Garamtolmács – Tolmácsvár
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Garamtolmács, Bars vm.
SK Tlmače
48°17.562 É
018°31.614 K
A Lévától 9 km-re, északnyugatra, a Garam bal partján elterülő Garamtolmács község és a hozzá tartozó, jobb parti Lipnik település között, a Garam jobb partja fölé emelkedő, 218 méter magas dombon találhatók Tolmácsvár sáncai. A várról történeti adat nem ismeretes. Korának hozzávetőleges meghatározását régészeti kutatás segítette elő.
Először 1931-ben Štefan Janšák írta le a várat és alaprajzát is elkészítette. Területén 1968-ban a Nyitrai Régészeti Intézet megbízásából Alojz Habovštiak végzett részleges feltárást. Az ásatás kutatóárkai a vár belső területének északi harmadában húzódtak, illetve elsősorban az északkeleti várrészre összpontosultak. Itt három kutatóárok közül kettő a sáncot vágta át, elérve a sánc belső és külső oldalát. A harmadikat a belső területen, az átmetszett sánc közelében nyitották. Ezeken kívül a vár észak–északnyugati részének belterületén, kelet–nyugati irányban egy kb. 70 méter hosszú kutatóárkot ástak a nyugati sáncig.
Az ásatások bizonyították, hogy ezt a helyet szórványosan már az őskorban is lakták: a várbelső vékony kultúrrétegében a neolitikus Lengyeli-kultúra és a Hallstatt-kori trák-szkíta kultúra cserepei is előkerültek. Habovštiak szerint a vár részben egy korábbi, 9. századi telepre épült a 9–10. században, majd a 10. vagy legkésőbb a 11. században tűz pusztította el végleg. Az ásató munkahipotézisként felvetette, hogy Tolmácsvár és a közelében ugyanabban az időszakban fennállt másik három erősség (Garamszőlős–Kriván, Kiskoszmály–Grác, Garamszentbenedek–Szentbenedekkő v. Skala) egy “várrendszert” képezhetett, amelyek a stratégiailag fontos Garam-menti útvonalat ellenőrizték.
Igor Hrubec 1989-ben lényegében összefoglalta a Habovštiak által leírtakat, hozzátéve, hogy a vár területén talált kis mennyiségű, 12–14. századi leletanyag csupán az itteni újabb megtelepedésre utal, várként azonban ekkor már nem használták (PDOS I/I. 172.).
A fent leírt kutatásokat is elemezve Bóna István 1998-ban arra a következtetésre jutott, hogy a Garam átkelőhelyét őrző várat – melynek leletei a 10. század utolsó negyedétől a 11. század közepe tájáig keltezhetők – a nyugatról és északról várható támadások ellen a magyarok emelték.
Az egykori vár a Garam árterületére kiugró sziklás földnyelv délkeleti sarkában épült. Keleti oldalán a meredek domboldal a Garam árterébe fut le. A déli dombperem egy részét elbányászták. A szabálytalan négyszög alakú várterület mérete 190×150 méter, teljes területe 2,4 hektár. A vár ma is látható, jó állapotú erődítésrendszere az északi és nyugati oldalon egy mesterséges sáncvonulatból és annak külső oldalán kimélyített várárokból állt. A keleti és a déli oldalon, ahol a meredek domboldal természetes védelmet nyújtott, csak egy alacsonyabb sánc épült, és ezen a részen árkot sem készítettek. A vár bejárata az északkeleti sarokban volt, ahol a kapu erősítésére kisebb észak–déli irányú sáncot emeltek a vár belső területén. Egy másik, kevésbé kiépített kapu nyomai a déli sáncon is megmaradtak. Habovštiak 1968-as ásatása során megállapították, hogy az északkeleti, északi és nyugati oldalon épített föld-fa szerkezetű sánc külső oldalán kőfal húzódott, míg a keleti és a déli, alacsonyabbra épült sáncok külső oldalát kötőanyag nélkül rakott, úgynevezett száraz kőfal erősítette. A sánctalp szélessége 320–330 cm volt, szerkezetét tekintve gerendaszerkezetből és az azt kitöltő földből készült. A sánc alapjául nagy andezittufa tömböket használtak. A föld-fa sáncok belső oldalán valószínűleg fából (cölöpökből és támaszokból) álló falat emeltek. A megépült sánc teljes szélessége az alapjánál 460–480 cm, megmaradt magassága attól a kultúrrétegtől számítva, amelyen állt, 200–280 cm. Az 1968. évi ásatások során több helyen egykori épületekhez tartozó cölöplyuk csoportokat találtak, valamint ovális vagy négyszögletes alaprajzú gödörlakások nyomai is előkerültek. Ezek datálását – a sáncszerkezet 9–10. századi meghatározásához hasonlóan – a sánctöltés szláv kerámiája tette lehetővé.
Egy 1963-as légifelvétel még viszonylag jó állapotban mutatja a várat, az 1968. évi ásatáskor azonban Habovštiak a mesterséges erődítéseket már több helyen megrongálva találta. A várat jelenleg észak–déli irányban egy újkori földút szeli ketté. Belső területét napjainkban szőlőskertek borítják, melyek művelése és használata során a sáncot néhány helyen széthordták, illetve az árkok egy részét is betöltötték.
Források:
Janšák 1931. 58–60.
PDOS I/I. 172.
Habovštiak 1975. 97–118.
Bóna 1998. 101.
Képek:
A vár sáncai ma is jól felismerhetőek
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Garamtolmács – Tolmácsvár, 413–415.