Jókő – Máriás
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Jókő, Nyitra vm.
Sk Dobrá Voda
D Gutenstein
48°36.239 É
017°30.780 K
A Kis-Kárpátok északkeleti részén, Pöstyéntől 22 km-re, nyugatra fekszik az erdős hegyekkel övezett Jókő község. A település templomától 1,1 km-re, nyugat–északnyugatra található a jókői strand, ahonnan zöld jelzéssel ellátott földút vezet az innen 500 méterre lévő Mária- (Máriás-) kápolnához. Ezen az erdei úton továbbhaladva, mintegy 200 méternyi gyaloglás után balra, jelzetlen földút ágazik le. Erre térve, kb. 250 méter után, ugyancsak balkéz felé magasodik a 360 méter magas, erdővel benőtt várhegy.
A várról történeti adatok nem maradtak fenn. Jellege, formája alapján a 13–14. században épülhetett. Ez a terület Engel Pál szerint a 13. század második felében Vittenc földhöz tartozott, amely 1292-ben Aba nembéli Galgóci Abáé volt. A várat feltehetően e nemzetség egyik tagja emelhette.
Karczag Ákos és Szabó Tibor először 2014. április 16-án kereste fel a vár helyét, területének szintvonalas felmérése 2015. június 14-én készült el. Terepbejárásuk, illetve a vár felmérése során, a felszínen korhatározó leletet nem találtak. Ásatásokra lenne szükség ahhoz, hogy a középkori erősség fennállásának ideje pontosítható legyen.
Az északkelet–délnyugat irányú, kb. 95 méter hosszan elnyúló várterületet jól áttekinthető erdő fedi. Maga a vár két elkülöníthető részből áll, amelyeket egy északnyugat–délkelet irányú árok választ el egymástól. A nyugati várrész szabálytalan ovális alakú, teljes mérete – a külső védőárkok pereméig – kelet–nyugati irányban 42 méter, észak–déli irányban pedig 30 méter. Ennek a várrésznek a déli, a nyugati és az északnyugati oldalán várárok nyomai láthatók.
Ez az árok nagyrészt feltöltődött, részben csak terasz alakjában követhető, majd a várrész északkeleti felében, a középső, a két várrészt elválasztó nagy árok előtt elmosódik, eltűnik. A nyugati várrész nyugati oldalánál figyelhető meg legjobban az árok és a sánc, ahol az árok 2,5–3 méter széles, mélysége a külső oldalán lévő sánchoz képest 0,2–0,5 méter. A nyugati várrész délnyugati oldalán az árok jelentős mértékben feltöltődött, mélysége itt kb. 20 cm. A várrész platója 5–6 méterrel emelkedik az árok szintje fölé, déli oldalán kis sziklacsoport figyelhető meg. A nyugati várrész déli oldalán a sekély árok kelet felé lejtve folytatódik a két várrész közötti, északnyugat–délkelet irányú nagy árok irányába, de azt nem éri el teljesen, röviddel előtte véget ér.
A keleti és a nyugati várrészt egy mély, mesterséges árok választja el, melynek szélessége kb. 6–8 méter. A nyugati várrész északkeleti oldalán, a nagy elválasztó árok mentén egy kb. 5 méter széles, kisebb terasz látható. A két várrészt elválasztó árok déli vége alatt, egy alacsonyabb szinten kezdődik a keleti, sziklás várrészt dél–délkeletről körülvevő másik árok. Ennek az ároknak egyes szakaszai, különösen annak nyugati végénél jól felismerhetőek, mélysége 0,5 méter, szélessége 2,5–3 méter. Ahogy az árok keleti irányban továbbhalad, egyre feltöltöttebb és teraszszerűbb, ám nyomvonala mindvégig jól látható. A védőárok a keleti várrész délkeleti sarkánál észak felé fordul, és ez a – várhoz képest – keleti oldalon, beleolvad a sziklás felszínbe. A keleti várrész 46×32 méter méretű. Területe déli és keleti irányban lejt, azonban keleti és északi szélét meredek sziklatömbök határolják, melyek a várterület belső részén változatos sziklaformációkban emelkednek ki a felszínből. A keleti várrész északnyugati sarkában egy jellegzetesen magas sziklatömb áll, melytől délkeletre egy kisebb, váron belüli terasz található, mérete 8×5 méter körüli. Ennek déli oldala alatt kb. 2 méterrel alacsonyabb szinten egy enyhébb lejtésű, 12×3 méteres, másik terasz húzódik. A keleti várrészt északról határoló, közel függőleges sziklafal tövében lévő kisebb üreg jelenleg turistapihenőként szolgál.
Források:
Engel 1996. I. 334.
Karczag–Szabó 2015. 108–109.
Képek:
A keleti várrész sziklái
A nyugati várrész a középső árok felől
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Jókő – Máriás, 540–541.