Konyha-vár
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Konyha, Pozsony vm.
Sk Kuchyňa
D Kuchel
48°25.280 É
017°11.717 K
Malackától 15 km-re, délkeletre fekszik Konyha község. A falu központjától 3,4 km-re, északkeletre, egy 425 méter magas dombon, a Bučková nevű csúcstól 500 méterre, délnyugatra találhatók a vár maradványai.
A várról történeti adatok nem maradtak fenn. Valószínűleg azután épülhetett, hogy a 13. és a 14. század fordulóján Konyha település és környéke a Szentgyörgyi (Bazini) család tulajdonába jutott. A vár területén előkerült leletek egy része a 14. századra keltezhető, túlnyomó részük azonban a 15. századból és a 16. század első feléből származik. A 15. századból a legjellemzőbbek a kályhacsempe töredékek (köztük állatokkal és növényi motívumokkal díszítettek), amelyek a vár nyugati tornyánál koncentrálódtak. Az erősség pusztulása legkésőbb a Szentgyörgyiek nemzetségének kihalásakor, 1543-ban következhetett be, ezt követően a területet Detrekő várának uradalmához csatolták.
A kelet–nyugati irányban elnyúló vár központi fennsíkja 45 méter hosszú, szélessége 17 méter. Az elnyújtott, közel ovális alaprajzú fennsík keleti és nyugati végénél is egy-egy négyszögletes torony maradványa látható, melyeket a fennsík északi és déli oldalán a dombperemen húzódó fal kötött össze, közrezárva a közepén kiszélesedő várudvart. A nyugati torony alapfalainak belső részét kincskeresők kiásták, így belső mérete megállapítható (4,3×4,1 méter), falvastagsága pedig 2 méter. A keleti torony egy kisebb, kb. 1 méter magas kiemelkedésen áll, falainak csak néhány kis szakasza látható. Erről kevésbé részletes ismeretekkel rendelkezünk, külső mérete kb. 10×10 méter lehetett. A két torony egymáshoz közelebbi oldalai közti távolság 28 méter. A tornyokat összekötő, várudvart határoló falak elpusztultak, az ebből származó legurult falcsonkok és törmelék a várhegy oldalában látható. Mindössze egy kis falcsonk maradt meg a kerítőfalból a nyugati torony közelében. A várudvart majdnem középen egy észak–déli irányú, kisebb tereplépcső osztja ketté, itt falmaradvány nem figyelhető meg. A várkapu feltehetőleg a két tornyot északról összekötő falban nyílhatott, ezen a részen a hegyoldal kevésbé meredek.
A vár platóját kb. 8 méterrel lejjebb egy mesterséges építésű terasz veszi körül, melyet a külső peremén talán fából készült erődítéssel védtek. Ennek a külső terasznak az északnyugati részénél egy kisebb gödör építmény helyét sejteti. Az említett terasztól nyugatra, délre és keletre, szintén kb. 8 méteres szinttel lejjebb újabb külső erődítés – sánc és árok – épült, a legjobban megmaradt sáncrészlet a nyugati oldalon látható, kb. 20 méter hosszan. Ez a második, külső védvonal a vár keleti oldalánál kiszélesedik, elnyúlik, követve a várdomb gerincének keleti lefutását. Ezen a keleti oldalon, a várdombtól egy kb. 3 méter mély árokkal leválasztva kisebb domb húzódik, melynek elsimított platóját kisebb erődítményként, mintegy elővárként használhatták azzal a feladattal, hogy a legtámadhatóbb oldalt, illetve a gerinc felől vezető utat őrizze, védje. A kb. 15×12 méteres platón feltehetőleg csak faépítmény állhatott. A kis elővár déli, délkeleti és keleti oldalát árok, és annak külső oldalán 0,5 méter magas sánc védelmezte. A várba felvezető út a keleti hegygerinc felől érkezett hajdanán, valószínűleg átvezetett az elővár dombján, ahonnan feltehetően kis fahídon keresztül lehetett a vár belterületére jutni.
Források:
Slivka–Plaček 1986. 131–134.
Plaček–Bóna 2007. 168–169.
Képek:
A várdomb nyugatról
A keleti lejtő a várárokkal
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Konyha-vár, 645–646.