Gúta – Békavár

Karczag Ákos – Szabó Tibor

H Gúta, Komárom vm.

Sk Kolárovo

D Gutta

47°55.517 É

018°00.244 K

↠ Tovább a térképhez

Komáromtól 22 km-re, északnyugatra, a Csallóközt észak–északkeletről határoló Kis-Duna (a Második Katonai Felmérésen [1806–1869] még Öreg Duna néven) és a Vág összefolyásától északra, a Vág mentén állt Gúta vára. A két folyó közén, nyugatra a vártól folyt az erődítéstől északnyugatra fekvő, “Öreg Sziget” nevű mocsárvidék lefolyó vizeit az akkor még Öreg-Duna nevű folyóágba vezető “Kis Duna” nevű folyócska. A Harmadik Katonai Felmérésen (1869–1887) nyugatról keletre haladva a folyók a következő néven szerepelnek: a Gúta község északkeleti szélénél folyó “KL. Donau-Kis Duna”, az Öreg-szigeti mocsár vizét levezető “Kis Duna”, majd a “Waag-Vág” következik. A Duna ágak és a Vág összefolyása utáni folyószakaszt egészen Komáromig “Waag (Vág Duna) ” néven jelzi a térkép.

A Vág szabályozására az 1870-es években alakult meg a mérnöki hivatal, majd ezt követte még az 1890-es évek előtt a “Vágbalparti” és a “Vágjobbparti” ármentesítő társulatok megalapítása, amelyek a Vág alsó folyását igyekeztek hajózhatóvá tenni, valamint a környező földeket ármentesíteni. A folyószabályozási munkák következtében alakult ki a mai helyzet, amikor az Öreg-Duna (másik nevén Kis-Duna) folyását Gúta község északkeleti szélétől egy folyóívvel elterelték keleti irányba úgy, hogy az Öreg-Duna és a Vág összefolyása – amely korábban délebbre volt –, most Gúta várától északra került. Az összefolyástól délkeletre épített gátszakasz kettévágta a vár területét, elpusztítva annak keleti felét. Gúta település északkeleti szélén az egykor ott folyó Öreg-Duna (vagy Kis-Duna) napjainkban már csak egy holtág.

Vojtech Lobotka rövid leírásában úgy véli, 1349-ből van adat arra, hogy a 16. századi vár elődjét I. (Nagy) Lajos király építette az erre vezető kereskedelmi út és a folyógázlók védelmére. Horváth Richárd szerint azonban a fennmaradt oklevelekben az esztergomi érsekség birtokaként szereplő Gúta mindvégig oppidum (mezőváros), hiteles írott források az erősségről a középkor végéig egyszer sem tesznek említést.

Az ezen a területen emelt négyzetes alaprajzú, sarkain olaszbástyákkal épített palánkvár építési idejét Winkler Gusztáv a források megjelölése nélkül 1530 és 1600 közé teszi. Közölt rajza követi a karlsruhei Tartományi Főlevéltárban őrzött 1667-es keltezésű, ismeretlen szerzőtől származó “Gúta és környékének térképe” rajzot. Eszerint a Vág és az Öreg-Duna összefolyásánál megépített, négyzet alaprajzú, négybástyás várat vizesárok vette körül, amelynek külső oldalán vársík (glacis) épült, fedett úttal és fegyverterekkel. A várnak két kapuja volt, amelyekhez a vizesárkon átvezető hídon keresztül lehetett eljutni. A tervrajz nem utal a bástyák és kurtinák építési anyagára, azonban azok feltételezhetően palánkokból készültek, belső oldalukon földtöltéssel. A bástyák területét feltöltötték, a bástyatorkoknál rámpákat alakítottak ki az ágyúk felvontatásához. A váron belül épületeket nem ábrázol a térkép. Az 1667-es ábrázolás további, Gútához tartozó sáncokat mutat be. A Vágon és annak mellékágán hídfőerődítéseket, a Vág keleti partjánál, az ottani híd mellett árokkal körülvett négyszögletes redutot, valamint az Öreg-Duna Vág torkolattal szembeni partszakaszán egy szintén árokkal körülvett, kisebb, négyágú, csillag alakú sáncot láthatunk a rajzon. Az ismeretlen rajzoló bemutatta a vár sáncmetszetét is, amelyből arra lehet következtetni, hogy a várárok vár felőli oldalát (escarpe) legalább az árok vízszintjének magasságáig felfalazták, és csak az efölötti sáncok készültek főként földmunkával.

Érsekújvár 1663. évi török ostroma és bevétele után Joseph Priami hadmérnök, Pozsony katonai parancsnoka tervezetet készített több északnyugat-magyarországi vár és néhány csallóközi átkelőhely megerősítésére. A törökök Bécs irányába történő előrenyomulását a Vág mentén Gúta, Sempte, Galgóc és Sellye erősségei akadályozták. Priami 1663. évi keltezésű, a csallóközi átkelők erődítéséről készített rajza feltünteti Gúta négybástyás várát is, a vár belső területén néhány barakkal és sátortáborral. Még ugyanebben az évben született egy másik erődítéstervezet, amelyben a Vág partjára egy szabályos ötszög alaprajzú, bástyás erődítményt terveztek. Ez ugyan nem készült el, de tervlapja megmaradt.

A következő, a korábbiaknál részletesebb tervrajz 1679-es dátummal készült. Itt az ismert négybástyás várat csak egy kapuval ábrázolja Johann Georg Fischer hadmérnök. A tervrajz a vár alaprajzán kívül bemutatja a különböző sáncmetszeteket, a Vág mentén épült kisebb sáncműveket, valamint ezekhez részletes leírást is ad. Az 1667-ben ábrázolt híd ezen a tervrajzon már nem látszik.

Gúta vára fontos szerepet kapott a Rákóczi-szabadságharc idején is. 1704 elején a kurucok kezén volt, 1704 áprilisában a császáriak tartották megszállva. Bercsényi Miklós főgenerális 1704. június 3-án Balogh Istvánt, Pozsony vármegye kapitányát küldte kurucaival a vár visszafoglalására. Néhány héttel a vesztes nagyszombati csata (1704. december 26.) után Balogh István Gúta várát kiüríttette, Siegbert Heister császári főparancsnok azonban még 1705 áprilisában helyreállíttatta és őrséget helyezett el benne, illetve nyolc, tarackkal megerősített sajkát és három naszádot rendelt védelmére. 1705 júniusában Bercsényi még Gúta megtámadását tervezte, de a magas vízállás és a megduzzadt mocsár miatt ostromáról végül le kellett mondania. Heister 1708 májusában jelentős számú, mintegy 3000 fős helyőrséget hagyott Gútán Viard tábornok vezénylete alatt. Gúta megerősítése komoly fenyegetést jelentett a kuruc kézen lévő Érsekújvár számára. Júliusban további német csapatok húzódtak Gúta felé Heister vezetésével. Bottyán János 1708. július 12-én egy 1000 fős különítménnyel személyesen ment Gúta alá, megfigyelő szemlére. Nem sokkal később, július 21-e előtt a császáriak nagy része a gútai dunai hajóhíd néhány hajóját felhasználva mintegy 300 szekérrel Éberhárd felé elvonult. Ezt július 25-én további visszavonulás követte. A trencséni kuruc csatavesztés (1708. augusztus 3.) után, augusztus közepén a császáriak Érsekújvár ostromára készülve Gútánál csapatösszevonást hajtottak végre. Heister szeptemberben Gúta várába szállíttatta a tervezett ostromhoz szükséges felszereléseket, lövegeket és lőszert. Érsekújvárt a császáriaknak ekkor még nem sikerült elfoglalni, ezért feladva a további ostromot, október 11-én megkezdték a hadiszerek elszállítását Újvár alól, de most már nem Gútára, hanem Komáromba vitték azokat.

A császáriaknak csak 1710 szeptemberében sikerült elfoglalni Érsekújvárt, de Gúta ebbéli szerepéről nincsnek adatok. A jelentőségét vesztett erősséget 1711 után elhagyták, és az pusztulásnak indult.

Napjainkban a gútai sáncvárnak csak egy része látható, melynek befoglaló mérete mintegy 110×50 méter. Jó állapotban maradt meg az északnyugati és a déli bástya, valamint az azokat összekötő kurtina földsáncai, amelyek ma is kb. 1,5–2 méter magasak. A vár keleti részét az áradások, majd a folyószabályozási munkák pusztították el.

Források:

Mercurius Veridicus 1705–1710. 96.

Ipolyi 1859. 99.

Thaly 1885–1892. III. 154, 175, 345–347, 374, 380.

Thaly 1905. I. 188, 208, 212, 215, 225, 273. II. 8.

MVV Komárom 1907. 64.

Lobotka 1972. 258–260.

Kisari Balla 2000. 138, 444.

Winkler 2004. 148–149.

Mrva 2005. 18.

Varga 2005. 351.

Domokos 2013. 38.

ÖStA KA Kartensammlung k7k 198-700 Gutta (1663).

ÖStA KA Kartensammlung Inland C V 1-1-23 Gutta (1679).

Képek:

Gúta, az északi bástya maradványa

Gúta erődítményének alaprajza 1679-ben, Johann Georg Fischer rajza (ÖStA KA Inland C V Gutta 1-1-236)

Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Gúta – Békavár, 432–435.