Szencsebelleg
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Szencsebelleg, Bars vm.
SK Podhájska
48°10.665 É
018°20.388 K
Lévától 26 km-re, délnyugatra, a Garam-menti-dombság nyugati részén települt Szencse község. 1960-ban a tőle keletre fekvő Kisbelleg községgel egyesült Podhájska néven. Az egyesített községet magyar nyelvű források Szencsebelleg vagy Bellegszencse formában említik. Szencse templomától 320 méterre, kelet–délkeletre, a falu keleti széle fölé emelkedő dombhát árokkal körülvett kiemelkedésén állt egykor az erősség (tszfm. 162 méter). A vár helyét az Első Katonai Felmérésen (1763–1787) még feltüntették, és “alte Schanz” felirattal jelölték. A helybéliek Tatárhányás néven ismerik.
A várról írásos adat nem ismert, fennállása feltehetően az Árpád-korra tehető. A falu 1258-ban lett nemesi birtok, amikor a királytól a Hontpázmány nemzetség egyik ágának tagja, András kapta meg, s ettől kezdve ő és utódai voltak az itteni birtokosok a 13. század folyamán. A vár helyszínét Alexander Ruttkay “aszimmetrikus helyzetű, igen jó megtartású mottehalom”-ként írja le. Szerinte föld-fa szerkezetű erősség állhatott itt. Falazással történő építkezés nyomait nem tudta megfigyelni, szántáskor sem kerültek elő ennek nyomai. A plató középső részén fatornyot feltételezett. A kutatási anyag a Nyitrai Régészeti Intézet irattárában található, a vár területéről E. Blažová és M. Bartík készített felmérést (lásd Ruttkay, 2007).
E könyv szerzői terepbejárásuk során (2014. március 23.) növényzetétől megfosztott, gépekkel elegyengetett várterületet figyeltek meg. Nagyjából kör alaprajzú platója 17 méter átmérőjű, amelyet a keleti, az északkeleti és az északi oldalon árok kerített. A vár nyugati és délnyugati oldalán külön árok kialakítására nem volt szükség, mivel ott erősen lejt a terep. A vár belső területe 4–5 méter magasságban emelkedik a körítőárok alja fölé. Az elegyengetett felszínen építmény nyomai nem láthatók.
Források:
Györffy ÁMF 1966. 477.
PDOS I/1. 276.
Ruttkay 2006. 394.
Ruttkay 2007. 285.
Kép:
Szencse várdombja kelet felől
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Szencsebelleg, 1088–1089.