Szomolány – Kálváriadomb

 

 

48°30.709 É

017°25.817 K

 

Szomolány északi szélén, a szomolányi vártól 200 méterre, délre emelkedik a 297 méter magas Kálváriadomb, amelyen egykor középkori vár állt.

A várról történeti adatok nem maradtak fenn. Sándorfi Nándor, a közeli Molpír-hegy vaskori erődítményét kutatva 1890-ben megjegyezte, hogy a Kálváriadombot kettős sánc erődíti, de a Molpírral ellentétben itt nem folytatott régészeti ásatást. Zdeněk Farkaš régész 2015-ben megállapította, hogy a Kálváriadombon fennállt erősség az itt talált leletek alapján harci cselekmény (ostrom?) során, a 13. század végén vagy a 14. század elején semmisült meg. Nem sokkal pusztulását követően épült fel a közelben, a Kálvária-dombtól északra a 14. század 30-as éveiben Szomolány vára.

Az 1731-ben íródott canonica visitatióban feljegyezték, hogy a Kálváriadombon a Ferencsovics (Frencsovich) család kápolnát építtetett. A kápolna egy 1779-es adat szerint a Ferencsovics-örökséggel együtt a nagymányai Koller családra szállt. Ők ezt követően a kápolna alatti sírboltba temetkeztek.

A kelet–nyugati irányban elnyúló, 80×35 méter méretű, szabálytalan ovális alakú várterületet, valamint a plató alatti egykori árkokat, illetve a felvezető utat a kápolna, majd pedig a 14 stációból álló Kálvária építésekor jelentősen átalakították. Az egykori vár terepalakulatai emiatt csak néhány helyen azonosíthatók.

A plató északnyugati végén egy ovális alaprajzú, 21×16 méter méretű, csekély kiemelkedésen állhatott a vár központi része. Ma itt a Golgotát megjelenítő három kereszt található, középpontjában a megfeszített Krisztussal (M. Harašt alkotása), kétoldalt a latrok szobrai már hiányoznak, elpusztultak. Az innen délkeletre elnyúló platón lehetett a vár udvara, amelynek pereme több helyen érzékelhető. A dombtető közepén épült fel a kápolna a 18. század eleje körül. A vár területét a platóhoz képest alacsonyabb szinten árok, és annak külső oldalán sánc vette körül. A stációk kialakításakor (1912) a sáncok nagy része elpusztult, azonban a délkeleti és délnyugati oldalon még jelentős hosszúságban láthatók. Az árok a közel vízszintes plató délkeleti oldalán mintegy 10 méterrel alacsonyabb szinten helyezkedik el, majd északnyugat felé emelkedve az északnyugati központi várrész alatt már csak 4–5 méterrel húzódik alacsonyabban a vár belső területénél. A felvezető út a keleti oldalon haladt az árok és a sánc külső oldalán, majd az északkeleti oldalon érkezett a vár területére.

 

Források:

Jedlicska 1882. 212.

Sándorfi 1890. 67, 71.

Farkaš 2015. 142.

 

Képek:

Szomolány-Kálváriadomb, alaprajzi vázlat (Szabó T.)

A várterület közepén álló kápolna

A vár északnyugati végén kialakított plató