Fenyőkosztolány – Zsiványtorony
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Fenyőkosztolány, Bars vm.
SK Jedľové Kostoľany
48°27.906 É
018°31.106 K
Aranyosmaróttól 14 km-re, északkeletre, a Zsitva völgyében fekszik Fenyőkosztolány község. A falu központjától 1,8 km-re, délnyugatra található a Zsitva folyó fölé északról emelkedő hegy dél–délkeleti lefutásának egy kiemelkedő pontján Zsiványtorony romja. Nevét kései hagyományok alapján nyerte, miszerint valaha zsiványok tanyáztak benne.
A tornyot írott forrás nem említi, 2009-ben építészeti-történeti, illetve dendrokronológiai vizsgálatok derítettek fényt keletkezésének idejére, körülményeire. A falból kiemelt tizenegy fadarab dendrokronológiai vizsgálata felépítését a 13. század 70-es és 80-as éveibe helyezte. Nagyjából ebben az időszakban keletkezhetett a közelben Hrussó vára is, Fenyőkosztolány a 14. században végig hozzá tartozott. Hrussót a 14. század első évtizedében valószínűleg már Csák Máté birtokolta (Martin Bóna és Peter Barta a vár és a torony építését egyaránt neki tulajdonítja), az őrtorony az ő uradalmának keleti szélén, a bányavárosok felé vezető kereskedelmi utat ellenőrizte. Csák Máté halála (1321) után javai I. Károly király kezébe kerültek. A torony továbbra is számottevő szereppel bírt, mivel az alatta futó szekérút jelentősége a 14. század folyamán megnövekedett. A mai Újbánya környékén ugyanis jelentős aranylelőhelyek feltárására került sor, és megkezdték az aranymosást a kistapolcsányi és hrussói uradalmak területén folyó patakokban. A kereskedelmi út Újbányáról indult, majd Nagylehotától a Zsitva folyását követve keresztezte a Hrussói várhoz tartozó földeket. A megnövekedett forgalom miatt ellenőrizni és védeni kellett ezt az útvonalat, amelyen vámot, útdíjat szedtek be. 1387-ben, amikor a királyi birtokban lévő Hrussó vára Sárai (Lévai) Péter fia László mester tulajdonába ment át, már három vámszedőhelyről számolnak be a források, ezek a vár birtokrészeihez tartoztak. Fenyőkosztolány vámszedőhelye későbbi, 15. századi (1423, 1424, 1481) iratokon is szerepel, utoljára 1496-ban említik. Zsiványtornyot a korabeli fenyőkosztolányi vámszedőhellyel azonosíthatjuk. Mindössze 40 méterre magasodott az alatta elkanyarodó és összeszűkülő úttól, melynek őrzését és vámolását látta el végig a 15. század folyamán. Bóna szerint a hrussói várral egy időben, 1708 körül pusztult el.
Az eredetileg 8,3 méter külső átmérőjű torony ma is 17 méter magas, a megmaradt északi falán látható nyomok arra utalnak, hogy valaha ötszintes volt. A bányászott kőből és durva folyami kövekből mészhabarcsba rakott falait külső oldalán vakolat borította. A torony legalsó szintjét részben a sziklába mélyítették. Itt a torony falvastagsága 2,7 méter, amely az egyes szinteken felfelé haladva egyre vékonyodik. A legalsó szinten nem alakítottak ki nyílást a tornyon. A bejárat a következő szinten lehetett, amelyhez a korban szokásos felhúzható falétra vezetett. A megmaradt északi toronyfalon a 3. és a 4. szinteken keskeny lőrések találhatók. Ezek közül a harmadik szinten lévő, észak felé irányuló lőrés felső deszkaborítása ma is látható. A tornyon belüli szinteket a fennmaradt gerendafészkek tanúsága alapján fagerendázattal választották el egymástól úgy, hogy egy-egy szint belmagassága 3 méter körüli volt. A 4. szint felső részének külső oldalán, egymástól egyenlő távolságban gerendafészkek figyelhetők meg, ami arra utal, hogy a torony 5. szintjén egy fából készült külső folyosó futott körbe.
A toronytól északnyugatra a sziklás hegygerincet átvágták, és valószínűleg az így kialakított szárazárokból kifejtett kőanyagot használták a torony építéséhez. Štefan Rakovský szerint a toronytól délre fallal körülvett várudvar terült el. A 2012-es kutatás is valószínűsíti az épület délkeleti szomszédságában lévő kis platón egy udvar maradványát, ahonnan a régészeti kutatások során cseréptöredékek kerültek elő a 13–14. századból.
Források:
MVV Bars 1903. 29.
Soós 1913. 171–172.
Rakovský 1969. 65.
Bóna 1993. 17–19.
Bóna–Barta 2012. 391–399.
Képek:
A Zsiványtorony dombja dél felől
A torony külső oldala
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Fenyőkosztolány – Zsiványtorony, 373–375.