Cseklész vára
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Cseklész, Pozsony vm.
SK Bernolákovo
D Landschütz
48°11.996 É
017°17.287 K
Pozsony központjától mintegy 14 km-re, északkeletre fekszik Cseklész község. A cseklészi vár dombja a település délnyugati szélén 29 méterrel magasodik a Feketevíz (Čierna voda) bal partja fölé. A környezetéből kiemelkedő domb geológiai vizsgálata azt mutatta, hogy az eredetileg nagyjából sík területen mesterségesen alakították ki, talán egy vaskori halomsír céljára. A Várdomb ma látható jellegzetes építménye a 20. század elején épült víztorony. Ennek közelében volt az a barokk kori ciszterna, amely az 1714 és 1722 között épült, innen nem messze található Esterházy-kastélyt látta el vízzel.
A németült Landschütznek is nevezett Cseklész várát a Hontpázmány nemzetség cseklészi ága emelte a 13. század során. Miután e család utolsó tagja, Bökény (1266–1304) meghalt, rokona, Szentgyörgyi Ábrahám kapta meg. Tőle 1304 és 1306 között Csák Máté vette meg. Máté halálát követően (1321) I. Károly király birtokába került, aki Sempte váráért cserébe 1323-ban “Vörös” Ábrahámnak adta. Ezt követően a tőle eredő Cseklészieké lett. A morva őrgrófok 1385-ben egy időre elvették tőlük. 1392-ben Zsigmond király visszacserélte Cseklészi Lőkös fia Miklós fiúsított leányaitól. 1393-tól Korbáviai (“Cseklészi”) Károly tulajdonában találjuk mint élete végéig szóló adományt. A vár csak majdnem harminc év múlva, 1422-ben szállt vissza a koronára. Ezután Rozgonyi ifjabb István és György pozsonyi ispánok kapták meg, 1426-tól még csak zálogul, majd 1439-től adományul is. Utóbbi tulajdonosa 1450-ben a vár egyik felét vejének, Bazini Imrének adta zálogba, illetve leánya hozományaként adta a másik felét. 1458-ban a Rozgonyaiak birtoka (DF 242631.). Dendrokronológiai vizsgálatok szerint a vár 1476 körül égett le (Horváth Richárd szerint már az 1460-as évektől rom volt). 1511-ben Bazini Farkas kezében találjuk, ekkor is romként említik. 1523-ban elbontottként írnak róla. Ez utóbbi évben Cseklész települést a Thurzók kezén lévő semptei váruradalomhoz csatolták. A romvár közelében, egy erődített reneszánsz kastély helyén, 1714–1722 között épült fel az Esterházyak fényűző barokk kastélya.
A középkori várból a közelmúltig csak egy kőfal kb. 30 méter hosszú maradványa volt látható a domb délnyugati peremén, valamint ugyanitt egy boltív maradványa, amelyet a vár bejáratának tartottak. A Zdeněk Farkaš által vezetett 2010–2014 közötti feltárási munkák eredményeképpen lényegesen világosabb képet kaphattunk a 13. században épült és a 15. század végén elpusztult vár elrendezéséről.
Az egykor falakkal védett várterület északnyugat–délkelet irányú hossza kb. 50 méter, míg északkelet–délnyugat irányú szélessége kb. 30 méter volt. Az oválishoz közelítő alaprajzú vár első, 13. századi föld-fa szerkezetű védőfalából mára semmi sem maradt, azonban sikerült feltárni a tűzvészben elpusztult korai fal helyett a 13. század közepén épült sokszögletű kőfal nyugat–délnyugati és északi részét. A dombperemen emelt, 1,9-2 méter vastag kőfalat egymástól kb. 5 méter távolságra lévő pillérekre építették, amelyek a teherbíró talajrétegre épített, 2×2 méter méretű pontalapokra támaszkodtak. Az egyes pilléreket tehermentesítő boltívekkel kötötték össze a talajszint alatt, és az így kialakított teherhordó szerkezetre állították rá a vár mészhabarcsba rakott kőfalait.
Valamivel később, a 13. század végén, vagy a 14. század elején a fallal kerített terület északnyugati sarkába egy 8,4×8 méter méretű, közel négyszögletes alaprajzú tornyot emeltek. Az 1,9–2,4 méter falvastagságú torony építéséhez a kő mellett téglát is használtak. A torony alapozását a középkori falaknál mélyebbre, egészen a Várdombon egykor állt őskori halom szintjéig mélyítették le. A kutatások során egy deszkapadlózatú faépület maradványait is feltárták, amely a négyszögletes toronyhoz csatlakozott. Ezt a faépületet is tűz pusztította el.
A várat egy árok vette körül, amelynek maradványát az északi falak előtt sikerült megtalálni. Az árok szélessége 9 méter volt, míg mélységét 5 méterre becsülte az ásató régész. A várárok külső széle mentén valószínűleg földsáncot emeltek.
A 15. század elején tovább folytatódtak az építkezések. Az erődítés északi, negyedköríves fala és a négyszögletes torony közötti részre egy 15,5×6,6 méter befoglaló méretű épület készült, amelynek a déli fala egyenesen záródott a Várdomb hossztengelyére merőlegesen. A később lerombolt palotaépület maradványai között rábukkantak az eredeti cserépfedés törmelékére is. Az ásatások során a pinceszintet tudták feltárni, amelynek döngölt padlózatán tölgyfa gerendaszerkezet darabjai kerültek elő. Az ezt követő dendrokronológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az épületet elpusztító tűz 1476 körül következett be. Az omladékok között megtalált kő bordatöredékek indokolják az építés előtt készült kerítőfal megvastagításának szükségességét, ugyanis a megerősített falazatra támasztották a pincefödém boltíveit. Zdeněk Farkaš valószínűsítette, hogy a palota a feltárt pinceszint fölött még legalább két további szinttel rendelkezett. Az épület déli falán alakították ki a 3 méter széles bejáratot, amelyből egy 2,3–2,4 méter hosszú, oldalain 0,9 méter vastag falakkal keretezett lépcső vezetett a várterület közepe felé. Az ablakok szintén a palota egyenes, déli falán voltak, míg északi külső fala továbbra is a várvédelmet erősítette. A palota bejárata előtt 1,5 méterrel a mai felszín alatt megtalálták a döngölt padozatú várudvar egy részét. Nem sikerült azonban meglelni a keleti várfal nyomait, a kutatók mégis ide valószínűsítik a vár kapujának helyét. A kiterjedt szondázás ellenére a déli védőfal részei sem kerültek elő.
Források:
MVV Pozsony 1904. 41.
Kálniczky 1982. 91.
Engel 1996. I. 292–293.
Házi 2000. 219–222.
Ruttkay 2006. 391.
Plaček–Bóna 2007. 94.
Farkaš–Choma 2015. 50–55.
Képek:
A Feketevíz fölé magasodó Várdomb
A középkori vár feltárása az újkori víztorony északi előterében
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Cseklész – Cseklész vára, 267–268.