alá vonták a települést, azonban 1704. május elejére a Csallóközt, és vele együtt Püspökit is visszafoglalták a császáriak. A szinte teljesen elpusztult mezőváros többé nem került kuruc kézbe.

A templom épületében a török és kuruc idők során keletkezett károkat jóval a Rákóczi-szabadságharc bukása után, 1751 és 1755 között javították ki. 1889-ben a szentélyt színes üvegablakokkal látták el. Az 1937-es felújításkor új oldalhajókkal bővítették a templomot, és barokk kiegészítésekkel látták el. 2015 őszén kezdődött a szentély középkori freskóinak feltárása és helyreállítása.

Az esztergomi Prímási Levéltárban (T-165) fennmaradt Georg Jáczyg érseki mérnök 1781-ben készült térképe, amely még épségben ábrázolja a Pozsonypüspöki templomát övező, támpillérekkel megerősített, magas védőfalat. Ez a feltehetően 16. századi eredetű fal napjainkra szinte teljesen elpusztult. Az úttest felöli dél–délkelet–keleti szakasza Püspöki Nagy Péter elmondása szerint a 20. század első évtizedeiben még több mint két méter magasságban fennállt (eredeti magassága 3-4 méter lehetett). Ezt a téglaépítésű falat az 1930-as években Tyukoss E. János esperes-plébános kőburkolattal takartatta el. A mellette húzódó műút feltöltésével, az úttestrétegek egymásra helyezésével a már korábban is némileg visszabontott védőfal mindössze egy méter magasságú, jellegtelen kőkerítéssé alakult, amelyet betonfedkő véd az időjárás viszontagságaitól.

Amint azt említettük, Püspöki mezővárosát – feltehetően a 17. századtól – árok és sánc is védte. Thaly Kálmán kutatásai szerint Bercsényi Miklós 1704 elején Püspöki településnél új sáncot készíttetett, hogy a Pozsony felől várható ellenség mozgását figyeljék innen. A sáncba helyezett kuruc gyalogság Rétey Ferenc vezetése alatt állt. A fentebb leírt 1704-es császári-kuruc összecsapást követően a város védelmi létesítményeinek különösebb hadi szerep már nem jutott. A kuruc idők elmúltával, mivel a sánc akadályozta a település fejlődését, növekedését, az 1720-as években megkezdődött az elbontása. Mindez fölgyorsult, miután Ormosdy István érseki uradalmi kormányzó 1760-tól a beltelkek nagyságát megnégyszerezve gyakorlatilag újratelepíttette Püspökit. Ebből adódóan a mezővárost védő sánc és árok az Első Katonai Felmérésen már nem látszik, és 1781-ben készült térképének sarokrajzán Georg Jáczyg is csak hallomás útján tudta ábrázolni a város védműveinek látképét. Az 1730-as évek elején Bél Mátyás a Pozsony vármegyét leíró kötetében a történeti események taglalásakor Püspöki sáncainak kapuit is említi, Ipolyi Arnold pedig 1859-ben elenyészett, erődszerű falairól emlékezik meg.

Az 1960-as évek végén a mezőváros körüli vizesárok egyes szakaszai még megfigyelhetők voltak. Ezek irányából arra lehetett következtetni, hogy az árok és a mellette húzódó sánc valószínűleg követte a település északnyugat–délkelet irányú formáját és nagyjából téglalap alaprajzú lehetett, két kapuval. A vizesárkok szélessége Püspöki Nagy Péter leírása szerint 20 és 30 méter közötti volt, mélységük elérte a 7 métert. Ugyanő a vizesárok méreteinek ismeretében a hajdani védősánc magasságát 4-5 méterre becsülte. Napjainkra a beépítések és tereprendezések következtében a régi árkok nyomtalanul eltűntek.

 

Források:

Ipolyi 1859. 129.

Thaly 1885–1892. III. 95, 121, 131, 140, 153–154.

MVV Pozsony 1904. 104.

SÚPIS II. 494.

Püspöki Nagy 1968. 104–111, 171–175, 177–180, 49. kép, 57. kép.

Könyöki 2000. 258.

Szelepcsényi 2013. 8–12.

Püspöki Nagy 2016. 23, 25, 32–33.

Sípos 2016. 521–522.

Püspöki Nagy Péter levélbeli közlései, 2017.

 

Képek:

A Szent Miklós-templom Pozsonypüspökiben

A templom a szentély felől

Püspöki városfalának ábrázolása Georg Jáczyg 1781-ben készült térképén