Senkőc – templom
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Senkőc, Pozsony vm.
SK Šenkvice
D Schenkwitz
48°17.864 É
017°20.692 K
Bazintól 5 km-re, keletre fekszik Senkőc község, amely 1964-ben Kissenkőc és Nagysenkőc egyesítésével jött létre. A település középső részén, az egykori Nagysenkőc falurészben áll az északkelet–délnyugat tájolású erődített templom.
Először 1390-ben említik az itteni plébánost, és a régészeti kutatások alapján is feltételezhető, hogy ekkor már gótikus templom állt itt (építése Michal Šimkovic szerint a 13–14. század fordulójára tehető). A 15. század folyamán, valószínűleg a husziták egyik támadásának következtében, a falu elpusztult. Ezután sokáig lakatlan volt, majd a 16. század közepén a horvátországi Kostajnica környékéről a törökök elől menekülő horvátok telepedtek le itt és újjáépítették a falut. A katolikus horvát betelepülők szinte azonnal hozzáláttak a lerombolt templom felépítéséhez, 1584-ben Nagysenkőc a források szerint már ismét plébániával rendelkezett.
A templomot 1614 és 1619 között, 1660 körül, valamint 1673-ban átépítették, a 18. század második felében pedig kibővítették. A barokk átalakítások során emelték a templom mai főhajóját is. A felújított templom védőszentje Szent Anna, Szűz Mária édesanyja lett. A 16. században a nagysenkőci plébánosok még horvát papok voltak.
Az egyhajós templom szentélye egyenes záródású, a szentély és a hajó egyaránt lunettás dongaboltozattal fedett. A sekrestyéből – amelyet keresztboltozat fed –, az előcsarnokba egy gótikus, csúcsíves ajtónyílás vezet. A 19. századból való főoltár Szent Annát ábrázolja. A vörösmárvány keresztelőmedence 1670 táján készült.
A templomot körülvevő várfalak keletkezési ideje vitatott. Korábban az 1611 és az 1630 közötti évekre tették, Šimkovic viszont 1662-re keltezi az erődítmény létrejöttét. Ekkor építették meg a templomot körülvevő, szabályos téglalap alaprajzú védőfalat, melynek mérete 66×46 méter. A nyugati és délnyugati oldal kivételével teljes magasságban álló falak sarokpontjainál a falak elé kiugró, négyzet alaprajzú tornyot emeltek, amelyeket a falsarkoknál hagyott szűk átjárón keresztül lehetett megközelíteni. A tornyokon egymás fölött két sorban többirányú lőréseket alakítottak ki. A hosszanti védőfalaknál csak a falak alsó, mellmagasságban lévő szakaszánál falaztak befelé táguló, kifelé több irányban elágazó lőréseket. A további védelemről a falak koronáján kiépített, fecskefarok alakú pártázat mögött húzódó gyilokjáró gondoskodott. Néhány lőrést a templom tornyán is létrehoztak. A védőfal egyik bejárata a délnyugati oldalon van, ahol kőből faragott, íves záródású kapu található. A másik, klasszicista kialakítású, kőből faragott kapu az északkeleti falon nyílik. A falak teljes magassága kb. 5 méter, a megmaradt három saroktorony magassága 6 méter.
Források:
Šimkovic 2009b. 759.
SÚPIS III. 244–245.
Kép:
A templom és védőfalai délnyugatról
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Senkőc – templom, 1057–1058.