Óbars
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Óbars, Bars vm.
SK Starý Tekov
48°14.801 É
018°32.153 K
Lévától 7 km-re, északnyugatra, a Garam bal partján fekszik Óbars község. A falu központi részén, a Garam folyó és a Perec-patak között kiemelkedő, északkelet–délnyugati irányban húzódó, Várhegy nevű dombon állt egykor Óbars vára (tszfm. 178 méter). A magaslat már az őskortól kezdve lakott volt, területén neolitikus, bronzkori és kelta település nyomai kerültek elő.
Štefan Janšák 1938-ban publikálta a várterület első, tudományos igényű felmérését. 1948-ban Anton Točík négy kutatóárokkal vizsgálta meg a Várhegy felszínét, a tőle délnyugatra lévő Szűz Mária-templom környékét, és az attól délnyugatra, kb. 300 méterre egykor fennállt, de megsemmisült másik, ún. “öregtemplomot”. Alojz Habovštiak 1968-ban ugyancsak ezen a három lelőhelyen végzett régészeti kutatást. A Várhegyen számos középkori cserépdarabra bukkant, melyek közül a legkorábbiakat a 9–10. századra, illetve egyet a 8. századra keltezett, és ezek alapján szerinte itt egy földsánccal megerősített szláv vár állt. Az újabb szlovák szakirodalom is az Árpád-kori erősséget megelőző nagymorva erődített települést hangsúlyozza (legutóbb Plaček–Bóna 2007. 277.). Fontos azonban megjegyezni, hogy a sánc, mivel a 20. század elején elpusztult, régészetileg nem volt vizsgálható, ezért ténylegesen nem lehetett eldönteni, hogy a 8–10. századra datált szláv telep erődített volt-e, vagy sem. Egybecseng ezzel a várban legutóbb (2000) ásató Peter Bednár megállapítása is, miszerint “a régészeti leletek egyelőre nem adnak lehetőséget a vár pontos datálására” (Bednár 2004. 15.).
Bóna István Óbarsot szélestalpú körsánccal ellátott, jellegzetes ispáni várnak tartotta. Megjegyezte, hogy a rátelepült temető miatt a lelőhelyet kutatni nem lehet, azonban ő a frissen ásott sírok földjét vizsgálva 11. századi kerámiatöredéknél korábbit nem talált, ami összhangban van az Óbars váraljai középkori templomának környezetében feltárt, jól keltezhető 11–12. századi sírokkal.
Mordovin Maxim a közelmúltban emlékeztetett az óbarsi vár szláv előzményei kapcsán próbafeltárást végző Anton Točík kutatási eredményeire, aki megállapította, hogy az ispáni vár területén nincsenek Árpád-kor előtti középkori rétegek.
Anonymus szerint a várat a honfoglaló Bors vezér építtette várnépeivel, valószínűbb azonban, hogy az I. István uralkodása idején élt Bors, a megye első ispánja lehetett az építtetője. Óbars vált Bars vármegye központjává, illetve a barsi esperes székhelyévé. 1206-ban és 1244-ben a várat még említik, jelentőségét azonban hamarosan elvesztette. 1320-ban a település Komárom vármegyéért cserébe egy időre az esztergomi érseké lett, majd I. Károlytól új kiváltságlevelet kapott, amelyben városként szerepel. Ennek hatodik pontja azt is tartalmazza, hogy a polgárok mielőbb palánkfallal tartoznak körülvenni magukat, ellenben a város erődítésére szárazon és vízen szállított fa után vámot nem kell fizetniük. A várat ekkor már nem említik, a 14. század elejére valószínűleg felhagytak használatával, szerepét Léva vette át.
Gerecze Péter 1896-ban járt a vár területén. Megállapította, hogy a “földsánczok, töltések és gyepes halmok, emelkedések alatt az egykori erősség falai elég jól kivehetők”. A következő évszázad első negyedében a vár maradványai teljesen elpusztultak, az erősen lekopott, három oldalról meredek dombon napjainkban sáncnak nincs nyoma.
A Garam folyására merőleges tengelyű dombhát hossza északkelet–délnyugat irányban 600 méter, legnagyobb szélessége északkeleten 140 méter. A környező terep fölé mindössze néhány méterrel emelkedő dombhát északkeleti legmagasabb részén állt a vár központi térsége (Várhegy), ott, ahol ma az 1780-ban megnyitott temető terül el. A közel félkör alakú, 140×70 méter méretű, a temetkezések miatt erősen bolygatott területen a 19. század végéig fennálltak a vártemplom falai. Az ennek feltárását és megmentését is célzó kutatások során (Alojz Habovštiak, Peter Bednár) eredetileg szárazon rakott kövekből épített, szétesett várfal nyomaira találtak. Ugyanitt az északkeleti részen egy fa-agyag szerkezetű falrészlet is előkerült. Habovštiak szerint az északkeleti részen lévő mai temetőtől délnyugatra, kb. 3 méterrel alacsonyabban fekvő, hasonlóan közel félkör alakú, mintegy 135×110 méter területű településrész is a hajdani várhoz tartozott, amely így kiegészítve az északkeleti várrésszel, eredetileg nagyjából lekerekített négyszög alaprajzú volt. (Habovštiak kutatásai az északkeleti, magasabban fekvő várrész Várhegynek nevezett déli felére összpontosultak, amely alatt a félkörben húzódó Vár utca is található.)
A szlovák kutatók feltételezése szerint a védett terület nem csupán az elnyúló domb kimagasló északkeleti részére terjedt ki, hanem a dombra épült teljes településközpontot is magába foglalta az ottani két templommal együtt. Peter Bednár szerint feltehető, hogy a 13. században már ez a terület is erődített volt, amelynek délnyugati részét ásatással vizsgálták meg. Az északkeleti temető, illetve a sűrűn beépített lakóterület miatt ma már semmilyen vármaradvány nem látható a felszínen, csak a dombhát pereme, amely kb. 5 méterrel emelkedik a környező terep szintje fölé.
Az óbarsi középkori vár és település területén három templom épült. Az egyik az északkeleti várrészben valaha állt, fentebb már említett vártemplom. A második a Tekovská utca közepén ma is megtalálható Szűz Mária-plébániatemplom. A harmadik egyházi építmény pedig az óbarsi dombhát délnyugati végénél egykor meglévő középkori kolostor és annak temploma (helyi nevén “régi templom” vagy “öregtemplom”) volt, melynek környezetében 1968-ban mentőásatást is végeztek. Fontos megemlíteni, hogy a Szűz Mária-templom szabálytalan sokszög alakú cinteremfalának délnyugati bejárata közelében, a kapu mindkét oldalán henger alakú, toronyszerű építmények állnak. Korábban tévesen védőtornyoknak (“bástyáknak”) gondolták őket, valójában azonban kápolnák, amelyek 1733-ban szakrális céllal épültek. A templom tehát a régebbi vélekedésekkel ellentétben nem tekinthető erődítettnek.
Források:
Gerecze 1896. 313.
MVV Bars 1903. 66–68.
Janšák 1938. 69–71.
Točík 1952. 35–37.
Habovštiak–Juck 1974. 170–175.
Györffy ÁMF I. 1987. 431–433.
Nováki 1988. 148.
PDOS I. 165–166.
KMTL 84.
Bóna 1998. 43–44, 99–100.
Bednár 2004. 14–15, 19–20.
Plaček–Bóna 2007. 277.
Mordovin 2016. 52.
Képek:
A vár központi térsége a mai temető területére terjed ki
Óbars, E. Blažová és M. Bartík felmérése nyomán
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Óbars, 892–894.