Felsőelefánt – kastély

Karczag Ákos – Szabó Tibor

H Felsőelefánt, Nyitra vm.

SK Horné Lefantovce

D Ober-Elefant

 

48°25.290 É

018°08.904 K

 

↠ Tovább a térképhez

 

Nyitrától 16 km-re, északra, Alsóelefánttól 2 kilométernyire, keletre fekszik Felsőelefánt község. A település délkeleti részén áll a korábbi középkori vár helyén épült saroktornyos kastély, melyet egyik tulajdonosáról Jezerniczky-kastély néven is ismernek.

A kastély helyén feltárt középkori épület maradványa valószínűleg azonos az Elefánthy család feudális székhelyével, amely a helységet a 13. századtól a 15. századig birtokolta. A ma álló reneszánsz kastély 1618-ra épült fel a középkori vár helyén. 1650-ben az Elefánthy nemzetség férfiága kihalt, Elefánthy András özvegye, Emődy Zsuzsanna pedig hosszas küzdelmet folytatott Keresztúry Lászlóval, aki királyi adományként kapta meg a kastélyt. 1663-ban a Csáky családé lett. Röviddel később rokonsága révén Jaklin Katalin kezére került, aki 1674-ben itt gyilkoltatta meg első férjét, Oláh Mátyást, majd elmenekült.

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1708 októberében Siegbert Heister tábornagy parancsára Stephan Steinville és Philipp Hartleben tábornokok a Nyitra völgyének jelentősebb kastélyait helyőrséggel látták el. Elefánt kastélyába ekkor számottevő császári erő érkezett, amely a mozgalom bukásáig maradt itt. Ezután egy oldalági rokon, Mattyasovszky Anna Mária révén (aki Elefánton hunyt el 1736-ban) fia, Jezerniczky Károly kezébe jutott a kastély. 1768-ban megvásárolta a Csarada família. Tőlük 1894-ben báró Edelsheim-Gyulay Lipót vette meg. Az épület végső formáját az Edelsheim-Gyulay grófok itteni birtoklása folyamán kapta (a homlokzat kialakítása és az angolpark létrehozása még a 19. század első felére tehető). A második világháborút követően államosították, a helyi iskola költözött falai közé. Kétezer kötetes, ritkaságokat is tartalmazó könyvtárát 1951-ben Bajmócra szállították. 1977 és 1983 között Michal Križan építész vezetésével átfogó rekonstrukciós munkálatok történtek. A kastély építészettörténeti vizsgálatát is ekkor végezte el Alexander Ruttkay és Ivan Staník, akik a kastély fejlődését egészen a 19. századig kutatták. 1990-ben a felújított épületet a Hagard Hal Rt. vette bérbe reprezentációs célokra.

A ma látható épület udvarán állt a 13. században épült első erősség, egy kör alaprajzú lakótorony. A torony átmérője kb. 9 méter volt, és eredetileg egy kisebb kiemelkedésre építették (a kastély középső részén az ásatást követően megjelölték a torony alapját). Külső védelmét valószínűleg egy vízzel töltött kerítőárok is segítette. A lakótornyot övező várfalak egykori létéről nincsenek régészeti bizonyítékok.

A 14–15. század folyamán a toronytól keletre egy észak–déli irányú, hosszanti palotaépületet emeltek, és a teljes várterületet fallal vették körül. A lakótornyot a 17. század eleje körül bontották le, nem sokkal azelőtt, hogy a korábbi palotaszárnyat is magába foglaló négyzetes alaprajzú, belső udvaros kastélyt megépítették, nyugati sarkain egy-egy kör alaprajzú toronnyal. Az így kialakított reneszánsz stílusú épület belső udvarát árkádos folyosó vette körül. A kastélyt továbbra is vizesárok kerítette, amelyet a környező patakok vize táplált.

A kastély barokk kori átalakításakor a keleti szárny egy részét elbontották, így nyitották meg az udvart ezen az oldalon. A következő jelentős átalakítás a 19. században történt, amikor a homlokzatokat átépítették, a még meglévő várárkot feltöltötték és az épület körül angolparkot hoztak létre.

 

 

Források:

MVV Nyitra 1899. 94.

Thaly 1905. II. 27.

Ethey 1936a. 79–80.

Ruttkay–Staník 1983. 225–226.

Križanová–Puškárová 1990. 120.

Plaček–Bóna 2007. 134–135.

Pogány 2008. 45.

 

Kép:

A nyugati homlokzat a 19. századi átépítés hatását mutatja

Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Felsőelefánt – kastély , 359–360.