Berencs – Árkus-vár
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Berencs, Nyitra vm.
SK Branč
48°13.643 É
018°08.505 K
A berencsi Árkus várának helye a Berencs faluhoz tartozó Nyitranagyfalu és az északnyugatabbra fekvő, Nyitraivánkához tartozó Lükigergelyfalva között, a szabályozott Öreg-Nyitra medrének nyugati partjától kb. 200 méterre található. Az eredetileg közvetlenül a várdomb keleti oldala mellett kanyargó Nyitra-ágat a 20. században szabályozták, illetve medervonalát kiegyenesítették, így most Öreg-Nyitra néven szerepel a térképeken, és a várhelytől 200 méterre, keletre került.
A várról, illetve “fortaliciumról” egyetlen okleveles adat maradt fenn, melyre mindeddig sem a magyar, sem a szlovák történészek nem figyeltek fel: egy 1458-ban Semptén kelt oklevél (DL 84939.) szerint cseh zsoldoskapitányok kötelezték magukat, hogy 3700 aranyforint ellenében Árkus (és Udvarnok) erősségeit átadják a magyar király kezébe.
A vár területén és környezetében 12–15. századi leletek, III. István király (1161–1172) két pénze, valamint keskeny, romboid alakú nyílhegy és egy bronz buzogány darabja került elő. A motte vár feltételezések szerint a 12. század második felében épülhetett, fapalánk övezhette és fából készült torony állhatott rajta (utóbbiak maradványa nem került elő). A feltárt leletek igazolják a fent említett oklevél adatát, miszerint a várat, illetve a mellette lévő települést a husziták is felhasználták a 15. század közepén.
Először Štefan Janšák kutatta a várat és a szomszédságában húzódó egykori települést (leírása és felmérési rajza 1931-ben jelent meg). Jelentős mértékű ásatás zajlott 1992–1993 téli hónapjaiban, Matej Ruttkay vezetésével. Ekkor a vártól árokkal elválasztott településen összesen 69 tárgyat tártak fel, ebből 60 darab a középkorból (többségében a 14–15. századból) származott. Négy feltárt objektumot késő középkori ház maradványaként határoztak meg. Megvizsgáltak néhány gabonásvermet és egy ismeretlen szerepet betöltő műhelyt is. A kerámiatöredékeket a 12–15. századra keltezték. Az előkerült bajor és osztrák pénzleletek a 15. század közepéről valók. Ezek, valamint cseh pénzek egy huszita megerősített telep jelenlétéről tanúskodnak ezen a helyen, amely az égésnyomokból következtetve tűzvészben pusztult el a 15. század 50-es vagy 60-as éveiben.
A várat és a települést hordozó 3-3,5 méter magas dombot (tszfm. kb. 131 méter) a 20. század elején homokbányászattal, 1992-ben egy 7 méter széles kőolajvezeték lefektetésével, majd pedig a terület beszántásával napjainkra annyira elpusztították, hogy nyomai már alig láthatók. A felszínen most is jelentős mennyiségű, középkori eredetű cseréptöredék gyűjthető.
Az egykori folyópart mellett mesterségesen emelt dombon épült vár körhöz közelítő, de szabálytalan ovális alaprajzú, 1250 m2 területű platójának észak–déli irányú legnagyobb mérete 38 méter, kelet–nyugati irányban pedig 35 méter volt. A motte típusú vár és a hozzá északkeletről kapcsolódó, 8450 m2 területen kialakított település az egykor mocsaras területből kiemelkedő, 3-3,5 méter magas dombon húzódott. A várat, annak észak–északkeleti oldalán, Janšák leírása szerint 1,2 méter mélységű mesterséges árokkal vették körül, hogy leválasszák a településtől. A vártól északkeletre lévő, szabálytalan elnyújtott ovális alakban húzódott az erődített település (egyes leírásokban “elővár”), amelynek északkelet–délnyugat irányú mérete 140 méter, északnyugat–délkelet irányú szélessége közel 70 méter volt. Az 1990-es évek elején történt ásatások során a település keleti szélén is megtalálták két védőárok nyomait, melyeket a 15. század második felében vagy a 16. század elején betemettek. Ugyanitt sánc és elszenesedett fagerendák (valószínűleg paliszád darabjai) kerültek elő.
Források:
Janšák 1931. 35–36.
Polla–Slivka–Vallašek 1981. 386.
Habovštiak 1985. 259.
Ruttkay 1994. 123.
Ruttkay–Cheben–Ruttkayová 1994. 229–241.
Kép:
Az Árkusvár halma Berencstől északra
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Berencs – Árkus-vár, 190–191.