Nyitraszerdahely
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Nyitraszerdahely, Nyitra vm.
SK Nitrianska Streda
48°31.390 É
018°10.193 K
Nagytapolcsánytól 6 km-re, délre fekszik Nyitraszerdahely község. Egykori erőssége – melyet castrumként, majd a 15. századtól castellumként említenek – a falu nyugati szélén lévő templom helyén, a Nyitra folyó közelében, annak bal partján állt.
A Középső-Nyitra-mente völgyében fekvő falut 1351-ben I. (Nagy) Lajos király a pozsonyi alispánnak, keszői Ravasz Istvánnak adományozta. Nem sokkal ezután épülhetett fel a kisebb uradalom központjának számító vár (castrum Zerdahel), melyet először 1399-ben említenek a források. Ravasz Miklós utód nélkül hunyt el 1403 előtt, a család kihalását követően Zsigmond király a castellumot három faluval együtt Födémesi László bán fia Miklósnak adományozta. Szerdahely birtok ugyanekkor Skrzynnoi Dunin kezében volt zálogként. 1419-től a Pest vármegyei Bicskéért cserébe a Bicskei család szerezte meg a királytól. E család tagjai később erről a birtokukról a Szerdahelyi előnevet vették fel. A 15. század második felében, egy 1465-ben keltezett királyi jóváhagyást követően a castellumot átépítették. Nem sokkal később Szerdahelyi Mihály és fivérei innen dúlták a környező vidéket, ezért a király elrendelte székhelyük elpusztítását. Ez azonban ekkor még nem következett be.
1543 előtt a castellumot erőszakkal elfoglalta Podmaniczky János és fivére Rafael, akik az ostrom során felégették annak tornyát is. Vele együtt szállták meg a tőle keletre lévő Kolos bencés apátságot is, és erről a két helyről fosztogatták a környéket, támadták ellenségeiket. 1543-ban Podmaniczky Rafael adományba kérte a castellumot I. (Habsburg) Ferdinándtól, aki kérését teljesítette. Az 1545-ös nagyszombati országgyűlés azonban úgy határozott, hogy Szerdahely erősségét vissza kell adni jogos tulajdonosainak, a Szerdahelyi családnak. Végül I. Ferdinánd 1548-ban elrendelte az erődítmény lerombolását, és a települést visszajuttatta a Szerdahelyieknek. A romos castellum többé nem épült fel, a Szerdahelyi család tagjai a faluban lévő kastélyokban telepedtek le. Maradványai a vizesárokkal együtt egészen a 18. századig láthatók voltak. Utolsó falait 1748-ban bontották le, helyére evangélikus templomot emeltek, építésekor felhasználták a vár köveit is. Ezzel egyidőben nagyrészt betemették a várárkot, és a környéken lecsapolták a vizenyős, mocsaras részeket.
A templom alapozásának szigetelése a 21. század elején már javításra szorult, ennek elvégzése során 2010-ben archeológiai, építéstörténeti és geofizikai vizsgálatokat végeztek (lásd Pažinová–Bóna–Tirpák 2013. 103–115.). A régészeti kutatás a templom mellett a szigeteléssel kapcsolatban ásott három árokra korlátozódott (külön régészeti kutatóárkot nem nyitottak). Az árok szélessége 60–70 cm, mélysége 50–80 cm között váltakozott. Az északi alapozás mellett három falmaradványt találtak, melyeket a középkori vár maradványának tartottak. E falak feltételezhető déli folytatása a templom belső területére esik, de ott a templombelső és a kripta miatt nyilván elpusztult. Sok lelet is előkerült (200 cserép, 92 állatcsonttöredék, 15 vakolattöredék), többségüket az északi homlokzatnál, a három falmaradvány körül találták meg. A cserepek két kronológiai horizontot jelentenek, késő középkort–korai újkort (valószínűleg 15–16. század), valamint újkort (18–19. század).
A középkori vár azon a 45 méter hosszú és 30 méter széles, környezetéből kb. 1 méterrel kiemelkedő, szigetszerű területen épült, ahol ma a templom található. Egykor közvetlenül a Nyitra folyó mentén állt, amelynek vizével töltötték fel a széles várárkot. Bár az egykori várból az említett régészeti kutatások során felszínre hozott kisebb részletektől eltekintve semmi sem maradt fenn, a templomdombot körülvevő mélyedés (az egykori várárok helye) és az annak külső oldalán halványan ma is észlelhető sáncmaradványok jól mutatják az egykori folyópartra épített vár teljes területét. A várárkot is magába foglaló, szabálytalan, leginkább elnyújtott és lekerekített trapézformához hasonlító, védett terület legnagyobb mérete északnyugat–délkelet irányban 135 méter, délnyugat–északkelet irányban 65 méter. Az említett várárkon kívüli külső sánc a déli, a délnyugati, a nyugati és az északi oldalon figyelhető meg leginkább.
Források:
MVV Nyitra 1899. 84, 521.
Szerémi–Ernyey 1913. 3, 5, 30, 320, 324.
Haiczl 1932a. 43.
Lukinich 1943. 236–237.
Engel I. 431.
Koppány 1999. 221–222.
Petrovay 2003. 173–174.
Plaček–Bóna 2007. 212–213.
Pažinová–Bóna–Tirpák 2013. 103–115.
Kép:
Az egykori castellum dombján álló templom
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Nyitraszerdahely, 887–888.