Keresztúr – Hrussó vára
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Keresztúr, Bars vm.
Sk Hostie
48°28.720 É
018°25.554 K
Aranyosmaróttól 8 km-re, északkeletre, a Keresztúri-patak partján fekszik Keresztúr község. Tőle 3,3 km-re, észak–északnyugatra találhatók Hrussó várának romjai, egy északkelet–délnyugat irányú hegygerinc 488 méter magas északkeleti végénél.
A várat 1293 előtt építették. Hogy a Csákok emelték volna, nem bizonyítható, azt viszont írott források támasztják alá, hogy Csák Máté ezt az erősséget is megszerezte. Halálát (1321) követően I. Károly király kezére került, és várnagya, Sárói Bede igazgatta. I. (Nagy) Lajos király 1369-ben Oppelni Lászlónak juttatta, 1382-ben már ismét a királyé. 1387–1388-ban Sárai (Lévai) Péter fia László mester, majd nem sokkal később Csetneki György és Mihály birtokolta 1393 tájáig, Zsigmond király jóvoltából. Az uralkodó ezután (1393 körül) Jolsvai Leusták nádornak adta el Hrussót. A 15. század elején zálogbirtokosai a Kanizsaiak voltak. Ők Zsigmond királlyal szemben Nápolyi László pártjához csatlakoztak, ezért Zsigmond híve, Forgách Péter nyitrai püspök 1403 szeptemberében megostromolta és elfoglalta a várat. 1407-ben Leusták nádor leánya, Ilona kezén volt, de Zsigmond király 1409-ben elvette Ilonától, és Saskőért cserébe Csetneki György fiának, Zsigmondnak adta. Halálával a vár 1420 körül visszaszállt a királyra.
1423-ban Bebek János tárnokmester kapta meg Hrussót, a sárosi Szokolya (Szakalya) váráért cserébe. Fiától, Istvántól 1446-ban cseh zsoldosok foglalták el, tőlük Tapolcsányi Kelemen és testvére, János váltotta magához 1000 aranyforintért. Tapolcsányi vejének, Farkasdi Antalnak a tulajdonában volt 1457-ben, akit Bebek György követett a birtoklásban, de neki az erdélyi lázadásban (1467) való érintettsége miatt le kellett mondania a várról. Így Bebektől 12 000 aranyért 1468-ban Szelcsényi Pál vette meg. 1475. július 24-én éjjel Szerdahelyi Mihály embereivel elfoglalta a hanyagul őrzött várat, Szelcsényit megölték, családját elkergették, a várat kirabolták, illetve megszállták. Még ugyanebben az évben Mátyás király részben fegyverrel, részben pénzzel visszaszerezte a várat, és kamarásának, Laki Kis Tamásnak adományozta. Ő azonban, mint utólag kiderült, meglopta a kincstárat, ezért 1486-ban a király elvette tőle Hrussót, és élére Lábatlani Gergely királyi kapitányt nevezte ki. 1490-től bajnai Bot János és András birtokolta, akik 1492-ben a Verebélyi családnak adták el. Ők 1502-ben ugyancsak eladták Sárkány Ambrusnak és Holy Pálnak. 1504-ben Zabláti Salzer Lőrinc, a Hrussói család őse vásárolta meg az erősséget. 1524-től Zabláti Jeromosé, majd 1530-tól annak fiai, János, Gáspár és Lőrinc örökölték. I (Habsburg) Ferdinánd király 1533 áprilisában a Szapolyai-párti Hrussói János várát és birtokait Török Bálintnak adományozta. 1554-ben zálogként Kistapolcsányi György és Tamás kapta meg, majd Ferdinánd király 1559-ben Forgách Ferenc nagyváradi püspöknek adta, testvérei, Imre és Simon 6000 forintért zálogként birtokolták. Nem sokkal később a Tapolcsányiak a zálogösszeget kifizethették, mert Hrussó hamarosan már Kistapolcsányi György és Tamás kezére került. E nemzetségé volt egészen 1598-ig, amikor a család utolsó sarja, János fia Pál Győr ostrománál elesett. Ezután a Királyi Kamaráé.
1616-ban Hetési Pethe László és neje, Kapivári Kapy Anna vásárolta meg II. Mátyás királytól a hrussói-kistapolcsányi uradalmat 57 500 forintért. Haláluk után, 1626-tól leányuk, Pethe Anna (†1637) és férje, Rákóczi Pál (†1636) birtokolta. Tőlük két kiskorú gyermekük, Mária Anna és László örökölte. Gyámjuk, Uszfalvai Usz János kérésére 1637. október 7-8-án elkészült Hrussó és Kistapolcsány leltára. Miután Rákóczi László elérte a nagykorúságot, az uradalmak is a kezébe kerültek. 1663 őszén török csapatok foglalták el rövid időre a várat. Egy évvel később Rákóczi László meghalt, vagyona egyetlen leányára, Erzsébetre szállt, aki a hrussói-kistapolcsányi uradalmakat 1670-től férjével, Erdődy (II.) Györggyel közösen birtokolta.
A Rákóczi Erzsébet halálát (1707) követő évben, a kurucok trencséni csatavesztése (1708. augusztus 3.) idején Hrussó várát Vocziszlavszky Ferenc várnagy, egy kapusszolga, egy őr és négy hajdú vigyázta. A győzedelmeskedő császáriak közeledtének hírére azonban valamennyien elmenekültek, és augusztus 6-án az üresen hagyott erősséget a németek kirabolták. A környék lakossága, amely az ellenség elől az erdőkbe menekült, ugyanezen nap éjjelén előmerészkedett és szintén fosztogatni kezdte a várat. A következő napokban hol a császáriak, hol pedig a falusiak vittek el a falai közül szekereken mindent, ami egyáltalán mozdítható volt. A vár felprédálását hírül véve Rákóczi Erzsébet főlovászmestere, Akách Imre is ide jött ötven katonájával. A Rákóczi Erzsébet által 1697 körül titokban a pincében befalazott, kincsekkel teli vasládát kutatta fel, amelyet aztán Erdődy Györgynek adott át. A kíméletlen rablás a vár megrongálásával, feldúlásával is együtt járt, amelyet röviddel ezután már romként (“arcis ruina”) említenek. Kőanyagának felhasználásával építtette fel a Keglevich család a 18. század végén kistapolcsányi kastélyának új homlokzatát.
A vár legkorábbi része a 13. század utolsó negyedében épült szabálytalan ovális alaprajzú erődítés, amelynek tengelyméretei 26×22 méteresek. Ennek kapuja a nyugati falszakaszon volt. A falakkal kerített terület belső, északi és keleti oldalán a falakhoz támaszkodó épületeket emeltek. Ennek a korai, torony nélküli várnak – a későbbi belső várnak – a falai nagyrészt napjainkban is magasan állnak. A korai várat a 14. században megerősítették, ennek során a támadásnak leginkább kitett délnyugati oldalához kívülről egy szabálytalan, elnyújtott félkörhöz közelítő alaprajzú tornyot emeltek, majd az új torony nyugati oldalához egy derékszögben megtörő falat építettek a torony és az eredeti várkapu melletti falhoz csatlakozva. Az új fal által határolt terület mintegy megnövelte a belső vár területét.
A 15. század folyamán több ütemben épült ki a falakkal és tornyokkal védett külső vár a belső vár északkeleti, keleti, déli és nyugati oldalához. Ennek a várrésznek a legfontosabb építménye a délnyugati oldalon emelt, a későbbiekben átalakított és kiegészített négyszögletű alaprajzú torony. Ehhez a toronyhoz csatlakozott a külső vár fala, annak északi és délkeleti oldalán. A délkeleti várfal a belső vár falához délnyugatról támaszkodó 14. századi torony előtt északkeletnek fordult, majd egy kisebb, félkör alaprajzú torony elérése után észak felé folytatódott, és visszazárt a belső vár északkeleti kiszögeléséhez. Ennek a külső várnak a délnyugati falszakaszát átépítették és megerősítették a 15. és a 16. század fordulóján, az északi falrészt pedig a 16. században. A 15. században épült egy kisebb palotaépület a belső vár kapujának északnyugati oldala és a külső vár északi fala közé úgy, hogy a belső várba ennek földszintjén keresztül lehetett bejutni.
A következő nagyobb építkezések során, 1585 körül átépítették a belső vár közelítőleg elnyújtott, félkör alaprajzú délnyugati tornyát, magasságából visszabontottak, felső harmadát trapéz alaprajzúra átépítették, amelynek külső sarkait támpillérekkel támasztották alá. Ugyanekkor épült a külső vár déli sarkában a várfal elé kiugró nagy, patkó alaprajzú ágyútorony is, valamint a külső vár északi részén belül egy alápincézett épületet is emeltek.
A 17. század első felében, 1624 után a külső vár délkeleti részében új lakóépületet építettek. A munkálatok folyamán le kellett bontani a külső vár délkeleti falát és a keleti, félkör alakú tornyot, mert a tervezett új épület nem fért el a szűk várudvaron. Az új ház délkeleti homlokzati fala kb. 8 méterrel került a lebontott korábbi várfal síkja elé, és délnyugati oldalán a patkó alakú ágyútorony falához csatlakozott.
Kevéssel később még egy, napjainkra szinte teljesen elpusztult külső védelmi öv épült a várszikla alatti délnyugati, délkeleti és keleti lankásabb területek védelmére, a külső vár falaitól kb. 15–20 méter távolságban. Ezt a tört vonalvezetésű lőréses védőfalat 1662-ben fejezték be. Mára elpusztult, négyszögletes alaprajzú kaputornya az északkeleti sarkában volt.
A 20. században, az 1920-as években kisebb konzerválási munkákat végeztek az 1708-ban jelentősen megrongált váron. Ekkor készült a patkó alaprajzú déli ágyútornyot kívülről, annak délnyugati oldalán megtámasztó támív. A vár területének kitisztítását, régészeti kutatását, valamint a falak megerősítését 2006-ban kezdték meg, utóbbi jelenleg is folyamatban van.
Meg kell még említeni, hogy a vár északkeleti előterében, attól kb. 80 méterre lévő kisebb domb északkeleti peremén csekély erődítettség nyoma látszik. Valószínűsíthetően őrtorony állt itt egykor.
Források:
MVV Bars 1903. 41–42, 328–329.
Thaly 1905. II. 26.
Soós 1913. 165–182.
Csánki 1925. 283–288.
Haiczl 1929. 37–47.
Haiczl 1932a. 26, 29–36, 38–40, 46–47.
Haiczl 1933b. 57–58, 69–70.
Györffy ÁMF I. 1963. 449.
Fügedi 1977. 143–144.
KMTL 274.
Bóna 1994. 218–225.
Engel 1996. I. 330.
Divald 1999. 135.
Könyöki 2000. 132–134.
Plaček–Bóna 2007. 138–141.
Oláh 2013. 50.
Képek:
Hrussó várának romjai északkeletről
Balra a 15. századi délnyugati torony, tőle jobbra a 14. századi torony romja
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Keresztúr – Hrussó vára, 586–589.