Kővárhely – Tapolcsány vára
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Kővárhely, Nyitra vm.
SK Podhradie
48°39.502 É
018°02.960 K
Nagytapolcsánytól 15 km-re, északnyugatra fekszik Kővárhely község. Közvetlenül a település déli része fölé emelkedő 490 méter magas dombon állnak Tapolcsány (vagy másik nevén Nagytapolcsány) várának impozáns romjai.
Az uradalom 1235-ben Türje nembéli Dénes lovászmester kezén volt. 1283 előtt ismeretlen körülmények között Csák (II.) Máté birtokába jutott, talán ő építtette a várat, amelynek első említése 1318-ből származik. Tapolcsány vára – Trencsén mellett – Csák (III.) Máté másik fontos tartományúri rezidenciája volt, és ebben az időben ítélkezési helyként is fontos szerepre tett szert. Máté halála (1321) után I. Károly királyé lett, majd Oppelni László igazgatása alá került. Luxemburgi Zsigmond király 1389-ben Szécsényi Franknak és Simonnak juttatta, 1411-től Szécsényi Frank fia, László birtokolta. Ennek fia, László a felét zálogul adta 1434-ben Lévai “Cseh” Péternek, ezért megkapta Nagytapolcsány városának fele részét. 1447-ben a huszita Giskra hatalmában volt, aki azonban hamarosan átadta ifj. Szécsényi Lászlónak. Ő a vár felét még 1459 előtt Ország Mihálynak adta el, aki 1459-ben a másik felét is megszerezte tőle zálogként. Szécsényi László halálát követően, 1461-ben Ország Mihály – Losonci Alberttel közösen – végleg megszerezte az erősséget. Az Ország család férfiágának kihalása (1567) után a Királyi Kamaráé, majd részben Losonczi Annával kötött házassága révén 1595 körül Forgách Zsigmond szerezte meg. Ezután sokáig a Forgách család birtokolta, székhelyként azonban csak rövid ideig volt szerepe, mivel a Fogáchok a 17. század elején a közeli Tavarnokon épült kastélyukba költöztek (e kastélyt Forgách Ferenc nyitrai püspök, később esztergomi érsek építtette 1600–1610-ben).
A törökökkel folytatott háborúk, valamint a Habsburgok elleni mozgalmak során, a 17. század folyamán a vár több alkalommal megsérült, de mindig kijavították. Erre többek között egy 1671-es leltár is utal, amely megemlíti, hogy a vár megrongálódott ugyan, de még biztonságosnak, védhetőnek számít, és némi fegyverzettel is rendelkezik. A Rákóczi-szabadságharc során többször cserélt gazdát, Ocskay László kuruc brigadéros árulásának következtében 1708. augusztus 28-ától a császáriak tartották megszállva. A szatmári békekötést (1711) követően a Rákóczival száműzetésbe vonult Forgách Simon várait, birtokait elkobozták, így Tapolcsány is a Királyi Kamarához került. A romosodó vár elhagyatottá vált, ám részben továbbra is karbantartották. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a területén állt a Nagyboldogasszonynak szentelt várkápolna, amely a kővárhelyi híveket egészen a 18. század végéig szolgálta, csak ezután épült lent, a községben új templom. 1714-ben a tapolcsányi várbirtokot Berényi Péter szerezte meg, 1733-ban a Traun család lett a birtokosa. A vár utolsó tulajdonosai a Stummerek voltak, akik 1868-ban Tavarnok kastélyát is megvették. Az omladozó várat Stummer Ágoston báró részlegesen konzerváltatta és romantikus stílusban átalakíttatta. A javítások elsősorban a tornyot célozták, amely 1888 és 1898 között nyerte el ma ismert formáját. A Stummerek 1925-ben végeztek utoljára javítási munkálatokat a váron.
A vár legrégebbi része a sziklás várhely északi kiszögellésén épült 9×9 méter alapterületű, négyzet alaprajzú lakótorony. A négyszintesre épített torony eredeti bejárata a második szinten volt, amely a későbbi átépítések során feljebb, a negyedik szintre került. A torony és az azt déli oldalán körülvevő, közelítőleg 25 méter sugarú, félkör alaprajzú várfal a 14. század első felében épült. A 2–2,5 méter vastag falazatú várfal a torony keleti és nyugati oldalához kapcsolódva zárja be a várudvart. A fal oromzatán gyilokjáró futott végig, amelynek nyugati sarka egy keskeny folyosóban végződik. A (belső) várat sziklába vájt, félkör alakú szárazárok vette körül, amelyen híd vezetett át a várfal keleti oldalán nyitott kapuhoz. Ez az árok napjainkra már nagyrészt feltöltődött.
A további építkezések során a 14. századi várfal félköríves déli része elé kívülről, attól kb. 2–3,5 méter távolságra egy alacsonyabb falat építettek a 15. század elején. Ez a várfal egy falszorost alkotott, amelyet északnyugati végénél egy kisebb torony védett. A 15. században a belső vár udvarának keleti részén háromszintes palotaépületet emeltek. A lakótornyot is átalakították, amelynek az átépítés után már csak védelmi funkciója volt.
A belső várat körülvevő, kb. 140×55 méteres területet körbezáró külső vár falát a 16. század első felében építették. Ez a várfal az észak–déli tengelyére közel szimmetrikus, szabálytalan sokszög alakúra épült, a falkorona mentén gyilokjárókkal és lőréses pártázattal. A külső várnak két kapuja volt, annak keleti és nyugati oldalán, valamint a várfal déli szakaszát egy kisebb, ötszög alaprajzú bástyával is megerősítették.
A 16. század második felében a belső vár további korszerűsítésére is sor került. A falakat megmagasították és lőrésekkel látták el. A 16. és a 17. század fordulóján a belső vár udvarában a várfalhoz támaszkodó épületeket emeltek, valamint a korábbi, a várudvar keleti részén álló palotát befedték és kápolnává alakították.
A 17. század során újabb nagy átépítések történtek. A külső vár kapuinak környezetében őrzőépületek, a várudvaron pedig gazdasági épületek készültek el. Ekkor hozták létre a külső vár keleti és nyugati szögletét lezáró falazatot, amellyel mindkét szögletnél egy-egy háromszög alaprajzú épületrészt alakítottak ki. Ezután épült a külső vár keleti oldalához csatlakozva egy újabb külső várterület, amelynek területe kb. 95×45 méter, védőfalait annak déli oldalán kettő, az északi felén pedig egy félhenger alakú kis torony erősítette. A keleti külső vár bejárata annak keleti oldalán nyílt. A század folyamán a belső vár udvarában is készültek kisebb átalakítások és kiegészítések.
A 19. században az állagmegóvási munkák mellett már csak egy jelentősebb építkezés történt, ekkor ráépítettek a 14. századi lakótoronyra, amelynek ebben az időben készült meredek nyeregtető-szerkezete is.
Források:
MVV Nyitra 1899. 521–522.
Thaly 1905. I. 284, 302–303, 305–306.
Fügedi 1977. 203.
Györffy ÁMF 1987. IV. 473–474.
KMTL 660.
Engel 1996. I. 439–440.
Könyöki 2000. 181–182.
Kristó 2001. 36–37.
Plaček–Bóna 2007. 305–308.
Kép:
Tapolcsány várának központi része délkeletről
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet, Kővárhely – Tapolcsány vára, 662–664.