Szakolca
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Szakolca, Nyitra vm.
SK Skalica
D Skalitz
48° 50.913 É
017° 13.515 K
Holicstól 6 km-re, északkeletre, a Morva folyó bal partján fekszik Szakolca városa. Városfalai ma is magasan állnak, mellette 80 méterre, északnyugatra pedig Árpád-kori várának maradványai is jól felismerhetők.
Szakolca eredetileg Holics várhoz tartozó helység volt. Az első település feltehetőleg a középkorban falakkal kerített város északnyugati szélének közelében lehetett. Valószínűleg ennek a területnek a központja volt a később Kálváriadombnak nevezett, árokkal kerített kis magaslat, ahol a középkori vár felépült. Okleveles adat nem maradt fenn róla, Miroslav Plaček szerint a 13. század első felében emelték, és bizonyára a 13–14. század fordulója körül, I. Károly király és a tartományurak közti harcok során pusztulhatott el.
A 14. század folyamán Szakolca jelentősen meggazdagodott a Morvaországgal folytatott kereskedelemből. I. (Nagy) Lajos király 1372-ben szabad királyi várossá nyilvánította, ezután kezdték el védőfalainak építését. Az 1390-es évek közepe táján Zsigmond király a Stiboroknak adta a várost. 1428 februárjában a cseh husziták elfoglalták és kirabolták Szakolcát, majd egészen Pozsonyig nyomultak előre. A Stibor nemzetség kihalását követően, 1435-től a királyé lett Szakolca, az egykorú oklevelek ekkor már erődített helyként említik. Ettől az évtől Zsigmond király a Morvaföld felől egyre gyakrabban betörő huszita támadások elhárítására várnagyot (kapitányt) nevezett ki a város élére. 1443–1444-ben Szentmiklósi Pongrác kezén volt, 1450 nyarán Cillei Ulrik foglalta el. Ezt követően, 1450 augusztusában Hunyadi János kormányzó, más Trencsén vármegyei váruradalmakkal együtt Szakolcát is magához váltotta. I. Ferdinánd király 1527-ben Žerotínsky Jánosnak adta zálogba. 1605 májusában Bocskai István katonái Dengeleghy Mihály vezetésével megszállták Szakolcát, helyi parancsnokuk Horváth Mihály lett. A Morvaország felől támadó császári sereg három hónappal később foglalta vissza a várost. 1621-ben Bethlen Gábor hada is elfoglalta Szakolcát, amelyet 1639-ben tűzvész is pusztított.
1686 virágvasárnapján súlyos zavargás tört ki Szakolcán: helyi szokás szerint az istentisztelet során a városkapukat bezárták, mire az ott állomásozó bajor gránátosok ezredese a kapukat erővel betörette, az ellenszegülő polgárokat és az őrt álló hajdúkat leverte és szétkergette. Bársony Zsigmond, a város kapitánya, odasietett a béke helyreállítása végett, mire őt a bajor ezredes lelőtte. Az összesereglett és feldühödött nép a bajor katonákat erre megtámadta és az összecsapásban az ezredest is megölte.
A Rákóczi-szabadságharc során, miután 1703. november 15-én a kurucok a zólyomi ütközetben győzelmet arattak, számos Pozsony vármegyei vár és város, így Szakolca is a hatalmukba került. Néhány hónappal később a császáriak ismét megszállták. A város környékét a későbbi években gyakran dúlták, támadták a kuruc csapatok. A 18. század közepétől kezdődött meg a városfal egyes szakaszainak lebontása.
A Kálváriadombon lévő középkori várról nem lehet pontosan megállapítani, vajon kőfalak vagy gerendapalánk védte-e? Az egykori vár területén 1703-tól kezdődően egészen a 19. század első harmadáig több ütemben kálvária- és más szakrális szobrokat állítottak fel, mely munkák során az egykori vár felszínét részben átalakították. Rudnay Sándor esztergomi érsek 1823-ban elrendelt építkezései folyamán a várárok déli részét jelentősen feltöltette, és a platón elegyengették az erősség nyomait. A vár védett területe mindennek ellenére jól érzékelhető, szabálytalan trapézhoz közelítő alaprajzú, északnyugat–délkeleti mérete 45 méter, északkelet–délnyugat irányban pedig 35 méter. Ezt a területet árok övezi, amelynek szélessége ma is 10–20 méter, mélysége az árokból kidobott földből épült sánc külső peremétől mérve 0,5 és 2 méter között váltakozik.
Az Árpád-kori vár körüli település jellegzetes épülete a vártól délkeleti irányban, kb. 50 méterre emelkedő hosszúkás, alacsony dombon épült rotunda (körtemplom). A rotunda építési ideje a régészeti kutatások alapján a 12. század vége és a 13. század eleje közötti időszakra tehető. Ebből az időből származnak a körülötte lévő legkorábbi sírok is. A Kálváriadombon található vár és a rotundának helyet adó Hradisko-domb közötti, északkelet–délnyugat irányú, egykor sekélyebb, természetes árkot a középkori városfalak építésekor (1372 körül) kimélyítették. A 13. századi Kálváriadombon lévő vár Miroslav Plaček feltételezése szerint fennállásakor kerítőfallal kapcsolódott össze a rotundának helyet adó Hradisko-dombbal. Így a kis méretű Hradisko-domb (északkelet–délnyugat irányban 66 méter, északnyugat–délkelet irányban 18 méter) egy időben a Kálváriadombon álló vár előváraként funkcionált (akkoriban a rotunda már rajta állt). Az Árpád-kori vár 13–14. század fordulója körüli felhagyása (pusztulása) után, a 14. század második felében Szakolca városát fallal vették körül. E városfal északnyugati szakasza a Hradisko-domb északnyugati peremén futott végig úgy, hogy a körtemplom a városfalakon belülre került. A rotunda használatát, és a körülötte történő temetkezést korlátozták, majd a 15. században a rotunda épületét magasították, mely ezután sokáig védőtoronyként működött. A torony északnyugati oldalán húzódó várfal gyilokjárójáról kis hídon lehetett a védőtorony felső szintjére jutni.
1372 és 1435 között Szakolca városát szabálytalan alaprajzú, eltorzított téglalaphoz hasonlító elrendezésű városfallal kerítették. A fallal övezett középkori város legnagyobb hosszúsága északnyugat–délkelet irányban 920 méter, legnagyobb szélessége északkelet–délnyugat irányban 540 méter. Minden egyes hosszanti falon egy-egy, összesen négy városkaput építettek. A városfalakat bemutató korabeli térképek szerint a falakat nem tagolták védőtornyok, azonban az északkeleten lévő Sudoměřicei kapu, valamint a délnyugati oldalon nyíló Holicsi kapu előtt kiterjedt kapuvédműveket ábrázolnak (ezekből ma már semmi sem látható a felszínen). A városfalak egy részét napjainkra lebontották, azonban még így is jelentős, sokszor 4–5 méter magasságú, hosszú falszakaszok maradtak fenn. Egy ilyen falszakasz látható a város délkeleti oldalán, amely ezután teljes magasságában helyreállított, pártázatos védőfalként folytatódik az északkeleti városfal kapujának helyéig. Rosszabb állapotú, de magasan álló, helyenként pártázatát megőrző fal emelkedik a város északi sarkának közelében. Innen délnyugatra fordulva pártázat nélküli, kb. 5–6 méter magas falszakasz húzódik egészen a rotundáig. A fal fölfut a Hradisko-domb északnyugati peremére, ahol már erősen visszabontott állapotban, helyenként csak 0,5 méter magasan áll, majd az északnyugati városkapu környezetében ismét magasan, de pártázat nélkül vezet tovább a középkori város nyugati sarkáig. Ennek közelében, de még az északnyugati falon, a városfalba vágott újkori kapunyílások találhatók. A délnyugati városfal egyes szakaszai a délnyugati városkaputól északnyugatra teljes magasságukban állnak pártázatukkal. Az ettől a városkaputól délkeleti irányban továbbvezető városfal mindössze 1,5–2 méter magasságban figyelhető meg.
Források:
Fényes 1851. IV. 55–56.
Ballagi A.–Ballagi G. 1866–1867. I. 165–166.
Óváry 1875. 530.
MVV Nyitra 1899. 43–44.
Thaly 1905. I. 32, 42–43, 59–62, 81–84, 100, 117–120, 138, 162, 171, 200–214, 227–238.
Oslay 1914. 13–15.
Gárdonyi 1941. 6, 11.
Nagy 1961. 244, 259.
Habovštiak 1972. 8.
Györffy 1987. IV.463–464.
Engel 1996. I. 419–420.
Neumann 2007. 22–23, 26, 80.
Plaček–Bóna 2007. 258–260.
Grznár–Drahošová 2006. 153–161.
Szilágyi 2009. 240–241.
Képek:
A rotunda és a városfal északnyugati része
A városfal hosszabb szakaszokon áll még
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Szakolca, 1075–1078.