Kisaranyos – Fekete-vár
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Kisaranyos, Bars vm.
SK Zlatno
48°28.434 É
018°17.545 K
Aranyosmaróttól 13 km-re, északnyugatra fekszik Kisaranyos község. A falu központjától 2 km-re, északnyugatra, a Tribecs hegyvonulatának egyik 568 méter magas csúcsán található Fekete-vár csekély romja.
A régészeti kutatás (Michal Slivka – Ján Baric – Filip Jaššo, 2005., a dokumentáció nem publikált) során előkerült kevés kerámialelet szerint már a bronzkorban, valamint a korai középkorban is erődített telep lehetett ezen a helyen, ezt azonban további régészeti ásatásoknak kellene megerősíteniük. A vár építését a 13–14. század fordulójára datálják, de az is lehetséges, hogy ez már a 13. század második felében megtörtént. I. Károly király 1328-ban Bás fia Márknak és Jánosnak adományozta ezt a birtokot, ebben az időben ők lehettek a vár urai. 1341-ben még történeti forrás említi őket, későbbi sorsuk ismeretlen. Haláluk után birtokuk visszaszállt a királyra. 1386-ban a közeli Gímes várával együtt Forgách Balázs kapta meg, ekkor azonban csak a falut említik, a várat nem. Az erősség ebben az időben feltehetőleg elhagyatott volt. Kerámialeletek arra utalnak, hogy a 15. században a várat részlegesen újra használatba vették, valószínűleg a husziták költöztek falai közé. Feketevár birtokot 1516-ban említik, amikor a Forgáchok bányászati engedélyt kértek a területre (a közeli patakokban már a késő Árpád-kortól kezdve aranyat mostak). Az ebből az időből származó régészeti leletek szerint a várnak még lehetett valamilyen csekély szerepe. Végső pusztulása még a 16. század folyamán bekövetkezett.
A központi sziklaplatón épült vár észak–déli irányban 39 méter hosszú, kelet–nyugati irányban pedig 17 méter széles. A sziklaplató déli végében építették fel a 13–14. század fordulóján a majdnem szabályos négyzet alaprajzú, 8×8 méter méretű, kb. 1,8 méter falvastagságú tornyot. E torony 2,3 méter magasan fennálló északi falmaradványa egy bejárati nyílással ma is látható (feltárása, konzerválása 2006–2008-ban történt meg). Az említett sziklaplató északi végén lévő falmaradványok arra utalnak, hogy itt trapéz alaprajzú, kétosztatú, 13×8,5 méter méretű palotaépület állt. A plató két végén lévő épületet – a tornyot és a palotát – a plató keleti és nyugati oldalán egy-egy törtvonalú várfallal kötötték össze, amelynek vastagsága 0,9 méter volt. Az így kialakult várudvar közepén kb. 3,5 méter átmérőjű ciszternát építettek, amelynek mélyedése ma is megfigyelhető. A bejárat a vár területére a nyugati várfal négyzetes tornya melletti szakaszán nyílt. A tornyot és a palotát összekötő keleti várfalat egy második építési periódus során megvastagították. A régészeti kutatás a várudvaron egy faépítmény nyomait is feltárta.
A vár sziklaplatóját néhány méterrel alacsonyabb szinten árok és annak külső oldalára emelt földsánc veszi körül. Ennek a szabálytalan ovális alakú sáncműnek a bejárata az északnyugati oldalon volt, ahol a földsánc egy szakasza hiányzik. Az árok mélysége a külső peremhez képest 1–1,5 méter. A sánccal védett terület észak–déli irányban 90 méter, kelet–nyugati irányban pedig 60 méter hosszúságú. J. Kubeš azt valószínűsíti, hogy ez a sáncvonulat eredetileg nem a középkorban, hanem a bronzkori használat során keletkezett.
Források:
Plaček–Bóna 2007. 101–102.
MVV Bars 1903. 43.
Képek:
Az 573 méter magas várhegy
Romok a vár déli részén
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Kisaranyos – Fekete-vár, 606–608.