Lakács – kastély
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Lakács, Nyitra vm.
SK Lukáčovce
48°23.853É
017°55.987 K
A Nyitrától 18 km-re, északnyugatra fekvő Lakács település északnyugati szélén áll a lakácsi kastély épülettömbje. A kastélyt – első formájában kúriát – az itt birtokos Lakácsy család építtette. Lakácsy Baltazár 1496-ban Sánkfalvai Antal nyitrai püspöknek adta el lakácsi birtokait a kúriával együtt. Ezután a község háromnegyede és a kúria sokáig a nyitrai püspökséghez tartozott. A török veszély megnövekedésekor, 1571 körül kiépítették, illetve megerődítették. 1601-ben a községben nagy tűzvész pusztított, ennek emléke a kastély reneszánsz kori falain feltárt, erősen megégett vakolat.
1620-ban a szlavniczai Sándor család megszerezte a község egy részét és a kastélyt. Az épület erődített karakterén nem változtattak; az általuk kezdeményezett reprezentatív átalakítások arra mutatnak, hogy a kastélyt nemzetségük legfőbb székhelyének szánták. Sándor Lászlótól 1733-ban a nyitrai püspökség visszavásárolta a kastélyt és a birtokot. A régi-új tulajdonosnak egy 1736-ból fennmaradt leírása a kastélyt mint birtokainak egyik gazdasági központját említi, amely birtokirányítási szerepet töltött be 1780 után is. A 19–20. század fordulóján a püspökség gazdatisztje lakott benne. A második világháborút követően a kastélyt elkobozták. Állami gazdaságok használták, illetve traktorállomás kapott helyet falai között. 1989 után, az állami gazdaságok megszűnését követő kárpótlás során visszakerült a püspökséghez, amely jelképes összegért, egy koronáért eladta a községnek. A kihasználatlan, gazdátlan épületet ezt követően a környéken élők súlyosan megrongálták. A 21. század elején a legszükségesebb javításokkal megkezdődött a műemléképület megmentése. A kastély teljes renoválása még várat magára, jelenleg nem látogatható.
A legkorábbi, északkeleti, háromtraktusos épületszárny (“kúria”) a 15. század második felében épült. Az alápincézett, 24×9 méter méretű épület alapfalai kőből készültek, de a föld feletti részét már téglából falazták (a további építkezéseknél ezután már csak téglát használtak). Ennek az épületnek a délnyugati oldalán nyílt az elsődleges bejárata, de a hátsó részén is megtalálták két kisebb bejárati ajtó nyomát. A 16. század első felében az említett, korábbi épületszárnyra merőlegesen egy újabb épületrészt építettek úgy, hogy a két épület csak az udvar felőli sarokban találkozott. Ez az épületszárny nem volt alápincézve, és eredetileg három vagy négy helyiségre osztották. 1571 körül, a török fenyegetés hatására a meglévő két épületszárny felhasználásával négy saroktornyos, zárt udvarú kastélyt építettek, melynek mérete 51×47 méter lett. A falakkal körülzárt udvaron kutat ástak, és a négyzetes alaprajzú kastély sarkaira ötszögletű, bástyákat utánzó tornyot építettek. A korábbi építésű két, eredetileg földszintes épületszárnyat meghosszabbították, és mindkettő egy újabb szintet kapott. Az udvar délkeleti falának belső oldalához gazdasági épületet emeltek. Az udvart a délnyugati oldalon magas fallal zárták le, amelynek közepén volt a kastély bejárata. Erre a falsíkra, nagyjából a többi épület emeleti födémének szintjébe fából készült gyilokjárót építettek, a fal második szintjének magasságában húzódó, kulcslyuk alakú lőréssorhoz. Ugyanilyen alakú lőrések figyelhetők meg a nyugati tornyon, illetve az északkeleti fal egy részében. Az északkeleti falon egy alsóbb szinten épült lőréssor maradványát is megtalálták, ezeket a későbbi átépítések során megszüntették. Valaha az északi torony földszintjén is lőrések voltak, amelyek a későbbiekben eltűntek. A kastély északi sarkánál, az északi torony és a korábban csak sarkaikon kapcsolódó épületrészek közötti üres teret egy helyiség építésével töltötték ki. A 15. századi épületrész délkeleti végéhez kéttraktusos toldaléképületet illesztettek, amely a keleti toronyhoz kapcsolódott. Ezen az oldalon a korábbi pincét is meghosszabbították az új épületszárny irányában. Ugyanekkor épült az északnyugati épületszárny udvar felőli homlokzatánál egy új pincelejáró. A keleti torony földszintjén is eredetileg lőrések készültek. Ennek a toronynak a belső tere és a hozzá kapcsolódó két, 1571 körül készült helyiség valószínűsíthetően kápolnaként szolgált. Az északnyugati épületszárny földszintjén nagy méretű kéménnyel ellátott, három helyiségből álló konyhát alakítottak ki. A konyha északkeleti falához illeszkedett a lépcsőház, amelyen az emeleti szintekre lehetett feljutni. A nyugati torony és az északnyugati épületszárny felső szintjén is lőrések készültek.
1620 után az új tulajdonos a korábban török támadásokra felkészített épületet lakályosabbá kívánta tenni. Átalakították a lépcsőházat, illetve új lépcsőket építettek, a földszinten új ablakokat építettek be, és a század második harmadában kora barokk építészeti elemekkel és stukkókkal díszítették a helyiségeket. A nyitrai püspökség 1733 után gazdasági központként hasznosította, és a 18. század második felében ennek megfelelő építészeti átalakításokat végeztetett az épületen. Lebontották a gyilokjárókat, megszüntették a felesleges lőréseket, a délnyugati oldalon új, földszintes épületet emeltek, befelé lejtő féltetővel. A kifelé zárt védőfalakat ablakokkal törték át. Az északkeleti épületszárny földszintjét raktárként hasznosították. A 19. században az északkeleti és északnyugati épületszárnyat is megújították, átépítették a lépcsőházat és a helyiségek falába újabb, nagyobb méretű ablakokat építettek be.
Az államosítást követően a szakszerűtlen átalakítások és hozzáépítések jelentősen megváltoztatták az épület jellegét. Nem sokkal 1989 után a lakatlanná vált kastély tetőzetét szétszedték, kitépték a rácsokat, elvitték szinte az összes ajtót, ablakot. A kutat, az élet utolsó jelképét, betemették. A 2000-es években helyreállították a tetőt, és új nyílászárókat építettek be a korábban elpusztítottak helyébe. Ezzel a műemléképületet megmentették a végső pusztulástól.
Források:
MVV Nyitra 1899. 65.
Timková–Zvedelová–Gojdič 2002. 4–9.
Kép:
Az északi saroktorony
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Lakács – kastély, 683–685.