Szentgyörgy – városfal
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Szentgyörgy, Pozsony vm.
Sk Svätý Jur
D Sankt-Georgen
48°15.313 É
017°12.803 K
Pozsonytól 15 km-re, északkeletre fekszik Szentgyörgy városa, melyet írott források már 1209-ben említenek. 1598. szeptember 5-én Habsburg Rudolf király engedélyezte Bazin és Szentgyörgy királyi mezővárosoknak, hogy Illésházy István fennhatósága alól (aki 1580-tól zálogként birtokolta azokat), 140 ezer tallérért megválthassák magukat, és egyben szabad királyi várossá válhassanak. Illésházy – az országgyűlési végzés hiányát számonkérve – megtagadta a két település átadását.
Az 1615-ös esztendőt követően, amikor Szentgyörgy végül királyi városi rangra emelkedett, szinte azonnal megkezdődött a városfal kiépítése, melyben fontos kényszerítő erőt jelentett az egyre fenyegetőbb török veszély is. A munkálatok ennek ellenére csak lassan haladtak, elsősorban az anyagi források szűkössége miatt. Köprülü Ahmed nagyvezér hadjáratának idején, 1663. szeptember 5-én egy kisebb portyázó török sereg hajnalban megtámadta és elfoglalta Szentgyörgy városát, az épületeket feldúlták, felgyújtották, lakóit megölték vagy elhurcolták. Ugyanekkor fosztották ki a közeli Bazint és Modort is.
1691-ben királyi biztos vizsgálta meg a városfal állapotát. Megállapította, hogy a városi erődítmények még nem készültek el teljesen: a fa gyilokjárók nem voltak kialakítva, az épülőfélben lévő nyugati fal nem érte el a kellő magasságot, a hiányzó északi falat pedig egy könnyen átjárható földsánc helyettesítette. A városkapuk kijavításához és a hiányzó falak pótlásához 2000 forintra lett volna szükség.
1703 és 1711 között ismét nehéz korszak köszöntött Szentgyörgyre. II. Rákóczi Ferenc kurucai többször is megszállták, megsarcolták, de nem tudták tartósan a hatalmukban tartani. Utoljára 1710 elején Balogh Ádám brigadéros serege rohammal foglalta el, a polgárságot megkímélték, a császári őrséget azonban mind levágták. A Rákóczi-szabadságharc bukása (1711) után kezdődött el a városfalak egy részének lebontása. 1856-tól rombolták le a jelentősebb városkapukat.
A Kis–Kárpátok délkeleti lábához épült várost szabálytalan trapéz alakban kerítették az 1615 után épült városfalak. Az általuk határolt terület legnagyobb kiterjedése északnyugat–délkelet irányban 620 méter, délnyugat–északkelet irányban pedig 740 méter volt. A helyben fejtett kőből emelt városfalakon kívül árok is védte a települést.
A városfalakon négy kaput építettek, de ezenkívül a közeli szőlőhegyre vezető két kisebb kijárat is készült. A Felső kapu a városfal nyugati szakaszán nyílt, a mai Illésházy–Pálffy-kastély mellett, innen vezetett az út Fehérkő várához. A Pozsonyi, az Alsó és a Bazini kapu a városfal keleti szakaszán volt. Napjainkra csupán a két kisebb kapu maradt meg.
A falakat öt kerek alaprajzú és kilenc sokszögletű toronnyal erősítették, nagyjából azonos távolságban elhelyezve a védőfal mentén. A 19. században a város későbbi fejlődése miatt elkezdték lebontani a falakat, a század közepe után a városkapukat is. A hiányosan fennmaradt falak csak részben mutatják az egykori védőtornyok helyét.
A 740 méter hosszú keleti városfalból mindössze a Prostredná és a Pezinska utca közötti szakaszon maradtak meg részletek, közel a temetőhöz. Az itteni falak legnagyobb magassága azok külső oldalán, a temető felől mérve elérik az 5 métert, rajtuk lőrések is megfigyelhetőek. Az északi fal nagy része is fennmaradt mintegy 300 méter hosszúságban, 2–3 méterre visszabontott magasságban, lőrések nélkül. Ezen a szakaszon három védőtorony maradványa is látható, a negyedik elpusztult. Az északi falon található a szőlőhegyre vezető egyik kisebb kapu boltíve a Szentháromság- (Sv. Trojice-) templom közelében. Az egykori nyugati városfal egy kis darabja a Prostredná utcában, az Illésházy–Pálffy-kastély közvetlen közelében látható. További jelentősebb falszakaszok állnak még a város déli és délnyugati oldalán, a Bratislavské záhumenice nevű földút mentén. Ezen a részen a védőfalak kb. 600 méter hosszúságban visszabontva ugyan, de jó állapotban maradtak meg. A falakba az itteni kiskertek tulajdonosai itt-ott kisebb átjárónyílásokat vágtak. A visszabontott falakon lőrések már nem láthatók, ugyanakkor három sokszögletű – szintén visszabontott – torony falai állnak még 2,5–3 méter magasságban. A városfal a Bratislavské záhumenice és a Letohradská utca sarkán északkeleti irányba fordul, és kb. 40 méteres szakasza 1,5–2 méter magasságban még megfigyelhető. Itt, a Letohradská utcán, az Armbrusterek házának közelében található a délnyugati kisebb kapu, amely a szőlőhegyek felé nyílt.
Források:
Mercurius Veridicus 1705–1710. 117.
MVV Pozsony 1904. 218, 226–227.
Gárdonyi 1941. 13.
Házi 2000. 35.
Rabb 2005. 152–153.
Kép:
A szőlőhegyre vezető városkapu íve
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Szentgyörgy – városfal, 1097–1099.