Jókő vára

Karczag Ákos – Szabó Tibor

Jókő, Nyitra vm.

Dobrá Voda

Gutenstein

 

48°36.573 É

017°31.732 K

 

↠ Tovább a térképhez

 

A Kis-Kárpátok északi részén, Nagyszombattól 25 km-re, északra, a Jókői-völgy délkeleti részén települt Jókő község. A vár romjai a falu északi szélétől 1,2 km távolságra, északnyugatra állnak. Az erősségnek helyet adó kelet–nyugati irányú sziklás dombhát 320 méter magas.

A vár Vittenc földön épült, amelyet 1292-ben Aba nembéli Galgóci Aba birtokolt. 1316-ban Csák Máté kezén volt, 1320 előtt a király birtokába került. 1323-tól mint a pozsonyi ispánság tartozékát említik. A morva őrgrófok 1385-ben hatalmukba kerítették, Zsigmond király 1390-ben visszafoglalta Prokop őrgróftól. Négy évvel később Stiborici Stibornak ajándékozta, az ifj. Stibor halálát (1434) követő évben visszaszállt az uralkodóra. 1436-tól a gúti Ország család szerezte meg adományul. Az övék volt egészen a család utolsó sarjának, Kristófnak 1567-ben bekövetkezett haláláig, aki még elhunyta előtt Jókőt zálogba adta Losonczy Istvánnak. 1569-ben I. Miksa magyar király 52 000 forintért Devecseri Csoron Jánosnak juttatta zálogbirtokul, II. Rudolf 1583-ban Ungnad Kristófnak adta. Leánya, Ungnad Anna Mária hozományával 1585-ben Erdődy Tamásé lett a vár. Ezután az erősség – egészen végső pusztulásáig – az Erdődy családé volt. Erdődy Tamás fia, Kristóf jelentős összeget fordított Jókő falainak kijavítására, akárcsak Erdődy Gábor felesége, Amadé Judit az 1650-es évek közepén (ennek ellenére egy 1656-os leírás szerint a vár még mindig meglehetősen elhanyagolt állapotban volt). A 16. század második felében a vár uradalmának fele Thököly István kezére jutott, melyet Amade Judit zálogként birtokolt. A vár a 17–18. század fordulóján Erdődy Gábor gyermekeinek tulajdonában volt.

A Rákóczi-szabadságharc során, 1703 végén a kurucok is megszállták Jókő várát. Uradalmát 1706–1707-ben Ocskay László vette bérbe a fejedelmi kincstártól. A várat Guido von Starhemberg császári csapatai foglalták vissza 1707. július utolsó vagy augusztus első napjaiban, és a továbbiakban a Vágon túli terület védelmi láncolatának egyik pontjaként szolgált. Egy 1731. január 16-án kelt leírásban megemlítik, hogy a meglehetősen rossz állapotú belső vár tetőzetének azt a részét, melyet abban az időben Haymerle János és Farkas birtokolt zálogként, szalmával pótolták. 1760-ban négy katona őrizte az erősséget, amely 1762-ben villámcsapás következtében jelentős károkat szenvedett. A szükséges javításokat ekkor még elvégezték, több épületet befedtek, 1766-ban a várkápolnát is kijavították. Erdődy János királyi főkomornyik egy ideig a várban élt. Halála (1787) után az Erdődyek már nem lakták az egyre rosszabb állapotba kerülő épületeket. Fényes Elek szerint a várnak még használható részében a 19. század első felében börtön működött: 1837-ben egy urasági tömlöctartó és néhány katona tartózkodott a falak között, itt tartották az Erdődy-uradalom rabjait. A várbirtok 1855-ben a Pálffyaké lett, a vár ekkor már romos és lakatlan.

A vár központi része, a két négyzetes alaprajzú toronyból és az azokat összekötő falakból álló belső vár nem egy időben épült fel. A keleti torony (mérete 7,7×7,7 méter) a 13. században, a 9,2×9,8 méter alapterületű nyugati torony később, a 14. század elején készült el. Az 1,9–2,5 méter falvastagságú lakótornyok nem közös kelet–nyugati irányú tengely mentén épültek, hanem egymáshoz képest kissé elfordítva állnak, egymástól kb. 20 méter távolságban. Romjaik csak részben maradtak meg, de a nyugati torony nyugati és keleti fele ma is magasan nyúlik a környező fák koronája fölé. A két tornyot összekötő falak az északi oldalon állnak, azokat külső oldalukon 15. századi támpillérek erősítik.

A 14. század első felében jelentősen kibővítették a várat. A két lakótoronytól délre fekvő területet falakkal kapcsolták a korábbi várrészhez, valamint a keleti toronytól keletre eső keskeny, sziklás hegynyúlványt is várfalakkal kerítették. Ennek keleti vége kissé északkeletre fordul; erre a részre valószínűsítik a kutatók a várkápolna helyét. Az így megnövelt területű vár kelet–nyugati irányban 105 méter hosszú, észak–déli irányban a legszélesebb részén 25 méter méretű volt. A keleti sziklanyúlvány északi falának közepére egy, a falsík elé kiugró, kis négyzetes tornyot építettek, és egyes vélemények szerint ekkor készült a keleti lakótorony északkeleti sarka közelében mélyített kút is. A vár kapuja ekkor a nyugati toronytól dél felé induló várfalban nyílott. Ehhez a kapuhoz fahídon lehetett feljutni a tőle nyugatra fekvő alacsonyabb területről.

A 15. századi további építkezések során ennek a kapunak a védelmét tovább fejlesztették úgy, hogy a nyugati lakótorony nyugati oldalához egy szabálytalan sokszög alaprajzú kiszögellést emeltek, ahonnan a várkaput és hídját könnyebben lehetett védeni. Ebben az építési szakaszban a belső vár kapuja előtti, kb. 38×33 méteres nagyságú területet fallal vették körül, és délkeleti sarkába egy 10 méter átmérőjű tornyot, délnyugati sarkába pedig négyzetes alaprajzú kaputornyot emeltek. Az így kialakított nyugati külső vár kapuja ennek a toronynak az alsó szintjén vezetett keresztül.

A 16. század első felében a lankás déli lejtő irányában növelték a vár területét az új, déli külső vár kialakításával, amely kelet–nyugati irányban 115 méter, észak–déli irányban kb. 50 méter méretű. A déli külső vár délkeleti és délnyugati sarkánál egy-egy kb. 9 méter átmérőjű, háromnegyed kör alaprajzú, hátrafelé nyitott, többszintes ágyútornyot építettek. A déli külső vár eredeti bejárata annak nyugati falán vezetett keresztül, ahol egy mára elpusztult kaputorony is állt. Ebben az építési periódusban a nyugati külső vár kapujának délkeleti előtere védelmére, a déli külső váron belül, a felvezető út mentén falazott védműveket építettek. A 16. században gazdasági épületekkel és új falakkal egészítették ki a 14. századi belső vár területét. Ekkor készült a keleti lakótorony melletti kút körüli falazat is. A déli, enyhe lejtésű domboldal védelmére a déli külső vár déli fala elé árkot ástak, és a külső oldalára sáncot emeltek a kidobott földből.

A későbbi, 17. századi építkezések során a déli külső vár déli falának belső oldala mentén gazdasági épületeket hoztak létre. A mai megközelítési útvonal ezek területén vezet keresztül. A vár használatát a 19. század első felében hagyták fel, de nagy része már ekkor is romos állapotban volt.

 

 

Források:

Fényes 1851. II. 158.

Thaly 1880. 30.

Jedlicska 1891. 229–246.

Thaly 1905. I. 32, 119–120, 122, 125–126, 137–138, 142.

Varjú 1932. 62.

Fügedi 1977. 146.

KMTL 307–308.

Engel 1996. I. 334.

Könyöki 2000. 127–129.

Plaček–Bóna 2007. 110–113.

 

Képek:

Jókő várának romjai délről

A 15. századi hengeres torony a vár nyugati oldalán

Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Jókő vára, 537–540.