Tavarnok
Karczag Ákos – Szabó Tibor
H Tavarnok, Nyitra vm.
SK Tovarníky
48°34.044 É
018°08.933 K
A Nagytapolcsány északnyugati szélével összeépült Tavarnok község központjában, egy jelentős kiterjedésű parkban – az egykori kastélyparkban – található a 17. század elején emelt kastély.
Szlovák kutatók szerint legkorábban a Berényi család reneszánsz castelluma (udvarháza?) állt itt, egészen a 16. század végéig (keletkezésének évéről, építtetőjéről, az épület formájáról nincsenek adatok, régészetileg nem kutatták). A Berényi-féle épület helyén Forgách Ferenc nyitrai püspök, később esztergomi érsek, 1600–1610-ben erődített kastélyt építtetett. Elkészülte után a Forgáchok átköltöztek ide Tapolcsány várából. Tavarnokot a Forgách nemzetség közel 100 esztendőn keresztül birtokolta.
A Rákóczi-szabadságharc első felében a kastély még Forgách Simon kuruc tábornagy tulajdona volt, a trencséni csatavesztést (1708. augusztus 3.) követően azonban császári kézbe került. Másfél évvel később a kastély fontos hadiesemény részese lett. Az 1710-es esztendő kezdetén, a szabadságharc hanyatlásának időszakában, az északnyugat-magyarországi kuruc jelenlét szempontjából kiemelkedő fontosságú volt Érsekújvár erődítményének a szerepe. Ellátási helyzetének javítása a tervezett további hadműveletek tekintetében kulcsfontosságúvá vált, ezért a kurucok figyelme az Érsekújvártól kétnapi távolságra fekvő Tavarnok erődített kastélyára terelődött, ahol a császáriak egyik legnagyobb raktártelepe volt elhelyezve. Esterházy Antal tábornagy 300 lovassal, 1200 hajdúval, lengyel segédcsapatokkal, két ágyúval és két mozsárral 1710. február 8-án indult el a császári őrséggel megerősített kastély ostromára, hogy az ott felhalmozott készleteket megszerezze. Február 11-én délután érkeztek a kastélyhoz, amelynek parancsnoka, Berlinger császári kapitány – látván az ostromlók tekintélyes létszámát – még aznap este ellenállás nélkül megadta magát a közel százfőnyi helyőrséggel együtt. A megadás feltételeinek megfelelően a parancsnokot harmadmagával szabadon engedték, 50 császári muskétást és több mint 30 labancot pedig foglyul ejtettek. (Berlingert ezután haditörvényszék elé állították, és Heister megfosztotta rangjától.) Február 12-én délelőtt a kurucok több száz megrakott szekérrel (rajta liszt, zab, bor, fegyverek, ruhák), ezenfelül szarvasmarhákkal távoztak a kastélyból, majd a legrövidebb útvonalon, éjjel-nappal haladva igyekeztek vissza Érsekújvárba. Hochberg von Hennersdorf tábornok császári serege azonban február 13-án Nyitraegerszeg mellett megtámadta és csaknem szétverte a kurucokat. Mindössze a tüzérségi eszközöket és a zsákmányolt élelmiszer egy részét sikerült az érsekújvári erődbe menekíteni.
A Rákóczi-szabadságharc bukása (1711) után Forgách Simon követte Rákóczit a száműzetésbe, kastélyát elkobozták, és időlegesen a Kamara kezelésébe került. III. Károly 1718-ban Berényi Péternek adományozta. Később vétel útján az osztrák eredetű Traun de Abensberg családé, tőlük az Erdődyek vásárolták meg, majd pedig Erdődy Erzsébet révén a Colloredo Mels család örökölte. Tőlük vette meg 1868-ban Stummer Ágost Sándor, aki jelentős kiterjedésű mintagazdaságot és nagy cukorgyárat létesített a közelben. A tulajdonos 1877-től elsősorban már a bodoki kastélyában időzött, de ezt a kastélyát is igényes belső berendezéssel látta el, falait karbantartotta, a nagyterem és a családi kápolna kialakítására különös gondot fordított. A második világháború végső időszakában, 1945. április 24-én a kastély részben leégett. Röviddel ezt követően a Stummer családtól elvették, 1949 tavaszától a helyi nemzeti bizottság, majd a község kezelésébe került. Az 1950-es évek elején a tavarnoki termelőszövetkezet kapta használatra, a szlovák műemlékvédelem csak 1970-ben tette meg az első lépéseket az épület megmentése érdekében. A kastélyt a falutól 1996-ban egy magáncég vásárolta meg.
A Berényi család reneszánsz castelluma helyén a 17. század elején épült fel a négyzetes udvar köré épített négyszárnyas kastély, melynek mérete 72×72 méter. A kastély sarkaira egy-egy ötszögletű olaszbástyát emeltek. A következő nagyarányú átépítés a 18. század második felében F. A. Hillebrandt (más forrás szerint J. Thaller) tervei alapján készült. A klasszicista elemeket is mutató, barokk stílusú építkezés során a délkeleti épületszárnyat lebontották, így alakítva ki a ma is látható, három, kétszintes épületszárnnyal körülvett, délkelet felé nyitott díszudvart. A homlokzatokat barokk stílusban építették át, míg a belső terekben rokokó díszítéseket alkalmaztak.
A többszöri tulajdonosváltás gyakori átalakítási munkákat eredményezett. Az épület 18. században kialakított tömege a későbbiekben is megmaradt, de egyes részeit kiegészítették. Az északnyugati homlokzat közepén rizalittal kiemelt épületrészt hoztak létre, emeleti szintjén díszteremmel. A belső díszudvar körül árkádos folyosó készült. A 19. század elején a kastély köré kiterjedt angolparkot építettek. A Stummer család idejében, a 19. század végén a keleti szárnyban két szint magasságú, neogótikus stílusú kápolna is volt.
1925-ben jelentősen átalakították a tetőszerkezetet. Ekkor manzárdtetőt ácsoltak a korábbi nyeregtető helyébe, és a zsindelyfedést palára cserélték. A második világháború végén a nemrégiben elkészült tetőszerkezet is megsemmisült. A sokáig romosan álló épületet az 1970-es évektől kezdve rekonstruálták.
Források:
Mercurius Veridicus 1705–1710. 21–22.
MVV Nyitra 1899. 87.
SÚPIS III. 293–294.
Križanová–Puškárová 1990. 195.
Markó 2003. 296–317.
Kép:
A castellum helyén épült kastély délkeleti homlokzata
Az oldal tartalma az alábbi módon hivatkozható:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, II. kötet, Tavarnok, 1183–1184.