Éberhárd
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Éberhárd, Pozsony vm.
SK Malinovo
D Eberhard
48°09.171 É
017°17.850 K
Pozsonytól 15 km-re, keletre, a Kis-Duna jobb partján fekszik Éberhárd község. Központjában, a településen átvezető 510-es autóút déli oldalán egykor középkori vár állt, helyén ma klasszicista stílusú kastélyt találunk.
A vár 1344 után épült, Fügedi Erik szerint a Szentgyörgyi család idősebb szentgyörgyi ága emeltette. 1390-től említik történeti adatok, ekkor Zsigmond király adománya révén a Szentgyörgyiek nemzetségéből való Péter birtokolta. A szentgyörgyi-ág 1438–1439 fordulóján kihalt. Birtokaikat 1439-től a másik ág szerezte meg, amely két részre osztva ifj. bazini és ifj. szentgyörgyi családként lakta tovább a várat. 1446-ban, a család osztályakor György és fiai kapták meg. A Szentgyörgyi és Bazini grófoké volt még 1509-ben is. A Szentgyörgyi grófoktól 1510-ben Sárkány Ambrus vette zálogba. 1520-ban Balassa Ferenc volt a zálogbirtokosa, 1534-ben a Sárkány család kezén volt. I. Ferdinánd király 1545-ben zálogba adta Mérey Mihálynak, aki később örökadományul is megkapta. A 16. század második felében a Mérey családé (1564. szeptember 20-án Mérey Mihály nádori helytartó a várban állított ki oklevelet).
A 17. század elején az Illésházyak birtokolták, majd a Viczay családé lett. Viczay János özvegye, Héderváry Katalin 1670-ben az ellen tiltakozott, hogy a részben rommá lett Éberhárd várába és tartozékaiba Maholányi Jánost és társait beiktassák. Nem sokkal később Szelepcsényi György (1595–1685) kalocsai, később esztergomi érsek szerezte meg, aki 1677 körül átépíttette a várat. Ezután az Ebergényi, majd a Zitkovszky és Jeszenák családok következtek a birtoklásban. A 19. század elejétől (1810-től) az Apponyiaké, pontosabban Apponyi György (1780–1849) tulajdona. Fia, ifj. Apponyi György (1808–1899) építtette át a kastélyt, és itt is halt meg. A 20. században az épület falai között mezőgazdasági szakiskola kapott helyet.
A középkori vár elrendezéséről és egyes épületrészeiről egy 1412. február 3-án keltezett felosztásból tájékozódhatunk. A napjainkban már nyomaiban sem látható középkori várépület eredetileg két toronyból és egy alápincézett épületből állt, emellett a várban gazdasági épületek (“pince, istálló, kamra”) kaptak helyet. A leírás megemlít még egy kaputornyot is, valamint azt, hogy a várat vizesárok vette körül. Az erősség jelentősebb átalakításáról nincsenek adatok egészen a 17. századig, amikor 1677 körül Szelepcsényi György négyszárnyas, késő reneszánsz kastéllyá építtette át. A keleti oldalon lévő várkápolna is ekkor készült.
A ma látható klasszicista épületet az Apponyiak emelték a 19. században. Az eredeti középkori állapot egyetlen emléke a kastélyt ma is övező nagyméretű vizesárok, melybe egykor valószínűleg a közeli Kis-Duna-ág vizét vezették.
Források:
MVV Pozsony 1904. 56–57, 532.
Demkó 1914. 441.
Závodszky 1922. 187, 256, 304, 309.
Fügedi 1977. 128–129.
Engel 1996. I. 307.
Könyöki 2000. 98.
Házi 2000. 274–275.
C. Tóth 2005. 7, 9.
Plaček–Bóna 2007. 201–203.
Kép:
A kastély északi homlokzata
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Éberhárd, 333–334.