Léva vára
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Léva, Bars vm.
SK Levice
D Lewenz
48°13.294 É
018°36.094 K
A Selmeci-hegység előterében, Selmecbányától 34 km-re, délnyugatra fekszik Léva városa. A Garamba torkolló Perec-patak keleti oldala fölé magasodó, 171 méter tszfm. sziklán épült fel Léva vára.
A vár eredete, keletkezésének pontos körülményei bizonytalanok. Fügedi Erik arra következtetett, hogy Léva várát 1273 előtt a király építtette, Engel Pál és Feld István szerint viszont csak akkor találkozunk vele először az írott forrásokban, amikor 1318-ban Csák Máté birtokában van (Haiczl Kálmán szerint maga Csák Máté építtette). A tartományúr halála (1321) után királyi vár volt, és rendszerint a barsi ispáni tisztség tartozékaként említik. 1350 körül királynéi vár lett, Luxemburgi Zsigmond 1388-ban a Lévai Cseh család ősének, Sárói Lászlónak juttatta örökadományul. Ez a nemzetség birtokolta, egészen az 1553-ban bekövetkezett kihalásáig. Közben Lévai Cseh László 1459-ben Szerbiában török fogságba került, és váltságdíjának megfizetése végett összes birtokát zálogba vetette. Így Léva felét zálogként 1459-től 1471 utánig Ország Mihály, majd 1496-tól elhunytáig (1522) Haraszti Ferenc birtokolta.
1431-ben a huszitákkal szemben sikerült megvédeni a várat, a települést azonban a támadók felperzselték. Lévai Cseh Gábor 1542-ben részt vett az oszmánok által megszállt Pest ostromában, melynek során halálos sebet kapott. Egyetlen fia, János még kiskorú volt, özvegye, Thurzó Anna pedig rövidesen férjhez ment Balassa Menyhért barsi főispánhoz, így Léva is annak kezére került. 1544 tavaszán a törökök váratlan éjjeli rajtaütéssel próbálták elfoglalni a várat, Balassa Menyhért azonban vitézeivel sikerrel megvédelmezte. I. Ferdinánd király és az országgyűlés 1548-ban úgy döntött, hogy visszaveszi Balassa Menyhért erősségeit, és fogságba ejti a rendezetlen birtokügyleteiről, rablásairól és más garázda cselekményeiről elhíresült nagyurat. Niklas zu Salm királyi főkapitány serege 1549. április 26-án kezdte meg az ostromot, és május 14-én foglalták el a Dacsó Tamás és emberei által védett várat (a várúr Balassa Menyhért már korábban erdélyi birtokaira menekült). Lévát a hozzá tartozó birtokokkal együtt a felnőttkort elérő Lévai Cseh János kapta meg. Ő fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg 1553-ban, a vár és az uradalom a Királyi Kamarára szállt. Az erősség élére olyan kipróbált, rátermett királyi kapitányok kerültek ezután, mint 1555-ben Telekessy Imre, 1556-ban Vizkelety Jakab, majd 1557-től Thury György. Az 1554-es zsoldlista szerint a várőrség 400 huszárból és 200 hajdúból állt.
1558-ban I. Ferdinánd király az egri hősnek, ruszkai Dobó Istvánnak az Erdélyben tett kiváló szolgálataiért Léva és Végles váruradalmait adományozta, valamint hétezer arany zálogösszeg fejében megkapta Telkibánya és Gönc mezővárosait (Lévára 1560-ban újabb adománylevelet kapott). Miksa király 1569. október 12-én a pozsonyi országgyűlésen összeesküvés vádjával letartóztatta Dobót és sógorát, Balassa Jánost. Dobó csak 1572 áprilisában szabadult, és közel két hónappal később szerednyei várában halt meg. A barsi főispáni tisztséget, valamint várait és uradalmait fia, Dobó Ferenc kapta meg, de már csak zálogjogon. 1578-ban ismét sikertelenül próbálták elfoglalni Lévát a török csapatok, támadásukat visszaverte a helyőrség. 1602 szeptemberében Dobó Ferenc fiú utód nélkül hunyt el. Végrendelete értelmében a várat Dobó Anna leánya, Perényi Zsófia (†1606), valamint harmadik férje, Kollonich Sigfried szerezte meg, de csak azt követően, hogy a Kamarának az 1603-ban lefoglalt lévai uradalomért 60 000 tallért lefizettek (a végrendeletet csak 1606-ban hagyta jóvá a király). Kollonich vagyonának jelentős részét az erősség kijavítására és a várőrség finanszírozására áldozta. Ennek is köszönhető, hogy Léva várát 1605-ben Bocskai István seregvezére, Rhédey Ferenc sikertelenül próbálta elfoglaltatni katonáival. Kollonich Sigfried 1623 őszén bekövetkezett halála után Bethlen Gábor hada szállta meg, majd a bécsi békét (1624. május 8.) követően Lévát Koháry Péter foglalta el és juttatta a kincstár kezére. 1625-ben Kollonich Györgyre bízták, 1632-ben már a bécsi Kamara kezelésében volt, élén Miskey István kapitány állt.
1640-ben III. Ferdinánd király Lévát és uradalmát 180 000 forintért Csáky László lévai várkapitánynak és fiúági örököseinek adományozta. 1645 novemberében nagy török sereg támadt Léva várára és városára, de a kemény ellenállás miatt végül kénytelenek voltak visszavonulni. Csáky László halála (1654) után özvegye, Batthyány Magdolna, valamint fiai örökölték Lévát.
1663 őszén Köprülü Ahmed török nagyvezér serege Léva elfoglalására indult. November 2-án Bartakovich Gáspár lévai kapitány, be sem várva az ostromlók megérkezését, kiüríttette a várat. Jean-Louis Raduit de Souches generális a következő évben, június 9-én Léva várát kezdte ostromolni, miután visszahódította Nyitrát az oszmánoktól (1664. május 3.), majd május 16-án súlyos vereséget mért rájuk Zsarnóca közelében. Június 12-én, némi ellenállás után, szabad elvonulás feltétele mellett őrsége feladta az erősséget. Egy hónappal később a törökök megpróbálták visszafoglalni Lévát, azonban a Mercy gyalogezred századosa, Johannes Neumutscha által vezetett védők visszaverték támadásukat, és az ostromlók jelentős veszteségeket szenvedve elvonultak.
1678 októberében Thököly kurucai foglalták el a várat, de a Barsszentkeresztnél elvesztett ütközet után (1678. november 1.) innen is kénytelenek voltak visszavonulni. 1682-es hadjáratuk során a vár császári kézen maradt, 1683. július közepén viszont újból sikerült elfoglalniuk, és csak Bécs felszabadulása után vonultak ki belőle a kurucok. Csáky László és neje, Szunyogh Borbála 1688-ban Lévát, illetve ottani birtokrészüket Esterházy Pálnak adták el. Az 1688. és 1689. évi összeírások szerint Léva helyőrségét 300 huszár és 200 hajdú alkotta. A városban 1696. augusztus 18-án kitört tűzvész a várban is jelentős károkat okozott.
A Rákóczi-szabadságharc során, 1703. szeptember 17-én Ocskay László kurucaival csellel megszállta a várat, majd a városban tartotta menyegzőjét Tisza Ilonával. 1703. október 31-én Schlick császári generális serege váratlanul meglepte és szétverte a Lévánál táborozó felkelőket, a megrettent kuruc őrség erre nyomban föladta a várat. A kuruc katonák csak a zólyomi győztes ütközet (1703. november 15.) után nem sokkal, november 27-én tudták ismét bevenni Lévát Ocskay és Andrássy Miklós vezérletével. 1704. május közepén a gróf Ronow ezredes által vezetett, 600 fős császári csapat rövid időre elfoglalta, Bercsényi újabb előrenyomulásakor került vissza kuruc kézbe. Amikor Siegbert Heister császári tábornagy Érsekújvár ostromát feladva errefelé vonult seregével, a kuruc őrség 1708. október 14-éről 15-ére virradó éjjel Bercsényi parancsára fölgyújtotta Léva várát, nehogy a császáriak befészkeljék oda magukat. 1709 elején Heister megparancsolta Löffelholz von Colberg altábornagynak az erősség helyreállítását. Amikor Bottyán János tábornok megbizonyosodott ezekről a tervekről, április 15-én kuruc egységekkel odavonult, leromboltatta a vár kapuját és bástyáit, betömette a várkutat. Az erődítmény katonai szerepe ezzel befejeződött, néhány épületét azonban 1710 után helyreállították és továbbra is lakták, illetve raktárként hasznosították.
1867-ben a vár az Esterházyaktól a bécsi Schöeller bankárcsalád tulajdonába került, amely a második világháború végéig birtokolta, épületei elsősorban gazdasági célokat szolgáltak. A középkori vármagot, összeomlását megakadályozandó, 1934-ben és 1935-ben megerősítették. A déli külső vár nyugati épületében, az ún. Dobó-palotában 1958-ban a Barsi Múzeum kapott helyet, kiállításai ma is ott tekintetők meg. Az 1970-es években feltárták és konzerválták Léva várának erődítéseit.
A várnak helyet adó várszikla és a tőle északkeletre húzódó dombhát között sziklás árok húzódott. Az első vár az északkelet–délnyugati tájolású kiemelkedés gerincére épült a 13–14. század fordulóján. Északkeleti végénél egy félhenger alakú torony, délnyugati oldalán pedig négyszög alaprajzú, hasáb alakú torony állt, és a két torony közé lakópalota épült. A délnyugati toronyban alakították ki a felvonóhíddal védett kaput. A vár északnyugati részén, a falon kívül egy kisebb, négyzetes tornyot építettek, feltehetőleg a benne ásott kút védelmére. A sziklán emelkedő, kéttornyú várat a délkeleti és keleti oldalán egy több helyiségből álló palotával tovább bővítették. Ez ma csak romjaiban figyelhető meg. A vársziklán és közvetlen környezetében kiépült várat és palotákat a 15. század vége előtt északnyugati irányban egy nagyobb kiterjedésű várudvart közrefogó, sokszögletű, kelet–nyugati irányban kissé elnyújtott, három kifejezett sarokponttal rendelkező várfallal vették körül. Ennek délnyugati és délkeleti sarkába egy-egy kör alaprajzú, mintegy 10 méter átmérőjű tornyot építettek. A falak északi csúcsánál egy hasonlóan kör alaprajzú, de valamivel nagyobb, kb. 15 méter átmérőjű torony épült. A déli várfal délnyugati sarkának közelében alakították ki a várkaput, melynek védelmére hasáb alakú épületet emeltek.
Az 1544-es sikertelen török ostrom nyilvánvalóvá tette a vár modernizálásának szükségességét. A 16. század közepe előtt a várat déli irányban egy új, külső vár megépítésével bővítették ki. A munkálatokat itáliai építészek irányították, 1554 és 1557 között például Sigismondo da Pratovecchio da Pisa is ezen a váron dolgozott. A 16. század 60-as éveiből származó Nicolo Angielini-féle ábrázolás a külső vár déli fala előtt vizesárkot mutat. Az árkon híd vezetett át, és a déli fal keleti részén álló, négyzetes alaprajzú kaputornyon keresztül lehetett a külső vár nagy méretű udvarára bejutni. A 16. század közepén épült külső várnak az északnyugati oldalán is volt egy bejárata, amelyet szabálytalan négyszög alaprajzú kaputorony védett. Angielini egy másik, 1572–1573-ban készült, színezett tollrajzán (Kisari 2000. 561.) megfigyelhető az északi kapu előterét védő palánk nyomvonala, amely a kapu nyugati oldalától indul észak felé, majd megközelítve az északi, kör alaprajzú, nagy tornyot, keletnek fordulva csatlakozik annak falához. A palánk északi részén egy feltehetőleg fából készült kaputornyot építettek, ahonnan fahíd vezetett a patak ártere fölött északi irányba. Ennek nyoma napjainkban nem látható. A 16. század második felében a külső vár déli falához, a kaputoronytól nyugati irányban egy hosszú épület készült. Ezt a kétszintes, részben gazdasági célú, részben lakóépületet 1571-ben fejezték be. Ebben az építési fázisban külső köpenyfalazással megerősítették a vár északi végében, sziklán álló korábbi, félköríves torony északkeleti oldalát, valamint a tőle délkeletre álló középkori palota keleti külső falait. A külső vár délkeleti sarkához nagy méretű, 50×50 méteres területet elfoglaló, olasz rendszerű bástyát emeltek. Az így megerősített vár 1578-ban ismét sikerrel állt ellen a török támadásnak. A következő nagy építkezések a 17. század első felében történtek. Johannes Ledentunak a Léva várát ábrázoló két rajza megmutatja, hogy a kor követelményeinek megfelelően átalakították (visszabontották) a belső vár középkori tornyait. A két torony között húzódó palotaépület tetején ágyúteraszt alakítottak ki, és az épületet gerendavázra állított tetőszerkezettel látták el.
A 17. század közepe után, jelentős részben az 1663-as és 1664-es hadieseményeket követően újabb erődítési munkálatokat végeztek a váron. Az északi középkori, kör alaprajzú torony köré ötszögletű bástyát építettek. A déli külső vár északi kapujának közelében kiegészítették és lőréses lövegállássá alakították a kaputól nyugat felé eső épületrészt. Az elővár délnyugati sarkában is egy olasz rendszerű nagy bástyát építettek, rajta ágyúlőrésekkel. A külső vár nyugati fala mentén, az északi kapu és a délnyugati bástya között egy hosszanti épületet emeltek.
A vár a Rákóczi-szabadságharc idején megsérült, majd 1708-ban a kivonuló kuruc őrség felgyújtotta és külső árkát betemette. A hadi jelentőségét elvesztett várnak ezután már csak a gazdasági célokra használható épületeit állították helyre, illetve újakat is emeltek. Átalakították a külső vár déli épületeit, újak készültek a délnyugati bástyán belül, a külső vár déli kapujának közelében, valamint az északi kapu mellett is. A belső vár északi részén is új ház épült, valamint átalakították a belső vár délnyugati kerek tornyának környezetét.
Források:
Rónai Horváth 1894. 293–294, 301–302.
MVV Bars 1903. 132–137.
Thaly 1905. I. 26–29, 32. II. 10–12, 128–131.
Kárffy 1915. 244–245.
Tóth-Szabó 1917. 108, 127.
Csánki 1925. 289–290.
Haiczl 1932b. 10, 17, 19, 25–26, 29–30.
Haiczl 1933a. 12–13, 17, 39, 48, 59, 62, 68–72, 79–80, 89–103.
Nagy 1961. 358–359, 198–199.
H. Takács 1970. 211.
Fügedi 1977. 162.
Györffy 1987. I. 457–458.
KMTL 406.
Engel 1996. I. 358–359.
Divald 1999. 140–141.
Kisari Balla 2000. 186, 561.
Könyöki 2000. 149-150.
Czigány 2003. 721.
Varga 2005. 365–366.
Plaček–Bóna 2007. 173–177.
Virovecz 2013. 9–11.
Sípos 2016. 526.
Bagi 2017. 76–77, 80, 83, 85.
Képek:
A sziklára épült középkori várrész
A délnyugati ágyútorony
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Léva vára, 698–703.