Oroszvár – Bergl
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Oroszvár, Moson vm.
SK Rusovce
D Karlburg
48°03.350 É
017°08.965 K
Pozsony belvárosától 8 km-re, délre, a Duna jobb partján fekszik Oroszvár község. A település templomától 200 méterre, északkeletre, a falu szélén, egy ma már kiszáradt Duna-holtág fölött állt valaha a település középkori vára, egy kb. 7 méter magasságú, mesterségesen emelt, Bergl nevű egykori dombon (tszfm. 140 méter).
IV. Béla király 1266. május 4-én Oroszvár birtokot vámjával, valamint minden haszonvételével és tartozékával Héder nb. Herrand trencséni ispánnak és örököseinek adományozta, örökjoggal való birtoklásra. Györffy György szerint Herrand ispán építtette a várat, amelyet 1271-ben, hadjárata során Ottokár cseh király felégetett. Ekkor német nevén – Kerfel(en)burg – említik. Györffy hozzáteszi még, hogy feltehetően ez a vár azonosítható azzal a Kervelburg nevű erősséggel, amelyet 1289-ben Albert osztrák herceg foglalt el. A vár pusztulásának körülményei nem ismertek, több történeti adat nem maradt fenn róla.
A vár területén elsőként Sőtér Ágost folytatott ásatásokat 1888 októberében. Az ott talált 3,25 méter vastag, középkori kőfalat mintegy 7 méter hosszúságban tárta fel, és más falmaradványokat is talált. Sőtér azonban elsősorban római emlékeket, pontosabban a hajdani Gerulata nyomait kereste ekkor.
A középkori vár régészeti kutatása, pontosabban leletmentése az 1960-as évek közepén valósult meg. A kutatások azért indultak el, mert a dunai töltés megerősítése céljából, a helyi vezetés beleegyezésével munkagépek kezdték kiásni és elhordani a várdomb földjét, azonban a délkeleti oldalon, a motte lábánál római kori romokba ütköztek. Leállították a földmunkákat, és a régészek hamarosan felismerték, hogy a domb alatt lehet az ókori Gerulata romja, melynek helyét Sőtér már 60 évvel korábban ide valószínűsítette. 1961 őszén mindössze rövid leletmentés történt. Az 1964 és 1972 közötti ásatások során beigazolódott, hogy ezen a területen, a Duna partján, amikor a későbbi mesterséges domb még nem létezett, először egy római kori erődítmény (katonai tábor) állt a Kr. u. 1. század második felében, melyet később átépítettek. A feltárás azt is kiderítette, hogy Gerulata pusztulása után, annak romjai fölé a középkor folyamán több rétegben mesterséges halmot emeltek, amelyre az idők folyamán különböző építmények kerültek. Közvetlenül a római romok fölötti rétegben földbe mélyített, valószínűleg szlávok által lakott kunyhó nyomait, valamint 10. századi cseréptöredékeket találtak. A következő, 3 méter vastag feltöltést 11–12. századi leletek (kerámiatöredékek) keltezték. A régészek erre az időszakra egy favár fennállását valószínűsítették. Ennek pusztulása után, a 13. század második felében lakótorony épült az immár hét méterrel a római romok fölé magasodó motte platójára (ez lett a Herrand ispán által épített vár központi építménye).
Ennek a kőtoronynak 1964–1965-ben mindössze csekély alapjait sikerült feltárni az északnyugat–délkelet irányban elhúzódó várdomb délkeleti szélénél (lásd H. Albrecht alaprajzán). A 13. századi toronynak helyet adó kiemelkedés északnyugat–délkelet irányban mintegy 9,5 méter hosszú volt. A torony Ján Dekan által leírt alapfalai 3 méter vastagságúak voltak, benne másodlagosan felhasznált római téglákat és köveket találtak, mellette pedig egy szürke színű cseréptöredék darabját, melyet a 14. század elejére kelteztek. A magaslaton egyéb kőépület, illetve árok vagy sánc nyoma nem került elő, a mottét elsősorban a Duna-ág, illetve a mocsaras terület védelmezhette.
A legfelső földréteget 1889-ben hordatta rá a várdombra Henckel von Donnersmarck grófnő, szül. Kászonyi Laura (1836–1905), aki a dombtól délre, mindössze 400 méterre lévő, 1841–1844-ben épült oroszvári kastély megözvegyült úrnője volt. A grófnő nem csupán a domb megmagasítását rendelte el, hanem megnagyobbítását is északnyugati irányban, mivel nyárilakot és felvezető sétányt akart kialakítani rajta. Ez a beavatkozás jelentősen károsította a vártorony csekély maradványait, és megváltoztatta annak közvetlen környezetét. Ezt követően a várdomb – leszámítva a Duna áradásainak romboló hatását – változatlan formában maradt, egészen a fent említett római romok 1960-as évekbeli felszínre bukkanásáig.
A mesterséges dombot, régészeti kutatását követően teljes terjedelmében buldózerrel elhordták. Ezt követte az alatta lévő római kori rom (Gerulata) feltárása és helyreállítása. Napjainkban a helyszínen csak az ókori rom konzervált falmaradványai láthatók.
Végül fontos még megemlíteni, hogy létezett egy vár vagy castellum a településen a késő középkorban is. Építtetője ismeretlen, 1478-ban az oroszvári Tompek családé volt (DL 45714.). 1502-ben II. Ulászló királyi újadományt adott az erősségre és uradalmára Varsányi Józsa felesége, Orsolya asszony és fiai számára. 1540-ben a Sávolyi Józsák birtokolták. Ma nyoma sincs, helye bizonytalan. Talán a 19. századi kastély helyén állhatott, ez azonban régészeti kutatások híján egyelőre csak feltételezés.
Források:
Sőtér 1898. 240–245.
Dekan 1966. 145.
Polla–Slivka–Vallašek 1981. 386.
Habovštiak 1985. 263.
Györffy ÁMF IV. 170.
Ruttkay 2006. 394.
Mathédesz 2014. 88–91.
Képek:
Oroszvár várdombja elbontása előtt, A. Habovštiak felvételén
Oroszvár alaprajza H. Albrecht nyomán
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Oroszvár – Bergl, 902–903.