Ducó

Karczag Ákos – Szabó Tibor

H Ducó, Nyitra vm.

SK Ducové

 

48°37.347 É

017°52.359 K

 

↠ Tovább a térképhez

 

Pöstyéntől 8 km-re, északkeletre, a Vág bal partján fekszik Ducó község. A falutól délre emelkedő dombnyúlvány déli, legmagasabb pontján, a Vág völgye fölött kb. 70–80 méter magasan helyezkedik el a vár, kb. 5000 négyzetméternyi területen. Történeti adatok nem maradtak fenn róla, felszínén Alexander Ruttkay 1968–1972 között és 1975-ben végzett régészeti feltárást. A vár sánca legkorábbi formájában késő bronzkori, tehát már az őskorban is erődített telep volt itt. Középkori fennállásával kapcsolatosan három periódus különbözethető meg.

Az első fázist Ruttkay a 9. század második fele és a l0. század közepe közötti időre datálta. A leletek (cserepek, két nyílhegy, egy kengyel töredéke) ipari vagy gazdasági tevékenységre nem utaltak, azaz inkább adminisztratív és katonai jellegű helyként működhetett. Cölöpszerkezetű (“paliszád”) sánc védte, külső árokkal. A sánc rekonstruálható volt, készítésekor valószínűleg az őskori sáncot használták fel. A belső területet cölöpsorokból készült falakkal három fő részre osztották profán, illetve szakrális rendeltetéssel: kettőben egy-egy gerendaházat tártak fel, az egyik többosztatú volt, kőből épített tűzhellyel. A harmadik elkerített részben rotunda maradványaira bukkantak, körülötte 23 sírt tártak fel. Az ásató szerint utóbbiak feltehetőleg az itt állt udvarház tulajdonosának és fegyveres kíséretének sírjai lehetnek. A sírgödrökből lószerszámok, harci eszközök kerültek elő.

A második fázis Ruttkay véleménye szerint a 10. század közepétől számítható: ekkor, a magyar állam kialakulása során a “nagymorva udvarház” elveszítette funkcióját. A telep azonban a hegytetőn tovább élt, erre mutat a nagy kiterjedésű temető a 10. század második fele és a 14. század első fele közötti időből (ebből az időszakból több mint 1300 sírt tártak fel). Ez a temető kezdetben a rotunda körül helyezkedett el, később már jóval nagyobb térségre terjedt ki. A 11–12. században az igazgatási központ talán a közeli Hrádok község volt, majd a 13. századtól Temetvény váruradalma lett.

A harmadik fázist a felső rétegekben talált 15. századi leletek jelentik. Ezek arra utalnak, hogy ekkor rövid, de intenzív használatban volt a vár területe. A maradványok alapján felszíni gerendaházakra lehetett következtetni. Ebből az időből változatos leletanyagot találtak, sok érem is előkerült. Az erősség területét ebben az időszakban is cölöpszerkezetű sánc kerítette. Ruttkay feltételezi, hogy Ducó vára ekkor (1460–1465 között) a cseh husziták kezében volt. Amikor Nagykosztolány mellett a husziták vereséget szenvedtek a magyaroktól, az egyben Ducó huszita korszakának végét is jelenthette.

A kb. 120 méter átmérőjű területen elhelyezkedő erődítményt az északi és északkeleti oldalon mesterséges árok és ennek belső oldalán sánc választja le az addig emelkedő dombháttól. A napjainkban is belső oldalán kb. 2 méter, külső oldalán pedig 6-8 méter magasan álló sánc tetején a feltáró régész gerendafal nyomait találta meg. A sánc külső oldalán készült, kb. 20 méter szélességű árok részben szintén fennmaradt. A nyugati, a déli és a keleti oldalon sáncokat nem építettek a hegy meredeksége miatt.

A cölöpsorokkal három részre osztott 9–10. századi várbelső az ásatást követő helyreállítás nyomán jól megfigyelhető. A keleti részben az ott feltárt gerendavázas épületek helyreállított alapjait és a tűzhelyek helyét mutatják be. A déli várrészben a 10–11. századi rotunda alapfalai láthatóak. A nyugati várrészben egy nagyméretű, kb. 20×8 méteres épület maradványait találták meg a jelenlegi felszín alatt. A hajdani paliszádfalak egy részét, főként a déli és a keleti–északkeleti oldalon, bemutatásképpen újraépítették.

 

 

Források:

Ruttkay 1975. 140–142.

Ruttkay 1976. 190–196.

Ruttkay 1989. 64.

Ruttkay 1989–1990. 89–101.

Ruttkay 1998. 410–416.

Szilágyi 2009. 246.

 

Képek:

Ducó vára nyugatról

A rotunda alapfalai

Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Ducó, 330–331.