Komját
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Komját, Nyitra vm.
SK Komjatice
48°09.371 É
018°10.834 K
A Kisalföld északi peremén, Érsekújvártól 19 km-re, északra fekszik Komját (korábbi nevén: Komjáti, Komjáthi) település. Északi és keleti oldalán folyik a Kis–Nyitra, amely a folyószabályozásokat követően az innen keletre került Nyitra főágának egyik mellékága lett. A Komjátot körülfolyó víz valaha lényegesen nagyobb vízhozammal a Nyitra főágát alkotta, és a község keleti szélénél kanyargó mellékágával két nagy szigetet hozott létre. Ezek közül a nagyjából észak–déli irányú, hosszanti szigeten állt a 18. században emelt és napjainkra teljesen lebontott kastély, melynek felépítése során magát a szigetet és a korabeli nyitrai főág bal partján lévő területet is jelentősen átalakították, parkosították. A sziget a barokk kastély építését megelőzően, az itt kiszélesedő Nyitra három kisebb szigetének összeépítésével jöhetett létre. Ezen a kis szigetcsoporton állt a Nicolo Angielini által 1572–1573-ban ábrázolt vár.
Az erősséget, melyet castellumként és fortaliciumként is említenek, 1411-ben a Forgáchoknak a Miklós fia Miklóstól származó ága építtette. Ezt követően a gimesi Forgách családé. Az 1440-es évektől a család tagjai közösen fizették a husziták támadásai ellen fölfogadott, kastélyban lévő zsoldosokat. Ország Mihály surányi várnagyai 1444-ben ostrommal foglalták el, majd 1466-ban a Csúziakra tettek panaszt a Forgáchok, mert azok felgyújtották a települést és erősségüket. (A Forgáchok 1491-ben még egy, majd 1504-ben egy harmadik kastélyt is felépíttettek a településen, ezek helye azonban már nem beazonosítható.) A 15. század végén a várat Bars vármegye főispánja, Forgách Péter átépíttette. A 16. század második felében is a Forgáchok a vár tulajdonosai, aminek fontossága a török veszély fokozódásával jelentősen megnövekedett. 1579 augusztusától Forgách Simon ugyancsak számottevő építkezéseket végeztetett a váron. Az oszmánok az 1663-as hadjáratuk során, Érsekújvár bevételét követően elfoglalták (a védők már az ellenség közeledtének hírére elhagyták Komját várát). A törökök a várat lerombolták, építőanyagát Érsekújvár falainak helyreállításához, megerősítéséhez hordták el.
Komjátot 1750-ben Grassalkovich Antal (†1771) szerezte meg, aki barokk kastélyt építtetett magának, amelyet aztán új tulajdonosa, Wodianer Mór alakíttatott át jelentős mértékben 1870–1873-ban. Negyven évvel később a Nemes családé lett, a második világháború végén lebontották, ma már nyoma sincs. Régészetileg nem bizonyított, hogy ez a kastély részben a korábbi erősség romjaira épült, bár a szakirodalomban eléggé elterjedt véleménynek számít. A régi várból a 19. század végén egy csekély rom még állt, a várárok egy része is jól megfigyelhető volt, és időnként régi fegyverek, emberi csontok, valamint 16. és 17. századi pénzek is előkerültek.
A legkorábbi vár feltehetően a szabálytalan ovális alaprajzú délkeleti szigeten állt, melynek mérete kb. 50×30 méter lehetett. Mindössze két nagyobb épület létrehozására volt csak lehetőség: közülük a nagyobbik, keleti építmény Miroslav Plaček feltételezése szerint talán palota lehetett. Ezt a korábbi várat a sziget délkeleti oldalán fahíd kötötte össze a Nyitra bal partjával.
A középkori vártól északnyugatra terült el a középső sziget, mérete kb. 60×60 méter lehetett. Erre épült a szabálytalan ötszög alaprajzú erődítés a 16. század közepe körül. Az északi, a keleti, a délkeleti és a délnyugati sarkokon kis méretű, ötszögletű bástyákat mutat Angielini színezett tollrajza, míg az északnyugati kiszögellésen szabálytalan sokszög alakú bástyát ábrázolt. Ezzel szemben Martin Zeiler 1690-ben kiadott művében, az ott látható rajzon az északnyugati sokszögletű bástya és a délnyugati bástya helyén kör alaprajzú rondellák láthatóak. A két külön szigeten fekvő várrész között lévő folyószakaszt az északkeleti és a délnyugati oldalon is falazattal rekesztették el, a köztük lévő szakaszt kiszáríthatták. Mindkét fent említett ábrázolás szerint a kiszárított, de feltehetően mocsaras meder fölött fahíd kötötte össze a középkori és a reneszánsz várat. A 16. századi vár belső területén három épületet ábrázol Angielini: az északi oldalon egy háromosztatú, az északkeleti oldalon egy kisebb, téglalap alakú épület, valamint a várudvar déli oldalán egy valamivel nagyobb, talán kis toronnyal ellátott, téglalap alakú ház állt. A reneszánsz várnak helyet adó szigettől északnyugatra egy valamivel nagyobb, bekerített rombuszhoz hasonló körvonalú sziget húzódott, melyen építmények nem készültek, de Zeiler rajza szerint híd vezetett oda az ötszögletű erődítésből.
A későbbi feltöltések, új kastély építése és a folyamszabályozások következtében történt környezetváltozások miatt a középkori, illetve 16. századi erősségnek jelenleg semmilyen nyoma nem látható, helyén lakóházak állnak.
Források:
Geőcze 1894. 672.
MVV Nyitra 1899. 53.
Sörös 1899. 708, 712.
Bártfai Szabó 1904. 19, 25.
Demkó 1914. 223–224, 226, 228–229.
Engel 1996. I. 345.
Zeiler 1997. 292.
Koppány 1999. 166.
Kisari Balla 1996. 57, 132.
Kisari Balla 2000. 186, 560.
Kőnig 2001. 544.
Mrva 2005. 18.
Plaček–Bóna 2007. 157.
Kép:
Komját vára a 17. században (Stockholm, Handritade kartverk Nr, 23-71)
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Komját, 641–642.