Ipolykiskeszi – Törökvár
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Ipolykiskeszi, Hont vm.
SK Malé Kosihy
47°54.890 É
018°45.548 K
Párkánytól 14 km-re, északra, az Ipoly folyó mentén települt Ipolykiskeszi község. Az Ipoly jobb partja fölé emelkedő Törökvár dombja Ipolykiskeszi falu déli szélétől délkeletre, 600 méter távolságban található. Térsége jelenleg szinte áthatolhatatlan bozótos.
Az 1950-es években Anton Točik vezetésével végzett régészeti kutatások alkalmával megállapították, hogy a vár területe az őskorban is lakott volt. A kutatóárkok egyes rétegeinek leletanyagai hosszantartó használatra utalnak. Előkerültek a késő neolitikus – korai rézkori Lengyeli kultúra, szórványosan a kora bronzkori Nagyrévi, és jelentős mennyiségben a Hatvani kultúra, valamint a középső bronzkorba tartozó Magyarádi kultúra leletei is.
A várat középkori írott forrás nem említi. A közelében elterülő Kiskeszi falu a 13. század végén az esztergomi káptalan birtoka volt, melyet 1321-ben Csák Máté híve, (Sági) Bede elfoglalt és elpusztított. A régészeti feltáráskor a legfelső kutatási réteg tartalmazta a 12–14. századi erődített település maradványait. Ennek védelmére építhették a dombot körülvevő árkot, amelynek készítése során a korábbi, bronzkori árkot elpusztították. A középkori erődítéshez volt köthető még az ásatás során előkerült nyolc négyzetes cölöplyuk, sok vékony tégla, valamint 13–14. századi leletek, amelyek egyben az erősség korát is keltezik.
A várat, illetve félköríves árkát a Második Katonai Felmérés (46/XXXI. 1842.) is feltünteti “Gödervar Alte Schanze” néven. Törökvár területének jelentős része megsérült, illetve megrongálták, amikor 1937-ben egy vasbeton bunkert építettek a lelőhely területén. 1944–1945-ben lövészárkok kialakításával pusztították tovább a várat.
A mai állapotában is kedvező stratégiai fekvésű domb 21 méter relatív magasságban emelkedik az Ipoly fölé. A folyó felőli oldalról, azaz kelet felől, a szakadékos partoldal biztos védelmet nyújtott. A vár könnyebben támadható nyugati és déli részét a középkorban nagy, félköríves árokkal vették körül, amely ma is jól látható. Az árokkal védett plató északnyugat–délkelet irányú hossza 80 méter, északkelet–délnyugat irányú szélessége 38 méter. A 16 és 26 méter közötti váltakozó szélességű, és 4–5 méter mély árok legjobban a nyugati és a déli oldalon figyelhető meg. Délkeleti szakasza nagyrészt elpusztult, beleolvadt környezetébe. A plató felszíne gödrökkel, bemélyedésekkel tarkított, valamint megfigyelhetők még a régészeti kutatás árkainak nyomai is.
Források:
Točík 1961. 17–42.
Habovštiak 1972. 8.
Kép:
A Törökvár dombja északkeletről
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Ipolykiskeszi – Törökvár, 498–499.