Bazin – Öregvár

Karczag Ákos – Szabó Tibor

H Bazin, Pozsony vm.

SK Pezinok

D Bösing

 

48°17.460 É

017°16.100 K

 

↠ Tovább a térképhez

 

Bazin többször átépített vára a város központi terének szomszédságában áll, attól északra, kb. 250 méterre. A birtokot, melyre később a vár épült, 1208-ban szerezte meg a Szentgyörgyi család őse, Hontpázmány nembéli Tamás nyitrai ispán. Engel Pál szerint a várat először 1295-ben említik, amikor Szentgyörgyi Ábrahám (1279–1306) kezén volt. Miroslav Plaček ugyanakkor úgy véli, hogy a vár 1271-ben már fennállt, és ez év áprilisában II. Ottokár cseh király magyarországi hadjárata során elfoglalta. I. (Habsburg) Albert osztrák és stájer herceg 1295-ben ugyancsak ostrommal vette be.

1339-ben birtokosztállyal Szentgyörgyi Ábrahám fia, Sebes kapta meg, ezután a tőle származó bazini ág birtokolta. Jodok és Prokop morva őrgrófok 1385-ben egy időre elfoglalták. Bazini György és Miklós 1425-ben felosztotta, ekkor készült a vár első leírása. 1446-ban Bazini Péter özvegye, Marcali Hedvig és fiai kapták meg. A vár ezután is a Szentgyörgyi és Bazini családé maradt, egészen 1543-ig, a kihalásukig. Ezt követően I. (Habsburg) Ferdinánd először Serédy Gáspár, majd annak halála (1550) után Salm Eck kezébe adta a várat. Utóbbi zálogba adta a császári hadvezérnek, Krusith Jánosnak. Ennek elhunyta (1581) után özvegyét, Pálffy Katalint 1582-ben Illésházy István vette nőül, így Bazin is az ő kezére került. 1609-ben bekövetkezett halálát követően, felesége révén, 1618-ban Pálffy István kapta meg. Leszármazottai és rokonsága birtokolták az első világháború végéig, de csak ritkán tartózkodtak itt hosszabb ideig.

A Rákóczi-szabadságharc idején a vár osztozott a város sorsában (lásd ott). 1718-ban Pálffy János kijavíttatta a falakat, 1844-ben kastéllyá építtették át a várat, majd 1875-ben villámcsapás következtében az északi épület leégett. Ezután egy részét a Pálffyak romantikus szellemben, neoreneszánsz stílusban alakították át. A kastélyba 1936-ban beköltözött a helyi borászati szövetkezet és borászati üzeme, rövidesen borozót is nyitottak a falak között. A helyreállított kastély egy részében napjainkban borozó és étterem működik.

Az első, 1271-ben már fennálló erősségnek napjainkra már nem maradt semmilyen építészeti nyoma. 1425-ből részletes leírás maradt fenn a várról. Az ebben felsorolt épületeket feltehetően a 13. századi vár helyére emelték. Az oklevél megkülönbözteti a belső várat az akkor már álló külső vártól. A 15. században a belső vár nyugati oldalán magasodott egy nagyméretű torony, amelynek alsó szintjén volt a vár kapuja, felső szintjein pedig lakóhelyiségeket alakítottak ki. Emellett a lakótoronyban gazdasági helyiségek is voltak, valamint a belső várban kapott helyet a kápolna és egy kút is. A leírás megemlíti a közel kör alakú kerítő várfalat és a körülötte lévő várárkot. Az árkon kívüli külső vár kapuját és annak őrhelyét is leírja az okirat. Ez a külső vár valószínűleg egyszerű palánk és sánc lehetett. A palánkfalon kívül még egy várárok helyezkedett el. Az árkokon hidak vezettek keresztül. Ez a koncentrikus védelmi konstrukció napjainkra teljesen eltűnt, a modern felmérések csak a belső vár alaprajzát mutatják. Azonban K. Šilinger 1785-ös térképén még felsejlenek a belső vár kőfalain kívüli kettős vizesárok, a sáncok és palánkok nyomvonalai.

A következő építési munkák Krusith János rövid birtoklása idején történtek, amiről egy címerpajzs tanúskodik, rajta az 1575-ös évszámmal. A következő tulajdonos, Illésházy István folytatta az építkezéseket. A munkálatok során a lakóhelyiségeket korszerűsítették és ellátták megfelelő belső berendezéssel. Az Illésházytól a Pálffyak birtokába került várban csak kisebb javítási és átalakítási munkákat végeztek a 18. század során. Nagyobb építkezések 1844-ben történtek, amikor Pálffy Ferenc a korábbi lakótorony emeletén egy nagytermet alakíttatott ki, a vár árkait feltöltette és helyükön, valamint tágabb környezetükben parkot építtetett. Ezen munkálatok időszakában a várat kastéllyá alakították. 1875-ben villámcsapás következtében leégett a várudvar északi részén épített szárny. Ezt később már nem állították helyre, csupán a megmaradt épületrészek korszerűsítési munkáit végezték el.

A megközelítőleg ovális alaprajzú kastély legnagyobb mérete észak–déli irányban 65 méter, míg kelet–nyugati irányban 54 méter. Az udvar északi részére egy téglalap alaprajzú, modern épületet emeltek a korábban leégett részek helyére. A nyugati oldalon ma is áll a kapuátjárót is magába foglaló toronyépület. A várfalak mentén történt beépítés ellenére néhol látszanak a kerítőfal egyes részei. A kettős várfal korábbi, belső vonulata 2 méter vastag, míg a külső falrész valamivel vékonyabb, és eredetileg párkánnyal épült még 1425 előtt. A két kerítőfal között egykor falszoros volt. A belső falhoz illesztve egy négyszögletes alaprajzú tornyot emeltek a délkeleti oldalon, amelyhez kapcsolódva állt a várudvar felől egy helyiség, amely feltehetően a kápolna volt. A későbbi századokban emelt épületek szinte teljesen elfedik a középkori részleteket, több helyen fennmaradtak a reneszánsz boltozatok.

 

 

Források:

Pauler 1899. II. 287.

MVV Pozsony 1904. 214.

Fügedi 1977. 106.

Šášky 1977. 34–36, 38.

Benda 1981. 165.

Engel 1996. I. 275.

C. Tóth 2005. 8.

Plaček–Bóna 2007. 233–235.

 

Képek:

A külső várfal a délkeleti oldalon

Az Öregvárat park veszi körül

Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Bazin – Öregvár, 167–169.