Berencsváralja – Berencs
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Berencsváralja, Nyitra vm.
SK Podbranč
48°44.001 É
017°28.018 K
Berencs várának részben helyreállított romjai a Szenicétől 10 km-re, északkeletre lévő, Berencsváralja községhez tartozó Podzámok falu keleti oldalán, egy 425 méter magas hegyen állnak.
A várat Aba nb. Nagy Aba építtette 1251 után, majd 1297-ben Galgócért cserébe Cseklészi “Veres” Ábrahám szerezte meg. Tőle 1309-ben Csák Mátéhoz került, ugyancsak csere folytán. Halála (1321) után rokona, Sternbergi István cseh főúr birtokolta. 1332-ben János cseh király juttatta magyar kézre, ezt követően királyi vár volt. 1385-ben a morva őrgrófok rövid időre hatalmukba kerítették, tőlük, pontosabban Prokop őrgróftól valószínűleg csak 1390-ben tudta visszavenni Luxemburgi Zsigmond király. Ő 1394-ben Stiborici Stibornak adományozta az erősséget. Miután az ifjabb Stibor elhunyt (1434), visszaszállt az uralkodóra, akitől szentmiklósi Pongrác szerezte meg először zálogul, majd 1453-tól adományul is. 1454-ben Hunyadi Jánossal cserélte el, de Hunyadi özvegye, Szilágyi Erzsébet 1457-ben visszaadta a várat Pongrácnak. Ezután hamarosan Mátyás királyé lett, aki 1462-ben a Szentgyörgyi grófoknak zálogosította el, majd 1467-ben Dévény váráért visszacserélte. 1470-ben ismét zálogba adta, ezúttal a morva származású Newyedoni Kropach Miklós udvari familiárisnak és feleségének. Ennek fia, Henrik 1502-ben zabláti Lőrinc fiának, Györgynek adta el, aki négy hónappal később a szepesi prépost Mekcsei Györgyre és testvéreire íratta át. Tőle 1511-ben Korlátkövi Osvát vette meg. 1534-ben Korlátkövi Erzsébet kezével Nyári Ferenc szerezte meg a várat, amelyet 1551-ben bekövetkezett halálát követően, végrendelete értelmében saját rokonsága kapott meg. Ezután a Nyáriak birtokolták a várat egészen pusztulásáig.
1691-ben villámcsapás rongálta meg a várat. A Rákóczi-szabadságharc folyamán Berencset a kurucok nem sokkal a zólyomi csata után, 1703-ban elfoglalták, 1707-ben Guido von Starhemberg serege visszafoglalta és leromboltatta. A környékbeli lakosság által évszázadokig bontott kővárban 1932-ben végeztek kisebb mértékű régészeti kutatást. Romjainak helyreállítása a 20. század utolsó évtizedében kezdődött el.
A vár legkorábbi, 13. században épült központi része a kéttraktusos, téglalap alaprajzú torony volt, 18,5×14 méteres külső mérettel és 3 méter vastag falakkal. Valószínűsíthető, hogy a toronyhoz kapcsolódva fal kerítette a várhegy kiemelkedő platóját, azonban ez a fal vagy paliszád a későbbi átépítések során eltűnt. A várhegyet körülvevő árok ma is jól látható.
Az 1336-os évből származó források erődítési munkákról számolnak be. A 14. századi bővítések során a várat a toronytól nyugatra szabálytalan négyszög alaprajzú udvarral és palotával egészítették ki. 1394 után újabb átépítési munkák kezdődtek, ennek maradványai a torony földszintjén előkerült faragott kövek és oszlopok. Ugyanerre az időszakra tehető a várárkon belül eső védett terület falainak megépítése is.
A következő nagyobb átépítések Nyári Ferenc birtoklásának időszakában, 1539-ben kezdődtek. Ekkor épültek a vár nyugat oldalán emelt kis méretű bástyák ágyúlőrésekkel, valamint az északkeleti, kör alaprajzú ágyútorony is. Az építkezésekhez a korábbi várárkon belüli falak anyagának egy részét is felhasználták.
A 16. század első felében építették meg a középkori várárok külső oldala mentén a külső vár tornyokkal erősített falait. A szabálytalan sokszög alaprajzú falak egy kelet–nyugati irányban elnyújtott, nagyjából ovális területet vesznek körül. A falak déli és nyugati oldalain félkör alaprajzú védőtornyok épültek, az északnyugati oldalt egy kör alaprajzú torony erősítette, a keleti oldalon pedig egy törtvonalú vastag falszakasz is fennmaradt. A külső vár kapuja az északkeleti oldalon épült meg.
A 17. század során a leginkább támadható keleti oldalt tovább erősítették. A külső vár keletre kinyúló, kis kiemelkedésén olasz rendszerű fülesbástyát építettek, és az északkeleti oldalon, a kapu közelében egy másik, hasonló bástya is elkészült. Az ennek közelében lévő várkaput is átalakították, itt egy őrhelyet hoztak létre.
Források:
MVV Nyitra 1899. 145–146.
Thaly 1905. I. 32, 126.
Takáts 1907. 738.
Fügedi 1977. 107–108.
Györffy ÁMF 1987. IV. 354–356.
KMTL 98.
Engel 1996. I. 277.
Könyöki 2000. 65–67.
Plaček–Bóna 2007. 71–74.
Neumann 2007. 48–51, 87–89, 103.
Képek:
Berencsvár romjai délről
A vár romja délnyugatról
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Berencsváralja – Berencs, 192–193.