Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Galánta, Pozsony vm.
Sk Galanta
D Galanta
48°11.538 É
017°44.168 K
Galánta keleti városrészében, a Parková utca keleti oldalán, az egykori kastélypark területén áll a többször átépített, legutolsó formájában neogót stílusú Esterházy-kastély.
Az erődített kastélyt 1633-ban Esterházy Ferenc fiai, Esterházy Dániel (†1654) és Esterházy Pál (†1645) építtették. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707 szeptemberében Guido von Starhemberg császári főparancsnok katonáival megszállta és megerősíttette. Bottyán János tábornok kurucainak Galántára történő benyomulásakor, 1708. október végén Esterházy József császári ezredes a kastélyból Szered várába menekült (még a következő év nyarán is a biztonságosabbnak ítélt Vágsellyén tartózkodott). Az összecsapás során a település egy része leégett. Egy hónappal később a kastély már ismét császári kézen volt, és Siegbert Heister császári főparancsnok helyőrséggel látta el. 1736-ban Esterházy Imre, nyitrai püspök barokk stílusban alakíttatta át. Mai formáját Esterházy József birtoklásakor, az 1861-ben befejezett átépítést követően nyerte el. A 20. század elején Esterházy Béla grófé volt. 1921-ben a kastélyt az Esterházyaktól a csehszlovák állam vásárolta meg. A szlovák állam 1993-ban az önkormányzatnak adta át.
A kastélyt legkorábbi formájában (1633) sarokbástyákkal ellátott védőfalak vették körül. Egy 1680-ban Matthias Greischer által készített metszeten jól láthatók a kerítőfal kulcslyuk alakú lőrései. A száz évvel későbbi, barokk stílusban történt átalakítás időszakából napjainkig fennmaradtak az emeleti márványkandallók. A következő nagyszabású átépítés 1861-re befejeződött. Ekkor kapta az épületegyüttes a ma is látható, romantikus angol gótikus megjelenését.
A külső védőfalak jelentős részét a 19. század közepén zajló nagy átépítéskor lerombolták, napjainkra nyoma sem maradt. A kastély eredeti védelmi rendszere feltehetően négy saroktoronyból állt, melyek közül a nyugatit és a délit beépítették a 19. században felújított főépületbe, ugyanakkor az északi és a keleti tornyokat elbontották. Az északi bástya (vagy torony) helye egy terasz formájában ma is jól látható az udvar északi részén álló, felújított, egyszintes épületszárny előtt.
A legutolsó átépítés alapvetően megváltoztatta a kastély külső megjelenését és belső elrendezését. A délnyugati oldalon kialakított kétszintes főépülethez az északkeleti oldalon két-két egyszintes épületszárny csatlakozott úgy, hogy a teljes épületegyüttes egy kelet–északkelet felé nyitott, U alakú udvart zárt közre. Az udvarról a kastély körül kialakított, angol stílusú parkba lehetett kijutni. A főépület középső részén reprezentatív lépcsőházat építettek, ami az első emeleti termekhez vezet. A 19. századi átépítés során a délnyugati épületszárny tetőterében új helyiségeket alakítottak ki.
A kastély túlnyomó része jelenleg lakatlan, nem látogatható és meglehetősen lepusztult állapotú, csak a legszükségesebb munkálatokat végezték el rajta. 2011-ben viszont ünnepélyesen megnyitották a felújított északi szárnyat. Ekkor kamerarendszerrel, öntözőrendszerrel és új lámpákkal látták el a kastélyparkot. A kastély felújított részében kiállítóhelyiséget rendeztek be.
Források:
MVV Pozsony 1904. 66.
Thaly 1905. I. 137. II. 13, 29, 122.
Eszterházy 1901a. 189.
SÚPIS I. 366.
Pekarovič 1996. 68–69.
Képek:
A déli torony
A felújított északi épületszárny
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Galánta – Esterházy-kastély, 389–391.