Léva – városfal
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Léva, Bars vm.
Sk Levice
D Lewenz
48°13.132 É
018°36.331 K
A Garam völgyében települt és a környező mocsarak által jelentős természetes védettséget is élvező Léva városát először 1347-ben említik Leua néven. Története lényegében összefonódott a vár történetével (lásd ott). A város északnyugati végénél magasodó, jelentős fontosságú vár miatt Léva különösen gyakran szenvedett a különféle hadak támadásaitól. 1544-ben a törököknek éjszakai rajtaütéssel sikerült elfoglalniuk a várost, de Balassa Imre megvédte a várat és kiűzte őket Léváról. Amikor 1578. szeptember 1-jén a törökök ismét meglepetésszerűen próbálták bevenni Léva erősségét, a janicsárok a palánkkal kerített városrészt is megrohanták, de a sűrű golyózápor visszavonulásra kényszerítette őket. Bocskai hajdúi 1605-ben a várat nem tudták elfoglalni, a várost azonban felgyújtották. A kuruc mozgalmak lezárultával, a szatmári békét (1711) követően a városfalak elveszítették jelentőségüket, és elkezdődött a lebontásuk.
Léva városfalai közel téglalap alaprajzzal épültek fel, a téglalap három oldalát határolva. A falakkal védett terület északnyugat–délkeleti irányban 370 méter, északkelet–délnyugati irányban pedig 230 méter hosszúságú volt. A városfal délkeleten nagyjából a mai Ľudovít Štur utca, északkeleten a Pionerska utca és Holubyho utca vonalán húzódott. A délnyugati városfal a Perec-patak folyását követte, kb. a Mlynská utca és a Záhradná utca közötti részen. Az először 1410-ben említett városerődítés kezdetben még egyszerű palánkfal volt, ezt csak a 16. század elején váltotta fel a kőből épült városfal (egy 1664-ben készült metszet az északkeleti városfal jelentős részén még mindig palánkerődítést ábrázol). A Jean-Louis Raduit de Souches generális feljegyzései alapján készült alaprajz a délnyugati városfal nyomvonalán is palánkfalat jelöl.
A városnak négy kapuja volt. A Kis kapu a mai Holubyho utcának a Kittenberger Kálmán utcához közeli szakaszán, a város északi sarkában, a zsinagóga helyén nyílott. Az Öreg vagy másik nevén Malom kapu a mai Mlynská utca és az egykor oda kifutó I. Krasku utca kereszteződésében volt; ez a kapu a 16. században még nem létezett, sőt azt Souches generális 1664-es alaprajza sem ábrázolja. A harmadik a délkeleti oldalon épített és kaputoronnyal megerősített Belső vagy Császári kapu volt, ez a mai Ľudovít Štur utca és a Szt. Mihály utca kereszteződésében állt egykor. Ezen a kapun léphettek a városba az Esztergom és Párkány felől érkezők, az országút azonban először a kaputól délkeletre épült, gyengébben erődített elővároson (“Külváros”) haladt keresztül. A negyedik kaput a keleti sarokbástya mellett, a mai Na bašta utca kifutásánál hozták létre, és Vásár vagy Báti kapunak nevezték.
A városfalat bástyákkal és oldalazást lehetővé tevő kiszögellésekkel erősítették meg. A déli bástya a mai Mlynská utca és Štúr utca sarkán épült valaha. Ezt az ötszögletű, falsík elé kiugró bástyát a 18. század elején bontották le. A keleti sarokbástya emlékét az itt lévő Na bašte utca őrzi. Ez szintén ötszögletű, falsík elé kiugró védelmi létesítmény volt (mellette nyílott a fentebb említett Báti kapu). Az északkeleti fal közepe táján, a mai Pionierska utca északi végénél a városfal elé kiugró, a falaknál nem magasabb, a Souches generális által készíttetett alaprajz (Tolnai 2016. 9.) szerint szögletes építmény állt. Ennek maradványát (palánksorokat és alapfalakat) 2008-ban tárták fel. Az innen északnyugat felé vezető falak északi végénél, a Kis kapu mellett állt az Északi bástya, mellyel szemközt, a várost és a várat elválasztó vizesárok túloldalán a vár Vízi bástyája emelkedett. A várat és a várost elválasztó várárkon híd vezetett át a mai Szt. Mihály utca meghosszabbításában; a híd Dobó-palota felőli oldala felvonószerkezettel volt ellátva, melynek nyomai a palota kapuján ma is látszanak. A város északnyugati oldalán, közvetlenül a vár falaival szemközt a Souches-féle alaprajz nem ábrázol védőfalakat, sőt egy 1672-ben készült metszet (Janota II. 93.) is csak a Dobó-palotába vezető hídnak a város felőli oldalán mutat hídfőerődítést, de városfalakat nem. Több 17. századi ábrázolás, köztük az 1672. évi alaprajz is összekötő falakat vagy palánkot ábrázol a vár és a város közötti árok északkeleti és délnyugati végénél. A város délnyugati falának vár felőli végénél nem épült bástya, de attól délkeletre, a mai általános iskola területén egy négyszögletű kiszögellésű védművet alakítottak ki, amely feltehetően a falakkal azonos magasságú volt. Innen tovább, délkeletre, egészen a Malom kapuig csak egy kiszögellést építettek a városfalon, a mai járásbíróság (Okresný súd) helyén, amely oldalazási lehetőséget biztosított a Malom kapu irányába.
A falakkal védett város területén néhány föld alatt húzódó járatot is létrehoztak, melyek vész esetén a menekülést biztosították. Több folyosó bejárata nyílt például az I. Krasko utca mellett, a várfalakhoz közel. Kettős folyosót fedeztek fel 1934–1935-ben a Ľudovít Štur utcában, a Fried-ház építésekor.
A város védelmét a falaktól északkeletre megfigyelőhelyekkel, őrtornyokkal is elősegítették. Őrtorony állt a mai Kálvária-hegyen, valamint a jelenlegi főposta fölé északról emelkedő dombon is. A város és a vár nyugati oldalát mocsarak védték, amelyet a Garam egy mellékága, a Perec-patak táplált. Ezt az ágat a 17. század folyamán mesterségesen átalakították, és rajta keresztül látták el vízzel a város és a vár köré ásott vizesárkot. A várost körülvevő vizesárok vonalát részletesen ábrázolja a Souches-féle 1664-es alaprajz.
Léva városának védőfalait a 18. században a lakosok bontani kezdték, kőanyagát széthordták építkezéseikhez. Az utolsó nagyobb falszakaszokat 1928-ban rombolták le. Napjainkban mindössze egy rövidebb, közel 10 méter hosszú és 2 méter magas falrészlet látható a Holubyho utcában.
Források:
Kápolnai 1874. 352.
MVV Bars 1903. 134.
Haiczl 1932b. 36.
Janota 1935. II. 93.
Plaček–Bóna 2007. 176.
Tolnai 2016. 8–9.
Kép:
Léva városfalának még álló részlete (Rastislav Tóth szívességéből)
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Léva – városfal, 703–705.