Kistapolcsány
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Kistapolcsány, Bars vm.
SK Topoľčianky
48°25.287 É
018°25.775 K
Aranyosmaróttól 4 km-re, északkeletre, a Zsitva partján fekszik Kistapolcsány község. A település északi részén, a Leveška-patak és a Hostjansky-patak közötti, dél felé keskenyedő földnyúlványon, a Leveška bal partjához közelebb, állt a középkori vár.
A régészeti leletek szerint már a 9–10. században is szláv telep volt ezen a jól védhető területen, ennek erődítettsége azonban kérdéses. A 12. század második felében és a 13. században ugyancsak település volt itt. Az erősséget (legkorábbi formájában vizesárokkal övezett tornyot) a 13. század második felében építhették Bars várának jobbágyai, illetve Hochlow comes. A 14. század elejétől a Kistapolcsányi család kezén volt, ősük, Hochlow (Hoslow) fia Jula nevét 1293-ban említik a források. Ő elcserélte a várat, majd Csák Mátéhoz került, aki 1318-ban visszaadta Jula kezébe. 1321-ben a hrussói várnagy elfoglalta és kirabolta. Hozlou fiai, Gyula (Rufus) és András 1324-ben megállapodtak abban, hogy utóbbi kapja meg.
A 14. század folyamán kiépült erősségből Kistapolcsányi László a vármegye nemességének rendszeresen károkat és sérelmeket okozott, valamint Sári Mártonnak a várban lévő javait sem adta vissza, ezért 1458-ban Mátyás király arra utasította, hogy haladéktalanul rombolja le a várat. Ez azonban, nem tudni milyen okból, az uralkodó parancsa ellenére végül nem következett be. A nyitrai káptalan 1467-ben arra panaszkodott, hogy a Kistapolcsányiak az ő erdejükből kivágott fából erősítik a kastélyt. 1535. április 1-jén Zabláthy (Hrussói) János embereivel megtámadta és felgyújtotta az erősséget, amely akkor Kistapolcsányi Tamás és György tulajdonában volt.
Újjáépítését Kistapolcsányi János (†1598) vitte végbe a 16. század második felében. Kistapolcsányi Pál (†1611), majd testvére, Ilona (†1614) elhunytával a nemzetség kihalt és az uradalom a Királyi Kamarára szállt. II. Mátyás király 1616-ban báró Hetési Pethe Lászlónak adta el. Ennek leánya, Anna kezével felsővadászi Rákóczy Pál tulajdonába került. 1636-ban fia, az akkor még kisgyermek Rákóczi László örökölte tőle, ezért sokáig gyámja, Rákóczi György felügyelte a birtokot. Rákóczi László ténylegesen csak 1660-tól lett Kistapolcsány ura, és ezután a várat reneszánsz stílusú kastéllyá építtette át. A kastély bejárata fölötti címer felirata szerint az átépítést 1662-ben fejezték be. A török veszély miatt 1665 és 1667 között ismét megerősítették, egy ideig katonai parancsnokság is működött benne, végül azonban elégtelen erődítettsége miatt a katonák távoztak belőle.
Rákóczi László egyetlen leányát és egyben örökösét, Erzsébetet először Erdődy Ádám, majd annak halála (1668) után, 1670-ben Ádám unokatestvére, Erdődy (II.) György vette feleségül. II. Rákóczi Ferenc fiatalkorában több ízben tartózkodott unokanagynénje kastélyában. Itt született meg 1696. május 28-án délben a várva várt fiú utód, akit Lipót Lajos György névre kereszteltek, s akit maga Rákóczi Erzsébet tartott keresztvíz alá. (Rákóczi elsőszülött gyermeke azonban már 1699 szeptemberében elhunyt.) A Rákóczi-szabadságharc kitörése után Rákóczi Erzsébet Horvátországba menekült, a kistapolcsányi várkastélyt Ocskay felvidéki hadjárata során foglalták el a kurucok, parancsnoka Czeglédi István lett. Ocskay lévai veresége (1703. október 31.) után az őrséget ellátó 72 hajdú megszökött, maga Czeglédi pedig császári fogságba esett, és egy évig raboskodott Komáromban. Bercsényi zólyomi győzelme (1703. november 15.) után a kastély újra kuruc kézre került. Rákóczi is több ízben megfordult falai között, utoljára a trencséni csatából menekülve, 1708. augusztus 4-én pihent itt meg egy rövid időre. A kurucok által kiürített kastélyt Pálffy János hadai szállták meg 1708 októberében.
1710-ben, amikor a császáriak már szilárdan uralták ezt a vidéket, I. József király a pusztulóban lévő épületet a Koháryaknak adta el. Tőlük 1711-ben Zichy Károly vásárolta meg és belefogott újjáépítésébe. 1742-ben a kastélyt és uradalmát Keglevich Ádám vette meg, akitől fia, József örökölte. A kastély déli szárnyának helyébe emelt klasszicista épületszárny létrehozása Keglevich Nepomuk János (1786–1856) nevéhez fűződik. Fia, István keze alatt azonban az uradalom fokozatosan eladósodott, így vásárolhatta meg 1890-ben Habsburg-Lotaringiai Károly főherceg (†1896). A kastély 1918-ig a családja tulajdonában maradt. 1923 és 1950 között a mindenkori csehszlovák elnökök nyári rezidenciája volt, majd 1951-től a szlovák szakszervezet kezelésébe került. Jelenleg szállodaként és részben múzeumként működik.
A napjainkra teljesen elpusztult középkori vár területén, a kastély udvarán Matey Ruttkay vezetésével 1990-ben hat hónapon át tartó leletmentő ásatást végeztek. Ennek során feltárták a középkori vár alapfalait. A 17. század első feléből ekkor számos kerámiatöredék, edény, serpenyő, egy bronzmécses, csontnyelű kés, valamint nagy mennyiségű 15–17. századi kályhacsempe került elő.
A várat – a mai kastély udvarának területén – a 13. század második felében kezdték építeni. Először egy kőből készült, közel négyzet alaprajzú toronyépületet emeltek, melynek felső szintje feltehetőleg fából készült. A későbbiekben tovább bővülő várterületnek határt szabott az első torony köré épített védőárok. A 14. században a központi tornyot átépítették és további épületrészeket emeltek köré a korábbi vizesárkon belül. Az így kialakított, 22,5×19,5 méter méretű középkori vár szabálytalan alaprajzú volt, mert a korábbi árok nyomvonala mellett építésekor figyelembe kellett venni a terep adottságait is. A várterület bejáratát a déli oldalon alakították ki, ahol ásatáskor egy rámpaszerű pincelejárat került felszínre (Ruttkay a bejáratnál egy földszintre vezető fahidat feltételez). Az 1990. évi ásatások összesítő alaprajzain a középkori várépület részein és bizonyos helyiségein kívül a várárok egyes szakaszai is előkerültek. A 15. századi építkezés során a szabálytalan alaprajzú vár északi falai és az itteni árok között készült 1,2 méter átmérőjű kút maradványát ugyancsak a feltáráskor találták meg. A 16. század elején a vár keleti oldalához, de a korábbi árkon belül egy 4,2×3,3 méter méretű, trapéz alakú tornyot építettek, a közepén egy 70×65 cm-es kőpillérrel.
A vár 1535-ben leégett és elpusztult, ennek nyomai is felszínre kerültek a kutatás során. A rombolás olyan mértékű volt, hogy 1559-ben a vár lebontásáról döntöttek. Árkait betemették, régi helyiségeit a 16. század második felében és a 17. században földdel betöltötték. A hajdani vár helyén és tágabb környezetében, részben annak anyagából egy új, trapézhoz közelítő, szabálytalan alaprajzú, a réginél jóval nagyobb várat építtetett Kistapolcsányi János. Ennek az építkezésnek az első fázisában készült el az új vár északi része az ott épített két toronnyal, melyek közül az északi közel patkó alaprajzú volt, míg a keleti háromnegyed kör alaprajzúra épült. Valószínűleg ekkor épült az új vár keleti szárnyának egy része is. Ugyancsak a 16. század második felében készült el az új várépület nyugati szárnya és annak helyiségei, délnyugati és déli saroktornya, valamint a kettőt összekötő fal. Az új vár körül egy, a réginél sokkal nagyobb területet övező várárkot hoztak létre, melynek maradványai ma is láthatóak a kastély keleti és északi oldalán. Ezt az árkot, valamint a hajdani védőpalánkot 1655-ben készítették el. Az új vár közepén, amely egyben a már elbontott régi erősségnek is nagyjából a középső részére esett, új kutat ástak, melynek közelében a feltáráskor kifalazott hulladékgödör került napvilágra. Az így újjáépített várat a törökök elleni harc egyik erődítményeként említik.
1659 után elkezdték a vár reneszánsz stílusú kastéllyá történő átépítését. A keleti védőfal vonalában új lakószárnyat építettek, valamint a déli fal előterében, a déli torony külső síkjához illesztve egy épületrészt emeltek, melynek elkészítése során a délnyugati saroktornyot lebontották, illetve átalakították. A korábbi épületeket egy szinttel megmagasították, és létrehozták a reneszánsz stílusú belső udvart. 1711 után a harcokban megsérült épületeket ismét újjáépítették. A következő nagyobb építkezések az 1820-as években történtek, amikor a 17. századi kastély déli szárnyát és annak délkeleti és délnyugati sarkán lévő tornyait részben elbontották, más részeiket felhasználva pedig Alois Pichl bécsi építész tervei alapján megépítették a ma is látható klasszicista stílusú kastélyt. Habsburg-Lotaringiai Károly a 19. század végén vízvezetékekkel és villanyvilágítással is ellátta az épületet, amely az 1920-as évek elején állami tulajdonba került.1922 és 1924 között ismét megújították, hogy az állami vezetők reprezentációs céljainak megfelelő legyen. A kastélyt igényesen kialakított, gondozott park veszi körül.
Források:
Thaly 1885–1892. III. 58.
Thaly 1905. II. 26.
Demkó 1914. 224, 226.
Csánki 1925. 289.
Haiczl 1932a. 20–21, 30, 33–34, 40–41.
Ethey 1933. 49–50.
Esze 1955. 335.
Györffy ÁMF I. 479–480.
H. Takács 1970. 206–207.
Ruttkay 1991. 255–264, 267.
Horváth 1998. 74.
Koppány 1999. 165.
Petrovay 2002. 107–111.
Benda 2007. 113.
Ruttkay 2008. 123–125, 233–234.
Arany 2010. 101.
Podhorányi 2014. 69–70.
Képek:
A 19. században épült déli szárny a főbejárattal
A mai kastély udvarán állt a középkori vár
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Kistapolcsány, 619–623.