Ószombat
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Ószombat, Nyitra vm.
SK Sobotište
D Sobotischt
48°43.875 É
017°24.355 K
Ószombat (régi nevén Szobotist) falu Szenicétől 7 km-re, északkeletre található. Főterének keleti oldalán áll a többször átépített Nyáry-kastély.
A castellumot – melyet egyes forrásokban várként is említenek – Nyáry Imre és Hassághy Orsolya fia, Bedeghi Nyáry Lajos (†1664) építtette 1637-ben (talán egy korábbi erődítmény helyén, de ennek megléte bizonytalan). 1650-ben törökök pusztították el Ószombatot, azonban nem maradt fenn dokumentum arról, hogy a támadás során a várnak volt-e valamilyen szerepe. Nyáry Lajos fia, Nyáry Imre még 1657-ben elhunyt, ezért a kastélyt unokái, Nyáry Lőrinc és Ferenc örökölték.
1695-ből maradt fenn az akkor éppen romos állapotú kastély részletes latin nyelvű összeírása, amelyet Csáky László birtokolt (UetC IV/297–299.). A település a Rákóczi-szabadságharc idején többször is gazdát cserélt. 1707 októberében a kastélyba beszállásolt 300 császári katonán rajtaütöttek az Ocskay alezredese, Blaskovich István vezette portyázó kurucok. A 19. század első felében a kastély a Vietoris család kezébe került, a század végén pedig már a Břeclavból bevándorolt Kuffner Károly tulajdonában volt, és állami elemi iskola, valamint kisdedóvó működött falai között.
A kastély műemlékvédelmi felújítása 1976 és 1982 között valósult meg, majd 1994-ben a Jurkovics Sámuel Szövetkezeti Múzeum nyitotta meg kapuit. (Jurkovics Sámuel a szövetkezeti mozgalom úttörője volt Szlovákiában.) Ezenfelül a könyvtár és a községi hivatal is ebben az épületben található.
A Nyáry Lajos által 1637-ben építtetett, vizesárokkal övezett egykori castellum a központi udvar köré emelt négy épületszárnyból állt, a négyzetes alaprajzú épület sarkait tornyok erősítették. Ezt az épületet valószínűleg egy török támadás során, a 17. század közepén tűzvész pusztította el. Az utána következő átépítések szinte teljesen megváltoztatták a kastélyt. 1663-ban állították helyre reneszánsz és barokk stílusban. A következő nagyobb, klasszicista stílusú átépítés a 18. század második felében történt, amikor az udvar körüli északi, keleti és déli épületszárnyakat elbontották, a külső védőárkot betemették, valamint a megmaradt nyugati épületszárnyat felújították, illetve átalakították. A lebontott épületrészek helyén és tőlük tovább keletre alakították ki a kastélyparkot. További átépítés következett a 19. század végén, majd a 20. században, közvetlenül a második világháború után. Ezek következményeként alakult ki a manzárdtetővel fedett kastély mai képe, amely középső traktusában háromszintes, a tőle északra és délre eső épületszárnyak kétszintesek. Az észak–déli irányban elnyúló épület két rövid homlokzata előtt, az északi oldalon egy sokszögletű, a délin pedig téglalap alaprajzú, kupolával fedett, oldalsó torony áll. A földszinti kapun áthaladva egy lunettás dongaboltozattal fedett bejárati terembe lehet bejutni, amely mellett igényesen kialakított, díszes lépcsősor vezet az első emeletre. A tornyok az oldalsó helyiségekből közelíthetők meg.
Források:
MVV Nyitra 1899. 151.
Thaly 1905. I. 147.
SÚPIS III. 138.
UetC IV/297–299.
Križanová–Puškárová 1990. 178–179.
Könyöki 2000. 196–197.
Kép:
A kastély nyugati homlokzata
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Ószombat, 907–908.