Felsőbodok – kastély
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Felsőbodok, Nyitra vm.
SK Horné Obdokovce
48°29.749 É
018°02.957 K
Nagytapolcsánytól 12 km-re, délnyugatra fekszik Felsőbodok (korábban Nagy-Bodok) község. A falu középső részén található a bodoki kastély.
Valószínűleg Berényi András emelt itt először erődített udvarházat vagy kastélyt, amikor megszerezte Bodok birtokát és ide költözött második asszonyával, Ónori Katalinnal. Halála (1575 k.) után Bodokot fia, Berényi (II.) Ferenc örökölte, aki a Bocskai-féle mozgalom idején a király támogatói közé tartozott, és a harcok elől a bodoki kastélyba húzódott. Hűséges hívének kérésére Rudolf király 1608. február 28-án rendeletben szólította fel Forgách Zsigmond nógrádi főispánt és Bosnyák Tamás füleki kapitányt, hogy Berényi jószágait védjék meg minden háborgatástól, különösen a hajdúk garázdálkodásaitól. Berényi (II.) Ferenc 1639. február 11-én elhunyt bodoki kastélyában, amelyet aztán 1640. szeptember 19-én két fia, György és Zsigmond felosztott egymás között. Berényi Zsigmond halála (1652 k.) után, az 1640-ben kötött szerződésnek megfelelően Berényi György örökölte a kastélyt. I. Lipót 1662. július 12-én kiadott oklevelével engedélyezte Györgynek, hogy Bodokot erősséggé építtethesse. Miután Berényi György 1677 elején meghalt, Bodokot fiai örökölték.
A Rákóczi-szabadságharc folyamán, 1708 októberében Siegbert Heister tábornagy parancsára Stephan Steinville és Philipp Hartleben tábornokok a Nyitra völgyének kastélyaiba katonaságot helyeztek, ekkor a Berényi (III.) Ferenc által birtokolt Bodok erősségét is jelentősebb császári őrség szállta meg. 1877-ben a Stummerek vásárolták meg az épületet, Stummer Ágost Sándor a tavarnoki kastélyból költözött ide. A bejárati kapu felett és az udvaron a Stummer család címere ma is látható. 1945-ben a kastély elhagyására kényszerítették a Stummereket, akik több értékes műkincsüket is magukkal vitték. Az otthagyott tárgyak ezután fosztogatóknak estek áldozatul. 1950-ben a kastélyból némi átalakítást követően idősek otthona lett, és most is ezt a szerepet tölti be.
A 16–17. századi épület kialakítása nem ismert, azonban kétségkívül erődítettségre utal a mai kastély keleti szárnyának sarkában megmaradt, részben átalakított, félkör alakú torony. Az Első Katonai Felmérésen (1763–1787) a kastély körül kialakított vizesárkot még ábrázolták. Az 1887-ben ide látogató Könyöki József szerint az akkori birtokos, báró Stummer Ágost Sándor a régi védőfalakat és bástyákat lebontatta, amikor a kastélyparkot kialakíttatta, így erődítés nyomait már nem tudta megfigyelni, csak a kastély sematikus alaprajzát vehette föl.
Az épületegyüttes mérete 100×75 méter. A 17. századi kastélyépület nyugati szárnyában egy Nagyboldogasszonynak szentelt kápolna állt, ezt 1804-ben Berényi Zsigmond (1761–1838) és felesége, Pongrácz Júlia utasítására kétszintesre építtették át. Boltíves mennyezetű, sekrestyével. Az oltár és a berendezés zöme a 19. századból származik.
A ma meglévő épületegyüttes keleti, déli és részben nyugati szárnya foglalja magában a legkorábbi épületrészeket, valamint őrzi a 18. században és a 19. század első évtizedében történt építkezések nyomait. A 19. század utolsó harmadában ugyancsak jelentős kiegészítések és átépítések történtek Stummer Ágost Sándor jóvoltából. Ekkor készült a földszintes északi épületszárny, illetve az ahhoz csatlakozó, nyugati oldalon lévő épületrész. Ennek az építkezésnek a következményeként alakult ki a kastély mai képe és az épületszárnyak által körülzárt udvar. A négy épületszárny közül a korábbiak, vagyis a keleti, a déli és részben a nyugati épületszárny kétszintesek. Az épület délnyugati sarkánál, a második emeleten van az ebédlő és a neoreneszánsz stílusú, gerendás mennyezetű díszterem kandallóval. Ezek a kastély legjobban megőrződött helyiségei. A keleti oldalon található a kastély főbejárata. A korábbi bejárat a nyugati oldalon nyílt, ahol a háromszintes kaputorony alsó szintjén alakították ki a boltozatos kapualjat. A torony órája 1898-ból származik, és még ma is működik. A kastély pincéi dongaboltozatosak.
Források:
Fényes 1851. I. 141.
Ballagi A.–Ballagi G. 1866–1867. II. 445.
Komáromy 1885. 130–131, 138–139, 153.
Thaly 1905. II. 27.
Szerémi–Ernyey 1913. 11–13.
SÚPIS I. 429.
Könyöki 2000. 166–167.
Kép:
A kastély látképe délnyugatról
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Felsőbodok – kastély , 357–358.