Cseszte – Vöröskő vára
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Cseszte, Pozsony vm.
SK Častá
D Schatmannsdorf
48°23.499 É
017°20.125 K
Nagyszombattól 20 km-re, északnyugatra fekszik Cseszte község. A településtől 1,8 km-re, délnyugatra, a Kis-Kárpátok északi vonulatának délkeleti lábánál, egy 347 méter magas dombon épült Vöröskő vára.
Vöröskő várának eredeti neve “Oldruh” volt (német elnevezése Biberstein vagy Bibersburg). Építése Engel Pál szerint az uradalom legkorábbi birtokosának, “Nagy” Tiborc fejéri ispánnak (1198–1245) tulajdonítható. A vár első említése 1296-ból való, amikor Devecseri Márton alországbírótól Csák Máté kezére jutott. Valószínűleg Máté halálát (1321) követően lett királyi vár, amelyet ezután várnagyok kormányoztak. 1364 előtt I. (Nagy) Lajos király Wolfurt Eglolfnak adományozta, akitől 1365-ben Ákos nembéli Mikcs bán fiai, Ákos és István vették meg. A király 1377-ben visszacserélte Hegyesd váráért és más birtokokért, majd ezután a királynénak ajándékozta. 1385-ben a morva őrgrófok szerezték meg. Prokop morva őrgróftól 1390-ben foglalta vissza Zsigmond király, ezt követően Wolfurt Ulrik ispánnak adta zálogul, aki 1410-től végleg megszerezte. Wolfurt fia, Pál halála (1438) után a várat Albert király Hédervári Lőrinc nádornak adta, ám az mégis Pál özvegye, Judit troppaui hercegnő és leánya birtokában maradt, zálog címén. 1440-ben Erzsébet királyné az özvegyet fiúsította a vár birtokában, és 1441-ben új férje, Bazini György szerezte meg Vöröskőt. A 15. század második felében a Szentgyörgyiek zálogbirtoka. 1522-ben már a Szapolyaiak kezén volt, ugyanakkor II. Lajos felesége, Mária királyné is adományul kapta. Utóbbi jogát 1523-ban Thurzó Elekre ruházta, aki 1525-ben 18 000 aranyforintért kiváltotta a Szapolyaiaktól a várat. Thurzó Elek 1527-ben elzálogosította Vöröskőt Csulai Móré Lászlónak és nejének, Rakonczai Magdának, majd 1535-ben a Fuggereknek adta el. Miután 1560-ban meghalt a vár átépíttetője, Anton Fugger, örökösei az erősséget ritkán használták. 1581-ben Vöröskő egy részét Pálffy (II.) Miklós vásárolta meg, és 1588-ig – Marcus Fugger lányával, Mária Magdalénával való házassága révén – a teljes várat és uradalmát megszerezte. Ezután Vöröskőt legfőbb székhelyévé tette, és befejezte az épületszárnyak elmaradt építési munkálatait. 1590 után már kevesebbet tartózkodott itt, elsősorban katonai karrierjének szentelte magát, amellyel megalapozta családja felemelkedését. Pálffy (II.) Miklós halála (1600) után Vöröskő özvegye kezén maradt, aki azonban 1619-ben lemondott jogairól, és birtokait fiai között osztotta szét. Pálffy (IV.) Miklós állíttatta helyre Vöröskőt egy tűzesetet követően, amely 1646-ban pusztított a várban.
A Rákóczi-szabadságharc során, 1705. október 8. és 20. között Ocskay kurucai fogták ostrom alá, míg végül maga Rákóczi üzent a táborba, elrendelve az ostrom abbahagyását. Elvonulásukkor azonban Bercsényi parancsára – a Forgách Simon galgóci birtokát ért korábbi pusztítás megtorlásaként – felgyújtották a külső gazdasági épületeket. 1759-ben ismét tűzvész tört ki a várban, a károkat Pálffy (II.) Rudolf (1750–1801) állíttatta helyre. A vár mai arculatát meghatározó építkezések neki és elődjének, Pálffy (I.) Rudolfnak (1710–1768) köszönhetők. A Pálffyak 1945-ig birtokolták a várat.
A 13. században épült első várat a 16. századi vár építésével egyidejűleg elbontották, de egyes részleteit a modern kori feltárások során azonosították. A feltárt falak helyzetéből látható, hogy a 16. századi várat a régebbi falak körvonalán kívül, de azok alakját követve építették meg. A régi várat az új építésének idején még használták és a bontási munkákat az építéssel egy időben fokozatosan végezték el.
A 16. századi vár udvarában és alsó szintjein kutató Štefan Holčík feltárta a korábbi vár falait és egyes helyiségeit. Az udvar keleti sarkában egy nagy méretű helyiség falai kerültek elő, valamint mellette további helyiségeket is feltártak, amelyeket valószínűleg már 1541-ben leromboltak. Az északkeleti oldalon megtalálták a korai vár falának egy szakaszát, amelyre ráépült az új vár északkeleti szárnyának udvar felőli része. Az északnyugati oldalon két, egyenként kb. 10×10 méter méretű torony maradványai is előkerültek, egymástól kb. 18 méter távolságban, amelyeket egy északkelet–délnyugat irányú fal kötött össze. A tornyokat és a falat vélhetően az új vár építésének végső szakaszában, 1555-ben bontották le. A korábbi vár udvarán egy ciszterna nyomaira bukkantak. A régi vár elbontása után a jelenlegi várudvar területét elegyengették.
A korai vár fölé emelt új várat 1536 és 1556 között építették. Az Anton Fugger birtokossága alatt kialakított új erődítés közel trapéz alaprajzú, mérete 103–97×63–58,5 méter, amelynek sarkain négy kör alaprajzú, többszintes ágyútorony áll. A tornyok közül valószínűleg a keleti készült el leghamarabb, majd az északi következett 1541-ben. Az elkészült két ágyútornyot fallal kötötték össze, majd a nyugati torony, valamint azt az északi toronnyal összekötő fal építésével folytatták a munkát 1542-ben. Ekkor készült el a vár kapuja, amelyhez a várárkon keresztül kőpillérekkel alátámasztott híd vezet. A déli torony és a hozzá kapcsolódó délkeleti és délnyugati várfalak is ekkor épültek, a délnyugati szárny raktározási céllal épült hatalmas, boltozatos pincéivel együtt. Az ágyútornyok nyitott felső szintjein ágyúállásokat alakítottak ki, az alsó, boltíves szinteken pedig füstelvezető kürtőkkel és szellőztető nyílásokkal ellátott ágyútermek létesültek, minden szinten kifelé táguló lőrésekkel.
Pálffy Miklós 1588. évi birtokszerzése után ismét építési munkák kezdődtek Vöröskőn. Befejezték a korábban félbemaradt épületrészeket, és átalakították a század közepén épített palotaszárny teljes emeletét. Ezek az építkezések 1590-ben fejeződtek be. Fél évszázaddal később, 1646-ban tűzvész pusztította a várat, amelyet felújítási és további építési munkálatok követtek. Ebben az építési szakaszban a “sala terrena” 1678. évi befejezése mellett stukkódíszítést és díszítő festést kapott a nyolcszögletű kápolna mellett több más helyiség is.
Az északnyugati külső vár és az attól észak–északkeletre elhelyezkedő kertek és más területek falakkal való elkerítése is ebben az időben készülhetett. Joseph Priami, Pozsonyban szolgáló hadmérnök 1665-ben készített erődítési tervén Vöröskő várát korszerű, olasz rendszerű külső erődítésekkel ábrázolja. Ezek a tervek nem valósultak meg, de a tervrajz megjeleníti a korábban, tehát 1665 előtt megépített, kb. 200×80 méteres kiterjedésű északnyugati külső várat, amely ma is áll, valamint az ennek északi előterében lévő kerteket körülvevő, kis tornyokkal kiegészített, alacsony védőfalakat.
Források:
Jedlicska 1878. 18–26.
Jedlicska 1882. 7–122.
Thaly 1885–1892. III. 436–439.
MVV Pozsony 1904. 43–45, 528–530.
Thaly 1905. I. 65.
Domanovszky 1910. 12–39.
Rákóczi Tükör 1973. II. 203–204.
Fügedi 1977. 212.
Holčík 1980. 112–113.
G. Györffy 1991. 95.
KMTL 735.
Engel 1996. I. 462–463.
Könyöki 2000. 337.
Erdélyi 2000. 359. 64. jegyz.
Házi 2000. 94–98.
Plaček–Bóna 2007. 94–97.
Tarbay 2007. 18–22.
Feld 2008. 192–193.
Horváth 2009. 88.
Kép:
Cseszte, Vöröskő várának délnyugati oldala, Mayer Jácint felvétele
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Cseszte – Vöröskő vára, 276–278.