Kismácséd
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Kismácséd, Pozsony vm.
SK Malá Mača
48°13.488 É
017°38.400 K
A Kisalföld északi részén, Galántától 10 km-re, északnyugatra fekvő Kismácséd községet először 1236-ban említik az oklevelek. Várát a falu északi részén, a Dudvág bal partjától kelet felé elhelyezkedő területen, a sporttelep közelében, az ártérből 1,5–2 méterrel kiemelkedő magaslaton találjuk. Egyetlen említése 1520-ból való, ekkor “fortalitium”-ként említik. Területén 1971-ben Alojz Habovštiak végzett régészeti kutatást. A kutatás során sikerült megállapítani, hogy az erősség egy korábbi település fölé épült, melynek épületmaradványa is feltárásra került (11–14. századból származó kerámiát és vastárgyakat is találtak). Ezt követte a fortalitium építése valamikor a 15. század folyamán. A 16. század során végleg elpusztult, falait a kőanyagban szegény vidéken egészen az alapozásig kiszedték, és helyi építkezésekhez hordták el. Az ásatáskor már csak falhelyek kerültek elő (lásd alább).
A falut átszelő Dudvág folyó szabályozott medrétől keletre eső, mintegy 200 méter kelet–nyugati hosszúságú kiemelkedésen építették fel a 15–16. században fennállt, erődített földesúri székhelyet. A Második Katonai Felmérésen (1806–1869) jól látható, hogy akkor még ezt a területet nyugatról, északról és keletről a Dudvág egyik – azóta eltűnt – mellékága folyta körbe.
A korabeli falutól északra eső terület kb. 1,5–2 méterrel emelkedik ki a folyó ártéri területéből. A szabálytalan ovális formában elnyúló kiemelkedés nyugati felében állt az erődített épület. A szabálytalan alaprajzú, oválishoz közelítő alakú, 65×48 méteres várterület jelenleg szántóföld, rajta építmény nyomai nem láthatóak. Ásatása során, 1971-ben Habovštiak itt egy nagyobb épület falának 1,35 méter széles és 1,4 méter mély helyére bukkant. Az építmény alapfalaiból származó tégladarabokat is talált, a várterületen ezenfelül tűzrakóhelyeket, kemencét, hulladékgödröket tárt fel. Utóbbiból kerámiatöredékek és vastárgyak maradványai kerültek elő a 12–16. századból.
Az egykori erősséget a keleti oldalról eredetileg két földsánc, valamint két árok védte, amelyek észak–déli irányban, mintegy 80 méter hosszan átszelték a központi épületnek helyet adó kiemelkedés területét. Ebből a védelmi rendszerből a belső sáncnak egy 15 méter hosszú darabja maradt fenn, melynek szélessége a sánc aljánál 7 méter, magassága 2,2 méter. A sánc megépítéséhez szükséges földet az előtte kiásott, 6 méter széles és 2,5 méter mély védőárokból nyerték. A megmaradt sáncszakasztól keletre, az első árok külső oldalán emelt második sánc már nem látható, és az előtte tovább keleti irányban ásott második árok is feltöltődött. Az ártérből kiemelkedő terület egy részét a 19–20. században agyagbányászattal és tereprendezéssel megsemmisítették.
Források:
Habovštiak 1985. 143–144, 291.
Házi 2000. 379.
Ruttkay 2006. 397.
Képek:
A keleti oldal sánca
Kismácséd, a vár helyszínrajza
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Kismácséd, 613–614.