Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Stomfa, Pozsony vm.
SK Stupava
D Stompfen
48° 16.446 É
017° 01.960 K
Pozsonytól 5 km-re, északra fekszik Stomfa városa. A település központjában, a Stomfa-patak völgyében, a ma is álló kastély helyén már az Árpád-korban erősség állt (tszfm. 185 méter).
A várat feltehetően a 13. század első felében emelték, 1271-ben II. Přemysl Ottokár cseh király elfoglalta és elpusztíttatta. Romjain szerényebb udvarház épült, amelyről évszázadokon keresztül alig van adat. 1441 és 1543 között a Szentgyörgyi grófoké, 1550 előtt ifj. Niklas Graf zu Salm kezén volt, 1553-ban a Serédyeké, majd 1592-ben (vagy 1618-ban) a Pálffy család szerezte meg. Átépítését a 17. század első évtizedeiben már Pálffy Miklós elkezdte, majd 1635-től ezeket a munkálatokat folytatta fia, Pálffy Pál. Az új épület terveit feltehetően Giovanni Battista Carlone készítette, az építkezések irányításával a bécsi vállalkozót és építőmestert, Simone Retaccót bízták meg, mellette fontos szerepet játszottak még Antonio Micha és Antonio Aquilino kőművesmesterek. Az 1640-es években a korábban a pozsonyi várban és Pálffy pozsonyi palotáján dolgozó mesterek közül is csatlakoztak néhányan a munkálatokhoz, így többek között Andrea della Torre is.
A Bocskai- és Bethlen-féle mozgalmak során, valamint a kuruc időkben a felkelők többször elfoglalták a stomfai kastélyt, de nagyobb károk ezekben az években nem keletkeztek benne. Pálffy-Daun Nándor Lipót 1868-ban a kastélyt és uradalmát Károlyi Lajos Vas megyei surány-patyi uradalmára cserélte, így került Stomfa a Károlyi család birtokába. Károlyi Lajos (1825–1889) a kastélyt Ybl Miklós, majd pedig Meinig Arthur tervei alapján 1870-től romantikus stílusban építtette át (többek között ekkor vezették el a vizesárokból a vizet a kastély mögött kialakított tóba). A második világháború folyamán, 1945. április 2-án a Károlyiak Ausztriába menekültek, az épület műkincseit főként a szovjet hadsereg, a maradékát pedig a helybéliek vitték el. 1947. július 12-én gondatlanság folytán tűz ütött ki a kastélyban, melynek során az egész déli szárny leégett. 1956 és 1958 között R. Hirth tervei alapján állították helyre és idősek otthonává alakították át. Napjainkban is ezt a célt szolgálja, nem látogatható.
A mára teljesen eltűnt középkori erősség kialakítása, alaprajzi elrendezése nem ismert. A 17. század első felében épült fel az eredetileg négy saroktornyos, négyzetes alaprajzú kastély. A központi udvar köré emelt, négy épületszárnyból álló kastélyt többször átépítették, mire elnyerte mai formáját. Először a 18. században alakították és bővítették ki újabb épületrészekkel, majd a 19. század második felében Ibl Miklós tervei alapján ismét jelentősen átformálták.
A háromszintes, eredetileg kb. 75×60 méteres épület nyugati sarkain egy-egy négyzetes alaprajzú torony áll. A délkeleti sarkon mindkét szinten átnyúló kápolnát hoztak létre. Az északi épületszárny keleti végéhez újabb, észak–északnyugat felé kinyúló épületrészt illesztettek. A keleti épületszárnyat elbontva a belső udvart megnyitották a kastély körül kiépített park és mesterséges tó felé. Az épületen még további módosításokat végeztek a 19. század második felében. Egyes homlokzati elemeket megváltoztattak, valamint a belső díszítéseket is megújították.
A kastélyt a 17. századtól kezdve a későbbi átépítésekig vizesárok vette körül, melyet a Stomfai-patak vize táplált. Felette kőhíd vezetett a nyugati homlokzaton lévő kapuhoz. A mintegy 16 méter széles árok jelentős része most is jól látható a nyugati, az északi és a déli oldalon. Mélysége az épület bejárati szintjéhez képest 2–2,5 méter, de víz ma már nem folyik benne.
Források:
MVV Pozsony 1904. 111–112, 721.
Engel 1996. I. 417.
Fügedi 1977. 263.
KMTL 611.
Házi 2000. 459–461.
Kőnig 2001. 1237.
Fundarek 2003. 23.
Plaček–Bóna 2007. 341.
Kép:
A kastély északi épületszárnya
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Stomfa – vár, 1068–1069.