Sasvár – Morvaőr
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Sasvár, Nyitra vm.
SK Šaštín-Stráže
D Schossberg
48°38.492 É
017°08.673 K
Szenicétől 18 km-re, délnyugatra található a Morvaőr (Strázsa) községgel egyesített Sasvár település. Ennek északi részén, a Myjava folyócska északi partja mentén található a sasvári kastély erősen átépített, napjainkra alig felismerhető maradványa.
Az erősség szórványosan előforduló középkori történeti adatait legutóbb 2007-ben Miroslav Plaček foglalta össze. Eszerint a vár feltehetően 1218 és 1248 között épült. Ménold fia Ábrahám ispán 1294 előtt megvédte a németekkel szemben. Ábrahám ispán évekkel később, 1317-ben a várat I. Károlytól kapta adományul hűségéért. A 14. század közepétől a Szentgyörgyi és Bazini grófok kezén volt, 1392-től Stiborici Stibor vajdáé, 1401-ben Just és Jodok morva őrgrófok foglalták el. Ismeretlen időpontban visszakerült Stiborhoz, majd fia, ifj. Stibor birtokolta haláláig (1434). A vár és uradalma 1435-ben a Czobor családé lett. A várról ezután évtizedeken át nem ismeretes írásos adat, Plaček feltételezése szerint egy időre – talán a huszita harcok időszakában – elnéptelenedett.
A Czoborok a 16. század elején már a Révay családdal osztozkodtak a sasvári birtokon. A várat a Czobor család a 16. század végén vagy a 17. század elején kora reneszánsz kastéllyá alakíttatta. Nagyjából ebben az időszakban, 1605 májusában történt, hogy Bocskai csapatai behatoltak Morvaországba és csatlakozásra szólították fel a morvaországi rendeket. A morva rendek azonban nem szimpatizáltak Bocskai mozgalmával. Cseh csapatokat hívtak segítségül, amelyek Adam von Sternberg parancsnoksága alatt a magyar határra siettek, átkeltek a Morva folyón, és megszállták Sasvárt (valamint Szakolcát és Holicsot). Valószínűleg ennek az eseménynek is köszönhető, hogy évtizedekkel később II. Ferdinánd császár (1619–1637) a kastély körül sarokbástyás falat építtetett. A Rákóczi-szabadságharc időszakában a kurucok nem sokkal a zólyomi csata (1703. november 15.) után elfoglalták Sasvárat is, tőlük 1707-ben a Guido von Starhemberg által vezetett császári sereg foglalta vissza.
A Czobor család rossz gazdálkodása révén a kastély és annak birtokai 1736-ban I. (Lotharingiai) Ferencnek, Mária Terézia férjének, a későbbi német-római császárnak a kezére kerültek. Az új tulajdonos 1738-ban Sasváron textilipari centrumot hozott létre. Habár a textilgyár fő épülete a sasvári halastó mellett volt, a várat szintén használták hasonló célokra. I. (Lotharingiai) Ferenc 1754-ig birtokolta a kastélyt, amikor osztrák üzletemberek egy csoportja megvásárolta tőle. A textilgyár kisebb-nagyobb megszakításokkal a 19. század első felében is működött. A kastélyban lévő manufaktúra kialakításakor valószínűleg nem történtek nagyobb változtatások az épület belső elrendezésében. Erre csupán akkor került sor, amikor a 19. század közepén cukorgyárrá alakították. A 20. században a kastélyba visszatért a textilgyártás (a Trikota vállalat székhelye lett). Az 1990-es években az épület magántulajdonba került, helyiségeiben a Slotas cég található, amely szintén textilgyártással foglalkozik.
A kastély területén 1218 és 1248 között épült föld-fa szerkezetű vár létezését Plaček szerint történelmi adat igazolja, nyomait eddig nem kutatták. A később valószínűsíthetően átépített várat, amint az Plaček leírásából kitűnik, említik ugyan a 15. században, de maradványai nem ismertek. A ma látható, várfallal kerített kastély a 16–17. század folyamán épült. A jelenlegi üzemépület alatti háromhajós, boltozatos pincéi ebben az építési periódusban készültek el. Az egykor fölöttük állt kastélyépület körül négyszögletű, sarkain ötszögű bástyákkal ellátott védőfalat építettek a 17. század első felében. A 104×104 méteres területet elfoglaló védőfalakat téglából emelték.
Ezeket a falakat a 20. század elején nagyrészt elbontották, amikor a kastélyt gyárrá alakították át. A visszabontott falak összefüggő vonalban a délkeleti és kisebb részben a délnyugati oldalon maradtak fenn. A keleti bástya falazatának egy része még felismerhető, valamint a legépebben fennmaradt déli bástyán a falak párkányát lezáró idomtégla sor is látható.
Források:
Thaly 1880. 30.
MVV Nyitra 1899. 149–150.
Thaly 1905. I. 32.
Demkó 1914. 573.
Györffy ÁMF 1987. IV. 455–456.
KMTL 596.
Plaček–Bóna 2007. 291–292.
Kép:
A keleti bástya megmaradt fala
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Sasvár – Morvaőr, 1033–1034.