Holics
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Holics, Nyitra vm.
SK Holíč
D Weisskirchen
48°48.522 É
017°09.437 K
Szakolcától 6 km-re, délnyugatra, a morva határ mellett fekszik Holics városa. Központjában, a nyugati városrészben áll az erődített kastély. A vár 1265 előtt épült, egy korábbi favár helyén. A középkor folyamán Újvárnak, német nevén Weisskirchennek nevezték. Még 1299 előtt Csák Máté szerezte meg. Halálát (1321) követően rokona, a cseh Sternbergi István kezén maradt, csak 1332-ben került vissza a Magyar Királysághoz. Ezt követően ismét az uralkodóé volt, akinek várnagya kormányozta. Zsigmond király Stiborici Stibornak juttatta, aki 1392-ben élete végéig, majd 1395-ben örök adományként is megszerezte. Mivel fia, ifj. Stibor halálával a család kihalt, 1435 és 1439 között ismét a királyé lett. Ezután feltehetőleg Schlick Gáspár római főkancellár révén a Schlick család kapta meg 1439-ben Albert királytól. Ők birtokolták 1480 tájáig. Mátyás király 1489-ben a Czoboroknak adta Holicsot zálogba Strázsa castellumával együtt 3000 aranyért (az utóbbi erősség napjainkra nyomtalanul elpusztult). 1507 után Czobor Imre lakta, Révay Ferenc 1540-ben szerezte meg Czobor Imre leányától, Annától. A Czobor család 1579 előtt adományként is megkapta a várat, melyben később tulajdonrésze lett a Révay családnak is. A 17. század folyamán Holics várát és uradalmát a Révay és a Czobor család birtokolta. 1605 májusában Révay Péter megvédte a várat Bocskai hajdúinak támadásától. Röviddel ezt követően cseh csapatok szállták meg, hogy szükség esetén Bocskaitól ismét megvédelmezzék.
1621 szeptemberében Bethlen Gábor serege elfoglalta az erősséget, amely az ostrom során erősen megrongálódott. A Rákóczi-szabadságharc alatt, 1705. július közepén Esterházy Antal generális vezérletével a kurucok foglalták el, két évvel később azonban már a császáriak kezén volt. 1739-ben a várat és birtokát eladósodott tulajdonosától, Czobor Józseftől Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc toszkánai nagyherceg vette meg, aki fényűző kastéllyá alakíttatta. A régi vár erődítéseit megtartották és részben renoválták. Ebben valószínűleg közrejátszott a poroszokkal vívott háború is (1742-ben, az első sziléziai háború során a poroszok Holicsig hatoltak, az alig 5 km-re lévő Szakolca városát pedig elfoglalták). Holics a Habsburgoké maradt az első világháború végéig. 1918-ban a csehszlovák állam kezébe került. 1963-ban, majd 1970-ben ismételten védett műemlékké nyilvánították. Ezután többször gazdát cserélt, olykor kisebb javítási munkálatok is történtek falai között. Helyreállítása 2006-tól felgyorsult. Jelenleg képtár és porcelánmúzeum található a kastélyban.
A valószínűsíthetően palánk- és sáncerődítésből álló vár a 12. század második felében az ártérből kissé kiemelkedő félsziget nyugati szélére épült. A sík terület védelmét a vártól kb. 3 km-re, nyugatra lévő Morva folyó ártéri mocsarai is biztosították. Ezt a várat a 13. század közepén téglalap alaprajzú, 57×39 méter méretű kőfallal kerített erősséggé építették át. A régészeti kutatások során feltártak néhány, ebből az időszakból származó faltöredéket, és a vár déli részén egy faépület maradványait.
A következő építési periódus a 14. század folyamára tehető. Ekkor a várterület déli részén állt faépületeket elbontották és a déli várfal mentén egy 49×11,5 méter méretű, kelet–nyugati hossztengelyű palotaépületet emeltek. Ez két szint magasságban megmaradt a későbbi kastély épületébe integrálva. Az egykori palota a keleti és nyugati végein egy-egy toronyban végződött. A 15. század első felében, még 1444 előtt késő gótikus stílusban átépítették, majd tulajdonosváltás és kisebb harci cselekmények után, 1470 körül helyreállították és tovább építették.
A korábbi palotaépület nyugati végéhez kapcsolva, facölöpökre alapozva új palotaszárnyat építettek északi irányban, amelynek kialakítása során a korábbi részek bontásából származó építőanyagokat is felhasználták. Ez az épületszárny és annak kelet felé forduló külső fala már nem fért el a 13. századi, téglalap alakú fallal kerített várterületen, ezért ekkor egy nagyobb, majdnem szabályos négyzet alaprajzú, 66×62 méter területű, sarkain lekerekített falakkal határolt várat építettek fel a régebbi kerítőfalak számottevő részének lebontása után. Az eredeti várfalból csak a nyugati fal egy szakasza, és közepén egy támpillérrel a keleti oldal maradt fenn. Az új várfalakat a mocsaras talajba bevert tölgyfa cölöpökre építették, majd a várat vizesárokkal vették körül.
A következő átépítést a 16. század utolsó harmadában fejezték be. Ez a nagyszabású reneszánsz építkezés a palota vagy immár inkább kastélyépület teljes egészére kiterjedt, de még mindig a 15. században kibővített várterületen belül. Ekkor épült ki a kastély északi és nyugati traktusa, valamint az egész épületegyüttest megemelték egy szinttel. A növekvő török veszély miatt új, külső erődítést építettek. A korábbi vizesárkon kívüli, jóval nagyobb területen, sarkain ötszögletű bástyákkal ellátott erődítést emeltek. Ennek az impozáns, 250×230 méter befoglaló méretű bástyás várfalnak a külső részén újabb, külső oldalán is téglafallal borított, tört vonalvezetésű vizesárkot készítettek. A külső és a belső vizesárkok keleti és nyugati oldalain is hidak vezettek át. A 17. századi harcok során a vár és a kastély megsérült, de a sérüléseket rövidesen kijavították.
A Habsburgok 1739-ben szerezték meg a várat, majd 1749 és 1754 között jelentősen átépítették. A keleti irányban nyitott, háromszárnyas kastélyt barokk stílusban alakították át J. N. Jadot és F. A. Hildebrandt tervei alapján. 1780 és 1790 között II. József császár utasítására a belső vizesárkot lecsapolták és földdel tömték be. A reprezentatív épületnek 98 szobája és pompás berendezése volt, belső kialakítása J. B. Chamant nevéhez fűződik. Az átépítések befejezése után a kastély és a vár családi rezidenciaként szolgált 1918-ig. 2006-ban helyreállítási munkálatok kezdődtek a várban, 2010 szeptemberében a heves esőzések miatt leomlott a külső erődítés délkeleti bástyája. A szinte teljesen épen álló kastély épülete látogatható, benne időszaki kiállításokat rendeznek. Az olaszbástyás külső erődítések, vizesárkok és a főbejárathoz vezető híd majdnem teljes épségben megmaradtak.
Források:
MVV Nyitra 1899. 525–526.
Thaly 1905. I. 56, 138.
Fügedi 1977. 141.
Györffy ÁMF 1987. IV. 481–482.
KMTL 265.
Engel 1996. I. 327.
Mrva 2005. 23–24.
Plaček–Bóna 2007. 133–134.
Neumann 2007. 109–110.
Kép:
A kastély nyugati oldala
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Holics, 463–465.