Vágsellye

 

 

H Vágsellye, Nyitra vm.

SK Šaľa

D Schelle

 

48°09.142 É

017°52.627 K

 

Nyitrától 30 km-re, délnyugatra, a Vág alsó folyásának jobb partján fekszik Vágsellye városa. Központjában található az 1993 után hosszas felújítási munkálatokon átesett sellyei kastély.

Azokat a leírásokat, miszerint már a középkorban erődített kastély állt itt, csak régészeti kutatásokkal lehetne bizonyítani, erről hiteles egykorú adatok nem maradtak fenn.

A 16. század második felében a milánói építész, Kiliano Syröth de Mediolano tervei alapján reneszánsz kastély épült ezen a helyen, amely az esztergomi érseknek, Pázmány Péternek (†1637) a nyári rezidenciájaként szolgált. 1598-tól 1605-ig a sellyei kastély a jezsuita kollégium székhelyeként működött. 1606-ban megerősítését rendelte el Rudolf király. A török veszély újbóli megnövekedésekor, 1665-ben és 1672-ben helyőrsége 100 huszár volt. 1675-ben és 1679-ben is megerősítéséről és egy torony építéséről rendelkezett a Kamara. 1682 áprilisában az Albrecht Caprara bécsi követ által folytatott tárgyalások során a törökök a vasvári béke (1664) meghosszabbításának egyik feltételéül szabták Lipótvár, Guta és Sellye lerombolását, de a megállapodás nem jött létre. Érsekújvár törökök alóli felszabadítása (1685) után Sellye egy időre vesztett jelentőségéből.

A Rákóczi-szabadságharc folyamán 1704-ben foglalták el a kurucok az erősséget, amely az elkövetkező években többször is gazdát cserélt. 1707 nyarán és őszén Maximilian Adam Starhemberg császári altábornagy a szeredi hídfő és Sempte vára mellett Sellyét is megerősíttette, és jelentős számú őrséget helyezett bele. 1708. június elején Bottyán János kuruc tábornok Sellye és Szered ostromát tervezte, hogy így csalja elő Peter Joseph Viard vezérőrnagy császári seregét Vágújhelyből. Néhány héttel később, június 22. körül azonban a kuruc vezérkar elvetette Sellye megrohanását, helyette a Vágújhely elleni közvetlen támadást határozták el. Bár kuruc portyázók még ezután is gyakran megfordultak Sellye környékén, a vár császári kézen maradt a szatmári békekötésig (1711).

A főhomlokzatán található felirat, mely a műemlékvédelmi kutatás során került elő 2006-ban, elárulja, hogy az épületet 1729-ben átalakították. A barokk átépítések ellenére a kastély megőrizte reneszánsz formáját. Helyiségeinek első leírását 1774-ből ismerjük, amikor is a jezsuita rend feloszlatását követően a Királyi Kamara tulajdonába jutott. Ekkor már csak hivatalnokok és a kapuőr lakott benne.

Az épület további jelentős átalakítása 1793 és 1795 között történt meg, a munkálatokat javarészt pozsonyi mesterek végezték. A kastély az átalakítás után különböző célokat szolgált, helyiségeit bérbe adták, és a birtok hivatalnokain, igazgatóin kívül a II. József korában feloszlatott kolostorok levéltára is itt volt. Az épületen kisebb javítások zajlottak a 19. század első felében, akkoriban ugyancsak hivatalnokok és bérlők lakták. Bérlése folytatódott a 20. században is, majd a csehszlovák állam megalakulása után ide helyezték a csendőrparancsnokságot, de iskola is működött az egyik szárnyban. Aztán egy tanulmányi alapítvány raktára lett, később szükséglakásokat alakítottak ki benne, és ipari-szakmai műhelyek, valamint traktorállomás is helyet kapott falai között. Az 1960-as évek végén megkezdett és az 1970-es évek elején zárult felújítási munkákat követően levéltárként hasznosították.

Az épület további átalakítása, illetve helyreállítása 1993-ban kezdődött el. 2008-ban befejeződtek a külső munkálatok, a tető újjáépítése és a külső homlokzat restaurálása. 2009-től pénzhiány miatt az épület javítását nem folytatták, ezért a kastély udvara és az alagsor egy része jelenleg is meglehetősen rossz állapotú. Az épületben napjainkban a Szlovák Belügyminisztérium Pozsonyi Állami Levéltárának a fióklevéltára működik, de nemzetközi szakkonferenciákat és kiállításokat is rendeznek itt.

A zárt udvaros, trapéz alaprajzú, négyszárnyas kastély sarkain egy-egy kör alaprajzú torony áll. A délnyugati oldal közepén egy négyzet alaprajzú kaputornyot építettek, melynek felső szintjén ma is lőrések láthatók. A későbbi átépítések során az északkeleti homlokzat közepére is építettek egy bejárati kaput. A kétszintes kastély befoglaló méretei 54×50 méter.

A homlokzatokat téglalap alakú kőkeretes ablakok tagolják, a földszint folyosóit és helyiségeit donga- és keresztboltozatos födém fedi, míg az emeleti szinten poroszsüveg-födém készült. Az emeleten egy előtérrel épített, kör alaprajzú kápolna volt a déli oldalon. A zárt udvart mindkét szinten árkádos folyosó veszi körül, az udvar délkeleti oldalának közepénél kút készült.

A kastély ebédlője a keleti oldalon volt. A 18. századi alaprajzokon az északi és a keleti torony közelében, a kastély külső oldalához épített árnyékszékek láthatók, melyeket a legutóbbi felújítás során már nem építettek újjá.

 

Források:

MVV Nyitra 1899. 157.

Thaly 1905. I. 114, 136, 188, 190–191, 197–198. II. 154.

SÚPIS III. 230–231.

H. Takács 1970. 246.

Križanová–Puškárová 1990. 189.

Varga 2005. 351.

Tolnai 2011. 108–109.

 

Képek:

A délnyugati homlokzat helyreállítás közben

Vágsellye, a kastély alaprajza

A kastély délkeleti oldala