Bikszárd – Éleskő
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Bikszárd, Pozsony vm.
SK Buková
48°31.331 É
017°22.349 K
Nagyszombattól 26 km-re, északnyugatra fekszik Bikszárd község. Éleskő várának ma is jelentős romjai a falutól 2,7 km-re, délnyugatra, egy mesterséges tó fölé emelkedő, 510 méter magas, sziklás hegyen találhatók.
A vár építtetője nem ismert, Fügedi Erik szerint 1321 körül emelték. 1336-ban Hedreh néven említik, középkori német elnevezése Scharfenstein volt. 1338-tól Éleskő néven szerepel az írott forrásokban. 1336-tól királyi vár volt, amely a pozsonyi ispán kormányzása alatt állt. 1385-től Jodok és Prokop morva őrgrófok szerezték meg, 1390-ben Zsigmond király visszaszerezte Prokop őrgróftól. 1394-ben Stiborici Stibornak adta örök adományként, akit be is iktattak a vár birtokába. Azonban mégsem ő, hanem valójában Lessel Hering birtokolta zálogként 1411-ig, amikor Stibor kiváltotta tőle. 1434-ben, az ifjabb Stibor halálát követően a vár visszaszállt a királyra. Habsburg Albert 1439-ben ifjabb Rozgonyi Istvánnak adományozta. Ő zsoldosának, Friedrich Grunbergnek adta zálogba három évre 1440-ben. 1446 előtt Szentmiklósi Pongrác kerítette hatalmába, majd 1448-ban familiárisának, Strázsai Skola Mátyásnak juttatta. Ennek özvegyét feleségül véve Ankenreuter Nabukodonozor tulajdona lett 1453 és 1466 között. Özvegye 1468-ban eladta Korompai Nehéz Péter udvari embernek, aki 1475-ig birtokolta. 1476-tól Csernai (Csernyánszki) András és Tamás kezén volt. 1503-ban még Tamás birtokolta, aki 1504-ben eladta 2500 forintért a Czobor családnak. 1507-ben birtokosztállyal Mártonnak jutott, halálát (1515) követően leánya, Felicitas örökölte meg. Felicitas 1522-ben halt meg, két kiskorú árva maradt utána. Tőlük a Korlátköviek próbálták – sikertelenül – megszerezni a várat, amelyet végül 1530-ban Czobor Gáspár ragadott magához. 1534-ben Gáspár, valamint Felicitas fia, Czobor János zálogba adta a romosodó állapotban lévő erősséget Bakić Pálnak és Péternek. A zálogszerződésbe belefoglalták, hogy a felújítási költségek a visszaváltáskor a tulajdonosokat fogják terhelni. A vár helyreállítása a Bakićok által 1536-ban történt meg, visszaváltása 1540-ben következett be. Az Éleskőt 1534 és 1540 között zálogként birtokló Bakićok segítségével a vár szilárdan a Czoborok kezén maradt (I. Ferdinánd király, Bakić Péter és Czobor János kérésének eleget téve, újadományként véglegesítette itteni birtoklásukat 1542-ben). 1558-ban Czobor János és Bakić Péternek Czobor Annától született gyermekei osztozkodtak az éleskői váruradalmon Czobor Gáspár utódaival, egymás között a várat is felosztották.
Éleskő várának és birtokának tulajdonjoga a 17. században tovább aprózódott a Czobor család és azok rokonsága között. 1662-ben Keglevich Miklós özvegye is részt szerzett a várból. A várnak azon részét, melyet elkoboztak a lázadó Thökölytől, és amelyet korábban Nádasdy Tamás zálogként birtokolt, I. Lipót király 1689. június 4-én Erdődy Kristóf grófnak adta. A kurucok 1703-ban foglalták el a várat, mely ezután többször is gazdát cserélt: 1705. szeptember 26-án Ocskay László kuruc brigadéros, 1707-ben pedig Guido von Starhemberg császári tábornagy serege kerítette hatalmába. A 18. század közepe után az erősség elhagyatottá vált, a sok résztulajdonos (Czobor, Thurzó, Erdődy, Nádasdy család és mindezek rokonsága) már nem törődött karbantartásával, fenntartásával. Amikor az éleskői uradalom a 18. század vége táján a Batthyány, majd a Zichy családé lett, a vár már csak rom.
Éleskő várának legkorábbi része a hegy kelet–nyugat irányú gerincének nyugati kiemelkedésén épült fel a 14. század első felében. A kis területű, sziklás csúcson csak egy 28,5×11 méteres alapterületű, három helyiségből álló palota építésére volt lehetőség, amelynek délkeleti oldalához még egy 9×8,5 méteres kaputornyot is emeltek. A tornyon átvezető kapuhoz fából készült feljárón át lehetett feljutni.
Nem sokkal később, még a 14. század második felében, illetve a 15. század elején épült meg az első keleti külső vár, amely nyugaton a korábbi kaputoronyhoz és a palotaépület északi oldalához kapcsolódott. A kaputoronytól keleti irányban, kb. 60 méter hosszúságban elnyúló várrész déli oldalán épületek romjai láthatók, valamint északkeleti, fallal leválasztott részében is felfedezhetjük egy ismeretlen rendeltetésű kisebb épület romjait. Az első keleti külső vár bejárata annak északkeleti sarkában volt, amelyet a várfal délkeleti kiszögellése védelmezett.
A 15. század utolsó harmadában ágyúteraszt építettek az első keleti külső vár délkeleti falszakasza elé, annak külső oldalára. Ugyanerre az időre datálható – az említett külső vártól kissé délkeletre – egy háromnegyed kör alaprajzú, zömök torony építése is. A 16. század első negyedében egy második külső várrészt építettek, amely a déli oldalon egy tompaszögben ívesen megtörő fallal lezárta az előbb említett ágyúterasz és nagy torony közötti területet, a zömök, valószínűleg ágyútorony északi oldalától indulva, majd nyugatra fordulva, a korábbi külső vár kapujához déli irányban visszazárva, új fallal kerítette körbe a második keleti külső vár területét. A várrész északkeleti sarkában egy kör alaprajzú, kb. 10 méter átmérőjű ágyútornyot építettek, amelynek déli oldalánál volt a második keleti külső vár kapuja.
Az 1540-es évek előtt újabb építkezésekbe fogtak. Valószínűleg 1550 körül készült el a legnehezebben védhető északkeleti, csak kevéssé meredek, falakon kívüli terület védelmének növelésére a legutolsó, immár harmadik külső várrész, amely a második keleti külső vár észak–északkeleti előterét volt hivatott védelmezni. Ennek északi fala az első keleti külső vár északi részétől indulva elhaladt a második külső vár északkeleti ágyútornya előtt, majd innen kb. 30 méteres távolságra délkeletnek fordult, újabb 25 méter után pedig délnyugati irányba fordulva visszazárt a nagy, háromnegyed kör alaprajzú ágyútorony keleti oldalához. A külső vár északi részét a kisebb ágyútorony és a harmadik keleti kapu között fallal leválasztva, egy falszorost alakítottak ki. A harmadik külső vár északi falának nyugati részét kis, félkör alakú torony, középső szakaszát pedig egy kb. 12 méter átmérőjű, félkör alaprajzú torony erősítette. A falak északkeleti sarkánál volt a harmadik külső vár kapuja, amely mellett, az északkeleti sarokban egy szabálytalan hatszög alaprajzú, lőréses védőtornyot emeltek. A várrész védőfalainak északkeleti és délkeleti oldala mentén, a falak belső oldalához épületeket csatoltak. Az 1560 táján befejezett építkezések után további kiegészítések, megújítások már nem készültek Éleskő várában.
Források:
Thaly 1880. 30.
Jedlicska 1891. 1–42.
Thaly 1905. I. 32, 64–65, 138.
Fügedi 1977. 130.
KMTL 185–186.
Engel 1996. I. 308.
Könyöki 2000. 69–70.
Házi 2000. 92–94.
Neumann 2006. 73–80.
Neumann 2007. 75–77.
Plaček–Bóna 2007. 223–226.
Nógrády 2013. 255–256, 268.
Kép:
Éleskő várának romjai keletről
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Bikszárd-Éleskő, 214–216.